Eger - hetilap, 1888
1888-07-03 / 27. szám
212 „Már most — végzi Bóta polgártársunk hozzánk küldött érdekes levelét, — kérem aláss an igen t i s z te 11 B. H. u r, mivel hihetőség szerint az egyletnek tagja, úgy egyszersmind okleveles szőlész és borász, igen szívesen nézünk, sok ismeretlenek, a szeme közé, hogy ha jó tanacsaival és példájával igyekezni fog az egyletnek, s városunk szőlőbirtokos és föld mivelő polgárainak hasznára lenni.“ Különfélék. M?" Felhívás előfizetésre. Azon t. ügybarátainkat, kiknek előfizetésük a múlt jun. hó végével lejárt, tisztelettel kérjük előfizetésük idejekorán való megújítására, nehogy lapunk elküldése fönnakadást szenvedjen. Előfizetési dij: Egész évre 5 frt. Félévre 2 ., 50 kr. Évnegyedre . 1 „ 30 „ Egy hóra . „ 45 „ Jfp^1- Közs. jegyzők és néptanítók lapunkra fél-áron fizethetnek elő. T. gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet- példánynyal szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala. A hivatalos hirdetések, egyszeri közlésre bé- lyegdijjal s lappéldánynyal együtt, az „Eger“ lapban ezentúl 1 frt 30 krért vétetnek föl. Miről a hirdető t. közönséget s különösen a t. ügyvédi kart ezennel tisztelettel értesíti az „Eger- kiadóhivatala. — Dr. Samassa József egri érsek ő exja hosszabb tartózkodásra ma az emsi gyógyfürdőbe utazott.- Dr. Samassa József egri érsek ö exja e napokban ismét újabb jelét adta az egri koszorús dalkör iránt gyakran tanúsított magas érdeklődésének. Ismeretes dolog ugyanis, hogy az egri dalkör erősen készül a f. é. aug. hó végén Szegeden tartandó országos dalversenyre, hogy ott eddig kivívott diadalaihoz nj babérokat fűzzön. De mint a legtöbb dalárda, ngy ez idő szerint az egri is, közös bajban: vezér tenor ista hiányában szenved. E várniuk, mig egybekelhettek. Végre a fiúnak adott az anyja ágyneműi közöl egy matráczot; a leány anyja hasonlóképen cselekvők, s ekkor, miután a kicsike nagyon szerelmes volt, a gyárban gyűjtést rendeztek számára, amiből valahogyan csak kitellett a laka- dalmi költség. A menyasszonyi öltözetet egy barátnőjétől kölcsönözte, a fátyolt a fodrásztól bérelte, — s egy szét reggel gyalog neki indultak, hogy összeházasodjanak. A templomban várniok kellett, mig néhány gyászmisét elvégeztek ; a bíróságnál megint csak várniok kellett, mig néhány előkelő házasság megköttetett. Ekkor férje elvezette őt a külvárosban, egy cseréppel födött szomorú kamrácskába, egy bosszú, sötét folyosó végén, melybe még több ily szennyes, füstös, zajos kamrácska nyílott. Nagyon alkalmas kamrácska volt arra, hogy a szegény fiatal asszonyt idejekorán megismertesse a házas élet nyomorúságával! . . Boldogsága nem is tartott soká. Férje, folytonos érintkezésben korhely czimborák- kal, maga is csakhamar iszákossá lett. Az asszonyka, miután többi asszonytársait is csak sírni látta, minden bátorságát elvesztette ; s miközben férje a csapszékben ült, felesége a szomszéd- asszonyoknál időzött, részvétlenül, megalázva, végtelen panaszok közt ringázva sovány karjain gyermekét. Nem csuda hát, hogy elrutult, s hogy a műhelyekben a „majmocska“ gúnynevet adták neki. * A kis árny még mindig ott jár a csapszékablakok előtt, föl s alá. Hallani lassú lépteit az utczai sárban, s tompa köhé- cselését, mert az est esős, és hűvös. . . Meddig fog még várni? Kétszer, vagy háromszor már reáillesztette kezeit a csapszékajtó vezértenoristát a dalkör intéző férfiai Rácz Gyula szinész- tenoristában vélik föltalálni, kinek erőteljes hangát pár Ízben történt itteni föllépéséből eléggé ismeri közönségünk. Rácz Gyula azonban csak oly föltétel alatt hajlandó a színészi kötelékből kilépni, s Egerbe tenni át lakását, ha itt valamely, habár szerényebb, állást nyerhet, mely existentiáját biztosítja. Miután pedig Rácz Gyula az éneklés mesterségén kívül egyébhez nem ért, az egri székesfőegyházi kóruson rendszeresítendő egy másik