Eger - hetilap, 1888

1888-01-17 / 3. szám

23 — Gyászhir. Özv. Szilvássy István né, szül. kele- csényi Feli ér pataki Fanny, élete 39-ik évében, hosszas szenvedés után, f. hó 13-án elhunyt. A boldogult halálát édes any­ján, s szerető testvérein kivűl, három kiskorú árvája siratja! — Hült tetemeit f. hó 15-én közrészvét kisérte az örök nyugalom hazájába. — Gyászhir. Benedek falvi Ki szel y Imre. szab. áll. honvédfőhadnagy, gömöri földbirtokos, hosszas szenvedés után 39 éves korában a múlt héten elhunyt. A boldogult városunknak is, hol kiterjedt rokonsággal bírt, több ideig volt, társas köreinkben ismert, és kedves lakó a. — Carnevál „Bronts bácsidnál. Sok szép időt látott már a „Korona“ vendéglő. Főrangú szállói is voltak már, de hogy mi­kor volt „her ez eg“ vendége és éppen Carnevál ur szemé­lyében, arra még mi nem emlékszünk; de talán „Bronts bácsi“ sem. De hát hogyan történt ez a história? — A következőképen: Van a „Koronának egy törzs asztal-társasága, városunknak értel­mesebb s vagyonosabb polgáraiból alakulva. Ezen derék asztal- ársaság nemcsak a beafsteak-, bogácsi- és egri-vöröset tudja fo­gyasztani, hanem komoly és üdvös eszmékig is fel bir emelkedni, így történt, hogy újév napján 13 árva iparos tanulót ruházott fel, hogy pedig nemes szándékú törekvésében tovább mehessen, meg­hívta az idén úgyis csak 49 napos életű Carnevál úr ő herczeg- ségét vendégszereplésre, és valóban Car nevállal nem val­lott kárt. 0 herczegsége pontosan megérkezett 1888. január 14-ikén a déli vonattal este 8 órakor. Hódolatára megjelentek az „asztal-társaság“ ifjú kedélyű tagjai, 11 előkelő polgári család, 23 fiatal ember és — „Kálmán“, no meg — „én“. Gyönyörűen dekorált teremben fogadtatott Carnevál ur; a Dorottyában emlí­tett „Diván“-ok sem hiányzottak; — s mikor végig legeltette sze­meit a gyönyörű társaságon és pompás toiletteken, várakozásán túl lehetett meglepetve, mert szerénységem háromszor mutatta be magát, még egyszer észrevett. Megismerkedvén, kijelenté ó her­czegsége előttem, hogy miután őt nem „bál“-ba, hanem „estély“-re invitálták, már az első benyomás folytán rendkívül meg van eléged­ve. — Egy varázslat, és mi történt Carnevál úrral?! Mikor „Kál­mán“ az első csárdást megpendítette, meg nem foghatom mi történt, de talán ő herczegsége is ért már a cumberlandismushoz; mert annyi bizonyos, hogy eltűnt szemeim elől, s majd „Kálmán“ hege­dűjéből harsogott párán isoló szava, majd a párok közé vette be magát és ott erélyeskedett, majd meg a mamáknak láttam hő­kölni, majd ismét az „öregebb legényeket nógatta tánezra. Nos aztán, mondanom sem kell, volt animó! A négyeseket 12 — 16 pár tánczolta. Rólam 21 fiatalember azt álliíja, hogy legkevesebbet tánczoltam, ám legyen kedvök szerint; én csak annyit tudok, hogy egész éjjel két pausát érkeztem tartani: t. i. 12 órakor, midőn a rendkívüli gondos és szives háziasszony kívánsága sze­rint a több rendbeli fogásokban gazdag table-d’ boté hoz kerül­tem, melynél toasztokban sem volt hiány, és a másod'k pausám mikor mindennek vége lön. — Ott voltak: Bábli .Tanka, Fausztka Lenke, Gaál Rózsika, Glósz Irma, Komáromy Mariska, Markasólyi Mariska és Etelka, Plank Irén. Staud Mariska és Juliska, Sztupka