Eger - hetilap, 1888
1888-07-17 / 29. szám
228 tenni fogunk, tennünk kell, mert különben koldusbotot vehet kezébe idővel, úgy a nagyobb, mint a kisebb szőlősgazda. Várjuk meg tehát a kellő időt, s ha az elmulasztottat már vissza nem varázsolhatjuk is, úgy igyekezzünk, hogy a jövőben oly erélylyel, s kitartással küzdjünk, hogy fáradozásunknak eredménye legyen. Bayer Henrik. Különfélék. Felhívás előfizetésre. Azon t. iigybarátainkat, kiknek előfizetésük a múlt jun. hó végével lejárt, tisztelettel kérjük előfizetésük idejekorán való megújítására, nehogy lapunk elküldése fönnakadást szenvedjen. Előfizetési dij: Egész évre 5 frt. Félévre . 2 „ 50 kr. Évnegyedre . . 1 „ 30 „ Egy hóra- „ 45 „ IPP“ Közs. jegyzők és néptanítók lapunkra fél-áron fizethetnek elő. T. gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet- példánynyal szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala. A hivatalos hirdetések, egyszeri közlésre bér lyegdijjal s lap példány nyal együtt, az „Eger“ lapban ezentúl 1 frt 30 krért vétetnek föl. Miről a hirdető t. közönséget s különösen a t. ügyvédi kart ezennel tisztelettel értesíti az „Eger“ kiadóhivatala. — Miklós Gyula, orsz. borászati kormánybiztos a múlt csütörtökön f. hó 12-én városunkba érkezett, s Zsendovics József kanonok ő nsga kedves vendége volt. Ugyanaznap az egri szölő- szeti s borászati egylet választmánya, a kormánybiztos elnöklete alatt, a városház termében értekezletet tartott, mely alkalommal Azért fordult pedig egyenest a világtalan ősz emberhez, mert a vezető leányka gyönge kis kezeibe alig fért volna egy pár krajczár. Hogy pedig az öreg ember széles tenyerét megtöltse, hétizben kellett zacskójába markolnia, oly nagy és tág volt az öreg ember marka. De mielőtt a szegények nővérkéje tovább ment volna, még a vezető kis lány zsebeit is megtöltötte krajczár okkal. Azután tova sietett a templom elé, hol a kőpadon sok koldus szokott volt már kora reggel összegyülekezni; mert itt az istenháza megvédte őket a dermesztő északi szél ellen. A kelő nap arany sugaraival özönlő el a templom bejáratát. A szegények nővérének azonban ismét meg kelle állapodnia. Egy utcza- sarkon egy fiatal asszonyt pillantott meg, aki kétségkívül ott töltötte az éjét, annyira dermedtnek látszott. Szemei be voltak csukva, karjai mellén befonva, úgy látszék, mintha álomba merülve már csak a szabaditó halált várná. A szegények nővérkéje megállapodék előtte, kezét táskájába merítve, de nem tudta, mi módon adja át a pénzt a szegény asszonynak. Majd könnyekre fakadt, mert azt hitte, hogy már későn érkezett. — Jó asszony, — szólitá meg, miközben a szegény nőt vállon érinté, — ime fogja e pénzt, siessen a vendéglőbe reggelizni s a jó melegben kipihenni magát. E nyájas hangokra a szegény asszony fölnyitá szemeit, s kitárta kezeit. Még mindig azt hitte, hogy álmodik, s álmában angyal szállt alá hozzá. A szegények nővérkéje nemsokára a nagypiaczra ért. Ott a templom-boltozat alatt ácsorgott egy tömeg, várva a nap első sugarait. A szentek szobrainak talapzatánál ülő koldusok dideregtek a hidegtől, összebújtak s hallgattak. Bágyadtan hajták le fejeiket, mint a haldoklók szokták. Ott szorongottak a sarkokban és szögleteken, hogy a kelő nap melegéből semmit se veszítsenek. Miklós Gyula borászati kormánybiztos az egylet telepeire nézve tett észrevételeket, s Ferk Miklós egri szőlöszeti s borászati szaktanárnak adott, további teendőire nézve, megfelelő utasításokat. Fölkérte egyszersmind az egylet igazgatóságát, hogy az egylet újabb telepének térképét hovahamarább hozzá eljuttatni szíveskedjék, miután e telepek czélszerű beültetési tervezetére nézve kormánybiztos ő nsga személyesen kíván intézkedni. — A ft. cisterci rend egri templomának restaurácziója szorgalmasan halad előre. A Sanctuárium tetőboltján már láthatók nyomai