tenoris- ta-állomáson kívül más existentiális mód nem kínálkozik számára. Rácz Gyula tehát egy egri székesfőegyházi tenorista-állás elnyer- hetéseért, nyújtott be jól fölszerelt kérvényeket egri érsek ő exjá- hoz, s az egri mélt. fökáptalanhoz. E kérvényeket, az egri dalkör pártoló tagjai által tartott közgyűlésben nyert megbízatásukhoz képest, Szederkényi Nándor orsz. képviselőnk vezetése mellett Csiky Sándor, Hám Gyula, Kaszap Bertalan, Maczki Emil, dr. Maczki Valér, Petravicli Bertalan, Szabó Ignácz, Kapácsy Dezső, mint az egri dalkör alelnöke, Grónay Sándor stb. tagokból álló disz-küldöttség nyújtotta át érsek ő exjának, és Lengyel Miklós püspök nagyprépost ő mlgának, mint az egri mélt. főkáptalan fejének. Dr. Samassa József érsek ő exja a küldöttséget szokott kegyességgel s nyájassággal fogadván, Szederkényi Nándor tiszteletteljes előterjesztésére kijeeíntette, hogy ez ügyben a kezdeményezés a mélt fokáptalant illeti, ő exja feladata aztán a káptalani előterjesztés elfogadása s megerősítése. Mindenek előtt tehát a mélt. főkáptalant ügyekezzünk ügyünknek megnyerni. 0 exja maga részéről, mint aki az egri dalkör, mint kulturális tényező, diadallal kivívott jó hírnevének s további fejlődése s elő- haladásának ügyét melegen szivén viseli, nemcsak hogy nem fog a küldöttség kérelmének teljesülése elé akadályokat gördíteni, sőt {igyekezni fog annak sükerét alkalmilag a kanonoknál is előmozdítani. — Lengyel Miklós püspök, nagyprépost ő mlga szintén kitüntető sziyességgel fogadta a kérvényt átnyújtó küldöttséget, s nagy mértékben méltányolva az egri dalkörnek a főszékesegyházi ünnepi istentiszteletek emelése körül több Ízben tanúsított szives közreműködését, s a dalkörnek az országos dalversenyeken kivívott diadalait, mert — úgymond, — még élénk emlékezetében van az a nagy dicsőség, melyet a hírneves pécsi dalárda Svájezban, a luzerni hires dalkörrel szemben kivívott magának, s melynek ő mlga szemtanúja volt, — megígérte, hogy a küldöttség kérelmét, illetve a benyújtott kérvényt a mélt. főkáptalan legközelebbi conferentiáján azonnal előterjesztendi, s készséggel fogja az ügyet pártolólag a conferentia figyelmébe ajánlani. — Ordinaczio, és primicziák. Dr. Samassa József, érsek főpásztor ő nmlga, a múlt hó utolsó napjain összesen tiz pályavégzett növendékpapot — ezek közt két minorita-rendi s egy ferenczrendi szerzetesnövendéket, — szentelt föl áldozó papokká. Ezek közöl a közelebb múlt napokban négyen mutatták be Egerben az Urnák első miséjüket, névszerint jun. 27-én az angolkiskilincsére, de nem merte fölnyitni. Végre azonban a gondolat, hogy gyermekeinek nincs mit enniök, bátorságot önt szivébe. . . De alig lépett a küszöbre, oda szögezi őt egy iszonyú gunykaczaj... „Bálint! itt jön a majmod! . . .“ Csakugyan nagyon is rut volt esővíztől csurgó rongyaiban, a hosszú ácsorgástól és izgalomtól halotthalvány ábrázatával. — Bálint, itt jön a majmod! — Remegve, kétségbeesve állapodik meg az asszonyka a küszöbön, mereven, mozdulatlanul. Férje dühödten ugrik fel. Hogyan? ez a némber elég vakmerő vala őt itt, e helyütt fölkeresni! őt pajtásai becsülésében lealázni!.. Megállj! Megállj! . . . Mindjárt meglátod! . . . És iszonyatosan, ökölre szorított- karokkal rohan felé Bálint. A boldogtalan nő rémülten fut előle az utczai sárban. A férj becsapja maga után a csapszék ajtaját, s két ugrással eléri feleségét az utczafordu- lónál. . . . Minden fekete! . . . környöskörül egy lélek sem látható ! . . 0, te szegény majmocska! . . De hát . . . még sem. A czimboráktól távul a párisi munkás még sem rósz. Amint szemtől szembe állanak, a férj egyszerre ellágyul, alázatossá, bűnbánóvá leszen. . . S ime, csakhamar együtt, karöltve távoznák tova; s miközben igy haladnak, az asszonyka hangja, amint az éjben széthangzik, haraggal telt, panaszos, könnyektől elnyomott. . . így boszulja meg magát a „majmocska.“