Mariska stb. úrhölgyek. Carnevál úr, jól találván magát, nekem Ígéretet tőn, hogy a „Polgár-bál“-on ismét személyesen fog közre­működni. (Lesz-e? — Szedő.) Teljesen reggel volt, midőn szerte szakadt a prímás húrja és vele együtt az örökre kedves emlékű mulatság is. Hogy már reggel volt, azt onnan tudom, hogy a táncz- terem inga órája 6-ot mutatott, daczára annak, hogy „Bronts bácsi“ szemem láttára sompolygott oda az órához és igazított na­gyot rajta — úgy visszafelé. Isten áldja meg ezért a kis figyelemért is! ... Cívis, a piros és kék szalag-rend tulajdonosa. — A tisza-füredi „Énekegylet“ bálja. 1888. jan. 7. A „Vörös Ökör“ ez. fogadó utczai kapujának egyik oszlopán esti szürkü­letkor már vezérfényül lángolt egy hatalmas mécses, mely min­den báli alkalommal kalauzul szolgál a vendégeknek; — s mely annál büszkébben lobog és füstöl, mivel városunkban ezen kivül kanál-állitó sötétben sincs büszke mécsesünknek vetélytársa. A csinnaj feldíszített nagy teremben 8 órára szép számú vendég­koszorú gyűlt egybe. — Az „Énekegylet“ nyitányúl előadott öt darabot, melyek között a legnagyobb tetszést aratta „A vígjá­ték“ ez. humoros szövegű dal. Szünóra alatt ismét elóadatott öt műdarab. Karmesterüket méltó elismerés illeti A táncz és társal­gás a legszebb, legfesztelenebb hangulatban tartotta együtt a ke­délyes mulatozókat egész reggeli 5 óráig. — Leginkább képvi­selve volt a polgári osztály; ez adta meg mulatságunknak a csa­ládias, otthonias jeglleget. Nem volt jelen a magát elkülöníteni szokott úri klubb, az u. n. arisztokraczia, mely szűnóra alatt a tánezterem közepére hordatott asztaloknál negélyezi a feltűnési viszketegséget. Nem volt kárhoztatva petrezselyem árulásra höl­gyeink egyike sem. A rendező elezifrázott négyeseket produkált. A fogadós konyhája is kitett magáért. Volt ott minden, arai jó és drága, — még sós narancs is! — Hogy kik voltak jelen, azt le­írni nem is tudnám ; ezért kegyes elnézését kérem mindazon ked­ves hölgynek, kit a véletlen mellőzés sértene. Nyugodjanak meg abban, hogy nagy tisztelőjük vagyok! Ott voltak: Paulovics, Kis nővérek, Oláh Éviké, Juhász Ninuska, Őrlik Ferenczné, Gacsal Jolán, Gacsal Józsefné, Zábráczkiak, Csele Zsigáné, Bariné, Gerö M. stb. r. I. — Hevesmegye térképe. Erie dl inger Antal térképraj­zoló Budapestről legközelebb elkészítette Heves megye térké­pét. A t. térképiró e napokban városunkban járt, s az itteni il­letékes köröknek bemutatta művét, melyet nekünk is volt alkal­munk látni. A térkép nagyiv alakban, világos, tiszta, könnyen olvasható s tájékoztató, csinos és elegáns szinrajzban van kiál­lítva, a legújabb politikai felosztás szerint az 1887-ik évi status- quo alapján. Föl van tüntetve benne valamennyi helység, puszta, stb. elkülönített területi határvonalakkal, a vasutak, s közlekedési utak, meg vannak jelölve benne a jelentékenyebb kulturális, köz­gazdászai, s politikai intézmények stb. még pedig — szakértők állítása szerint — lelkiismeretes pontossággal. A derék mű szer­zője azért mutatta be ez alkalommal térképét az illető köröknek, hogy azt csak azon esetben lesz képes sokszorosittatni, ha a me­gye s esetleg az illetékes körök részéről legalább 300 példány megvételéről biztosítva