Eger - hetilap, 1888
1888-01-24 / 4. szám
26 volt 762; tehát a múlt évbeu 100-al több haláleset fordult elő, mint az előző évben. A múlt évi halálozások számaránya életkor szerint a következő volt. Elhaltak: fi nő összesen 1 éven alul 136 123 259 1—7 éves korig 81 81 162 7-20 „ 20 33 53 20-40 „ 38 55 93 40—60 ,, „ 57 45 102 60 éven fölül 50 57 107 Összeg 382 394 776 E kimutatásba a halva szülöttek nincsenek befoglalva. A föuebbi számadatok szerint a halálozás városunkban, a lefolyt évben — valamint az előző években is már régtől óta — legnagyobb arányokat mutat a 0—7 éves korig; és pedig ez életkoron belül elhalt 217 fiú, 204 leány, összesen 421 gyermek, vagyis városunkban a múlt évi halálozások (776) összegének 542%‘áka, tehát a múlt évben elhaltaknak több mint fele! Ismét oly megdöbbentő adat, mely városunkban a gyermekhalandóság abnorm is viszonyaira nézve méltó aggodalmakat kelt, s gyökeres, czélra vezető s szigorún foganatosítandó közegészségrendőri intézkedések sürgős életbeléptetését provokálja. Fölhívjuk e körülményre városunk ügybuzgó tiszti főorvosának, de különösen a városi közegészségügyi bizottság tagjainak figyelmét. A haláleseteket előidézett, többnyire szórványosan, ritkábban járványosán uralkodó kórnemek voltak, és pedig a lefolyt évben is szokatlanul nagymérvű gyermek halálozásoknál: vérszegénység, korai szülés, diarrhoea, agybántalmak, fogzás, sorvadás, görvélykór, tüdőlob, és néhány esetben roncsoló torokgyík. A felnőtteknél, legnagyobb részben: tüdősorvadás, végelgyöngü- lés, tüdőlob, hagymáz, bright-kór, szélhüdés, máj- és szívbajok, idült gyomorhurut. Erőszakos haláleset volt 3; öngyilkosság 5, véletlen esély által kimúlt 2. Az egy éves önkéntesség. Az egy éves önkéntesekre nézve jövőben erősen szigorú intézkedések életbeléptetésével fenyeget a nagy szemöldökű osztrák Mars — a közös hadügyminiszter. Hir szerint az egyik behozandó rendszabály az, hogy a tiszti vizsgálatot letett egy éves önkéntesek ezentúl nem neveztetnek ki mindjárt tartalékos hadnagyokká, hanem csak hadapródokká, s csak akkor lépnek tiszti-rangba, ha az előttök tiszti vizsgát tett hadapródok már elnyerték a tiszti rangot. A másik rendszabály az lesz, hogy mindazon egy éves önkéntesek, kik tiszti vizsgát nem tesznek, még egy évet, — akik pedig a második év végén még az altiszti vizsgát, sem teszik le, minden más katonaköteles halandóhoz képest, három évig lesznek besorozva. A harmadik dicső reglement pedig az lesz, hogy az egy éves önkéntes ezentúl az egészevet kizárólag a katonai szolgálatnak köteles szentelni, és abban az évben más egyéb polgári tanulmányait nem lesz szabad folytatnia. — Természetes dolog, hogy e rendszabályok életbeléptetéséhez nálunk még majd az országgyűlés is beleszól. Az igaz. De tekintve azt, hogy a magyar honvédelmi minister, ki a bécsi katonai hatalomnak föltétlenül deferál, — ez újabb rendszabályokat kétségtelenül mind eltogadja, s a magyar parlament többségével meg is szavaztatja, — csaknem bizonyosra vehetjük, hogy azok a jövő katonai évre már nálunk is életbe fognak lépni. — Legyen. Nem vonjuk mi azt kétségbe, hogy a föneinlitett, újabban életbe léptetendő rendszabályoknak ne volna meg a maguk jó oldala, sőt helyessége, — ha azoknak nálunk való életbeléptetésénél