a remek kivitelű festésnek, melynek ornamentikus részét a vállalkozó Bader F. templomfestő az eddigi festéssel össz- liangzó barokstilben, — freskoképeit pedig festő-társa, Innocent, előkelő nevű festőművész hazánkfia készíti. — Áthelyezés. Dr. Markovics Lajos egri kir. alügyész, saját kérelmére, ugyanazon minőségben Szolnokra helyeztetett át. — Az ekként megürült egri kir. alügyészi állomásra pályázat hirdettetett ki. — Hymen. Keleti Izsó, a hevesmegyei kir. államépitész- mérnöki hivatal segédmérnöke, az egri jeunesse d’orée egyik köz- kedveltségü tagja holnap, f. hó 18-án tartja esküvőjét menyasz- szonyával, Braunfeld Paula kisasszonynyal Kassán. — Az egervidéki jótékony nőegylet nyári mulatsága, a múlt vasárnap f. hó 15-én, az érsekkertben igen szépen sükerült. A közönség legnagyobb részt városunk műveltebb osztályából került ki, mely a kellemes idő kedvezése mellett, százados fákkal környezett utakon sétálva s kedélyesen társalogva gyönyörködött a katona-zene érdekes darabjain. A néposztályból ez alkalommal aránylag kevesen vettek részt a mulatságon, s a tánczsovár paraszt menyecskék és hajadonok tánczosai, nagyon is szórványosan, legnagyobb részt fegyverkész bakáink saraiból kerültek ki. S azért a czigányzenészek környéke ez úttal nem is mutatott oly eleven, festői képet, mint egyébkor. Á tiszta jövedelem —- mint halljuk — megközelíti a száz forintot. — Ánna-bál Párádon. — Mint közvetlen forrásból értesülünk, az évek óta kedélyességéről, elegancziájáról, s látogatottságáról messzekörben ismert parádi „Anna-bál“ az idén f. hó 28-án fog a szokott helyen megtartatni. A bált követő napon pedig ugyanott a jó nevű „gyöngyösi főegyházi ének- k a r“ fog, érdekes műsorral, jótékony czélú hangversenyt rendezni. — Mint Párádról Írják, — ott a fürdői élet naponta élénkül, s a fürdő-igazgatóság mindent elkövet, hogy az egyre szaporodó közönségnek a fürdői évadot nemesen szórakoztató intézmények által minél kellemesebbé tegye. — A múlt vasárnap, tegnapelőtt, f. hó 15-én a gyöngyösi protestáns egyház A szegények nővérkéje a jobb oldalon kezdte, s tele marokkal szórta a krajczárokat a rongyos kalapokba és kötényekbe, s ezt oly vidám és derült kedvvel cselekedte, hogy e közben sok krajczár a földre is hullott. A kiosztott pénzt nem is számlálta a derék leányka. A kis zsacskó pedig csudákat müveit: soha se ürült ki, hanem mindig újból feldomborodott, valahányszor a kis lány fenékig kimarkolta. A szegény emberek ez alamizsna-zápor láttára kővé meredtek bámész örömükben; fölszedték a földre- hullt krajczárokat, megfeledkeztek a kelő nap sugarairól, s sziv- repesve kiáltozták: Isten fizesse meg!“ Az alamizsna oly gazdagon hullott rájok, hogy a jó öreg koldusok azt hitték, hogy a kőszentek szórják alá rájok a kincseket; sőt még ma is abban a hitben vaunak. A kis lány pedig nevetett örömében. Háromszor járta körül a kört, hogy a szegények közöl mindenki egyformán részesüljön adományában; akkor aztán megállapodott; nem azért, mintha a zacskó kiürült volna, hanem mert estig még sok dolog várt reá. Midőn azonban távozni készült, az egyik sarokban egy törődött öreg embert pillantott meg, aki felé nyujtá karjait, miután nem közeledhetett hozzája. A kis leány elszomorodva, hogy az öreget előbb nem vette észre, hozzá sietett, s megnyitotta zacskóját, hogy az agg koldust is alamizsnában részesítse. Es a hitvány kis zacskóból csakúgy ömlött a pénz, mint a viz a forrásból, szakadatlanul s oly gazdagon, hogy a szegények kis nővérének végre is a kezeivel kellett az erszény nyílását befödni, mert a belőle kitóduló pénz csakhamar torony- magasságnyira halmozódott volna fel, s az öreg koldus nem tudott volna annyi pénzzel mit csinálni, s még az is könnyen megtörténhetik vala, hogy odajőnek a gazdagok s megfosztják őt bűvös zacskójától. (Folyt, köv.)