lesz, mert pusztán a tér­kép kiállítása, példányát 4 írtjával számítva, eny- nyibe kerül. Azt hiszszük, nem kell bizonyítgatnunk ily kor­rekt térkép fontosságát s szükségességét, úgy köz- igazgatási, s törvénykezési hatóságainknál, valamint minden né­ven nevezendő tanintézeteinknél, s népiskoláinknál. De kétségkí­vül nagy hasznát fogják venni egy ily térképnek egyéb közhiva­talaink, sőt számos magánosok, különösen kereskedők s iparosok is. S ép ezért reméljük, hogy megyeközönségünk, melynek a leg­közelebbi januariusi évnegyedes közgyűlés alkalmából a térkép be lesz mutatva. — meggyőződve annak helyes szerkezete-, s szük­ségességéről, már saját hatáskörében intézkedni fog, hogy a tér­kép sokszorosithatását, a községek s megyei hatóságok részére 300 példány megrendelése által, a derék szerzőnek biz­tosítsa, annál is inkább, mert ez esel ben a térkép szerzője haj­landó lesz a térkép kisebb méretű fény rajz-másolat át a készülőben levő „He vés me gye monográfiája“ számára — melynek egy ily térkép nélkülözhetetlen mellékletét kell, hogy képezze, — igen jutányosán ki ál li tani. — Rablógyilkos elfogatása. A csendőrségnek sükerült Juhász Móricz pusztaszóláti korcsmáros gyilkosát Túr cső gi József mezőkövesdi illetőségű csavargó személyében Mező-Kövesden el­fogni. A gaz tettes, ki csak nem rég szabadult ki a váczi börtön­ből, f. hó 4-én a m.-kövesdi járásbíróság helyiségéből egy két­csövű gyutacsos fegyvert ellopott, melyhez a szükséges lőszer­megszerezve, csavargásnak indult, mig f. hó 7-én a p.-szóláthi csárdában a rablógyilkosságot elkövette, mintáz lapunk múlt szá­mában le volt Írva. A tett elkövetése után a gyilkos Fel-Debrőn, Kápolnán, Kerecsendeu, Füzes-Abonyon, s Szihalmon keresztül, hol a korcsmákban mindenütt megpihent, s a rablott pénzből lak- mározott, M.-Kövesdre haza tért. A csendőrség nyomon követte, s f. hó 10-én m.-kövesdi lakásán elfogta. A rablott pénzből, — mely állítása szerint 15 frt. volt, — már csak 33 krt. találtak nála. A többit, mint mondá, részint elmulatta, részint útközben elvesz­tette. Turcsogi az egri kir. törvényszék kezeibe szolgáltatott. — Rendőri hírek. Átél áldozata. Kovács Jnos, állítólag nádasdi illetőségű földmives embert e hó 9-én éjjel az eger-sza- lóki útvonalon elterülve, félig megfagyott állapotban találták. — Minden valószínűség arra mutat, hogy a szerencsétlen öreg em­ber alkalmasint az országos vásárra iparkodott, de a rendkívüli erős hidegben tagjai megtagadták a szolgálatot, minek folytán út­ját tovább folytatni nem volt képes hanem végkép kimerülve összerogyott. — Ily helyzetből szedték fel a vásárosok és hozták be a „Hatvani“ negyed végén legközelebb eső házba hol a rög­tön eszközölt életrehozási kísérletek, valamint a később nyújtott orvosi segélyek már eredményre nem vezettek, mert kevéssel után­ira, hogy az irgalmasok kórházába szállították, kiszeuvedett és igy a rendőrség, kilétét még máig sem tudta megállapítani. — A to­vábbi nyomozat folyamatban van. — Talált-tárgy. A főpia- ezon egy Turcsányi József asztalos nevére kiállított, munka­könyv találtatott. Jogos tulajdonosa szabályszerű igazolás mellett megkaphatja. Felelős szerkesztő: SzaToÓ Ignacz.

Next

/
Thumbnails
Contents