Eger - hetilap, 1888
1888-01-17 / 3. szám
melyről az „Eger“ múlt évi december-hó 20-án megjelent 51-ik számában tétetett említés — következőleg nyugtázza: „Kapácsy Dezső hiányozhatik-e ? hiszen a hazafias áldozatok leleményességéről, kitogyhatlanságáról van szó. S van- e az E. M. K. E. egész mozgalmának, Szécheuyink kedvelt jelzőjével élve, — mit elvárt a magyartól — „zárán doki bb kitartása munkása?“.............Öt forintot vett ismét Kapácsytól az E. M. K. E. Dobos József honvéd-főhadnagy a szabadság- liarczban, jelenleg szatmári püspöki uradalmi mérnök adománya ■ez. kit Kapácsynk nyert meg ügyünknek. Alig vettük ez összeget, midőn ismét 5 frt 60 kr. érkezett Egerből. A dr. Tolnay Lajos által december-hó 3-án tartott irodalmi estélyt követő diszla- koma, illetőleg: táncz, költségei fölös jövedelmeként, a rendezőbizottság részéről, ennek két tagja: ifj. Simonyi Károly és Frantz Gyula joghallgató urak által adatott át az összeg Kapácsynak, nekünk küldés végett. Kapácsy, az „Eger“-ben (ügyünk ez állandó, terjesztő lelkes barátjában) a Tolnay-estély alkalmából melegen hívja föl a közönséget az E. M. K. E. czél- jaira tartandó bálok rendezésére. Nem csak gyűjt, de gyűjtésre lelkesít. Pedig már 3 éve munkál értünk, mely idő alatt, hány szeren kezdtek nagy lelkesedéssel a patrióta műbe, s végezték még nagyobb gyorsasággal?!“ — A jogászbál sem árva már. Van már mamája. F. hó 10 én kérte föl magánúton Frantz Gyula, a bál tevékeny elnöke Sebei dl Ágost önné, szül. Hartl Lujza úrnő ő nagyságát, Scheidl Ágoston Heves megyei birtokos, Hatvan egyik kiváló férfiénak hitvesét, a Lady patronesse tisztjének elfogadására. A fentisztelt úrnő, különösen ama régóta táplált benső barátságos viszonynál fogva is, melylyel úgy ő, mint családja s a mesz- szire kiterjedt s közkedvelt Hartl-család az elnök családja iránt viseltetik, szives készséggel engedett e fölkérésnek, s a legnagyobb örömmel Ígérte meg annak teljesítését, — Már e körülmény magában eleve biztosítja a jogászbái ez idei sikerét, melyről nagyon jól tudja bálozni szerető közönségünk, hogy az idén is az előző évekhez hasonlóan, úgy fény mint elegantia tekintetében az első helyet foglalja el a farsang elite-báljai között, Mint halljuk, a jogászbál bizottságának háromtagú — névsze- rint: Frantz Gyula elnök, Szabó Béla jegyző és ifj Simonyi Károly bálbiz. tagból álló — comitéja f. hó 19-én csütörtökön fognak Hatvanba utazni hogy a bálanyát személyesen is felkérjék — A hét estélyei. Városunk müveit közönségének társadalmi életét mi sem jellemzi jobban, mint amaz estélyek, melyek szükebb, néha csakis szoros családi körökben szoktak tartatni, midőn saison-juk elérkezik. Ezekből Ítélhető meg legjobban, mily magas fokban van meg müveit közönségünknél a társulás, az összetartozás érzete, mely az utóbbi évek alatt oly szép fejlődésnek indult. Már az előző évben — mely méltán nevezhető az estélyek évének — őszinte örömmel constatáltam e körülményt, felől. A parancsnok időt kért és nyert a dolog megfontolására, s a mint igen kemény ember volt, a vár alatti üregekbe eleve elhelyezett lőporos hordókat meg akarja gyújtani, hogy magát s az őrséget, a légbe röpítendő vár romjai alá temesse. Ezt megsejtvén katonái, öt, ki dühében magán kívül volt, annak végrehajtásában fegyveres kézzel megakadályozzák, és Caraffához, ki a vár feladásának sürgetésére