a régibb rendszabályok az eddigieknél nagyobb pontossággal, szigorúsággal, s az osztrák katonák részéről több lelkiismeretességgel megtartatnak. Legyen: hogy azon egy éves önkéntesek, kik az év végén tiszti vizsgát nem tesznek, még egy évig szolgálni kötelez- tessenek, mert igy magyar ifjaink kényszerítve lesznek a tiszti vizsgát letenni. De akkor követelje a magyar parlament a honvédelmi minisztertől először ama régibb rendszabály szigorú betartását, hogy magyar ifjaink — a német, mint csupán társalgási nyelv ismeretének kötelezettsége mellett, — a tiszti vizsgát magyar nyelven tehessék le; hogy a mennyire lehet, magyar tisztek, vagy oly hadseregbeli osztrák tisztek által oktattassanak, s vizsgáltassanak, kikről ismeretes, hogy, ha nem épen erős sympáthi- ákkal viseltetnek is nemzetünk s fiaink iránt, — legalább nem magyarfalók. Másodszor követelje a parlament szigorú s Az „EGER“ tárczája. Az én szivem. Ne mondjátok lánykák, hogy az én szívem, Ilyen olyan álnok, csalfa, csapod ár, Olyan, mint a lepke: reggeltől napestig A virágokhoz csak mézet lopni jár. — Hogy az én jó szivem, ilyen olyan hűtlen, S szerelme csalékony, mint a délibáb; Csábok viharában nem áll meg szilárdan Hajlik erre-arra, mint a gyönge nád. — Ma még szép szemével, eper ajakával Üdvöm, ideálom: szőke kis leány; S holnap immár barna, csak sötét szemének Csábitó tüzével kacsintson reám. Oh! nem ... óh! nem, lánykák a mit szivem mivel, Előttetek rejtély, fejthetlen titok; De ha óhajtjátok, ime kulcsa itten, A való-világba melylyel benyitok. Nem volt az én szivem soha csalfa, álnok. Mindig forrón, hiven szeretett szegény! Nem ő volt a hűtlen, őt csalák meg mindig, — S ez az oka, hogy mind könnyen feledém. S S hogy pedig ma barna, s holnap immár szőke Kékszemü kis lánynak csüggök ajakán, Téved a ki véli: szerelmemet vallom . . . Óh, mert őket arra, tanitom csupán. Hiszen az én szivem vén tani tó-mester, A ki tiszta, gyöngéd női kebleken, Forró ölelés közt elcsattanó csókban Magyarázza némán: mi a szerelem?! Istvánffy Gyula. Egri polgárok az 1552. évi nagy török ostrom idejében. Szederkényi Nándor, monográfiái jegyzeteiből, ismét egy töredéket engedett át közlés végett, mely az 1551-ben élő egri polgárok névsorát tartalmazza, s igy azokét, kik az egy évre reá következő nagy török ostrom idejét átélték, s kortársai az örök dicsőséget kivívott egri hősöknek. A jegyzék itt következik: .... Egerben s vidékén Dobó s társai működése óta a tevékenység a védelmi eszközök megszerzésére, egyre lázasabban fokozódik. Dobó István nem szűnik a római ébresztő felkiáltást „Hannibal ad portás!“ a fenyegető török készülődés veszedelmes czélzataira ismételni, és sürgetni a segélyt. Ez időben, mondhatni, egyedül ő fogta fel s tudta megítélni a helyzet mivoltát; fájdalom, a legilletékesebb helyeken siket fülekre talált................ . . . Eger és vidéke a hosszas és ismételt pártharczok után, kipusztitva, elnéptelenitve volt. Hevesmegye belélete feldúlva, pár évtized óta azé volt, a ki erősebb kézzel ragadta meg. Valóságos prédája volt a kapzsi önzésnek, a ‘hatalmaskodásnak, egyesek durva erőszakának............. .... 1552. szeptember hóban Gwthay Péter kamarai biztos közbejöttével, az egész egri püspökség rendes s rendkívüli