Eger alá jött vala, és Dóriához küld- véu a hatvani béget, a janicsárok tisztjét és két kiaját, a vár feladására kényszerítik. Ketteler is világosan Írja, hogy midőn megtudták a várbelek, hogy a segélynek minden útja el van zárva: megrémülve s erővel kényszeritették Rustent a vár feladására. Úgy szintén Wagner is megemlíti, hogy a várparancsnok a várat a légbe vettette volna, hacsak katonái azt észre nem veszik, s őt annak végrehajtásában meg nem gátolják vala. Az egri jezsuiták említett, naplója azt mondja, hogy az egri törökök közül majd háromszázan eleve megegyeztek a vár és város feladásába, A mi szinte azt látszik jelenteni, hogy ezek 'a várparancsnok akarata ellenére adták fel a várat vagy sürgették annak feladását, mibe ők már beleegyeztek. S e háromszáz török, kik naplónk szerint a vár- és város feladásába megegyeztek, előkelők vagy tisztek voltak, a mint ez kitetszik Schmittk előadásából, ki más helyen azt Írja, hogy erőt vévén rajtok az éhség, a tisztek, a várparancsnok akarata ellenére, feladták magukat. De Vico János előadásából is kitetszik, hogy az őrség meg volt oszolva, s annak nagyobb és jelentékenyebb része követelte vagy sürgette a vár feladását, s azt csak a kisebb rész vagy töredék ellenezte. Ugyanis Vico tovább azt írja, hogy a vár- és városbeliek tömegesen mentek a várparancsnokhoz, kijelentvén: s az 1888-ik év, úgy látszik folytatása lesz a múltnak; legalább erre engednek következtetést vonni az elmúlt hét estélyei, melyeknek elseje f. hó 10-én folyt le Imre Miklós úr, városunk egyik előkelő, közszeretetben álló ügyvéde, s müveit kedves családja vendégszerető házában. Úgy a kedves háziasszony és szeretetreméltó leánya, Leona k. a., valamint a minden tekintetben páratlan vendégszerető háziúr mindenkit lekötő nyájassága és szívélyessége egy kedves emlékű képet hagytak hátra a jelenvoltak lelkében. Mondanom sem kell talán, hogy az igazán lukullusi lakoma után a táncz, különösen a csárdás járta hajnali 1/i 4 óráig, még pedig oly tűzzel, hogy kiváncsi vagyok, mit szólt hozzá másnap reggel az ugyanazon ház földszintjén lakó tisztelt úr. A kedélyes mulatságon részt- vettek: özv. Erdélyi Józsefné, Gizella és Marianna leányaival, özv. Frantz Alajosné, Etelka és Piroska leányaival és Scheidl Lully- kával, (Hatvanból) özv. Mészáros Istvánná Cornél leányával. A másik estély, szombaton f. hó 14-én dr. Danilovich Pál megyei főorvos úr vendégszerető házában este 8 órakor gazdag vacsorával kezdődött, s hogy milyen hangulatban folyt le, legekla- tánsabb bizonyítéka azon körülmény, hogy egy czimbalmos egyhangú zenéje mellett is reggeli 6— 7 óra felé érte végét, A jelenvolt hölgyek között a minden tekintetben páratlan kedvességú, odaadó nyájasságú, szeretetreméltó, igazán derék, példaadó magyar háziasszonyon Danilovich Pálné szül. Sir Viktória úrnőn kivúl ott voltak : Diviaczky Irma (Puszta Szikszó) Gröber Ferenczné, Anna és Berta leányaival és Gröber Irén kével, özv. Mészáros Istvánné Cornél leányával, br. Zvieberg Ignáczné, Mi- czike leányával. . ... ő — Az egri kath. legényegylet f. hó 21-én. szombaton, jótékony ezélú, zártkörű tánczmulatságot rendez, melyre a meghivók már széthordvák. Beléptidij személyenként 1 frt, - - Kezdete 8 órakor. Jegyek este a pénztárnál válthatók. Ezen tánczmulatságot annál inkább ajánljuk a t. közönség becses figyelmébe, mert az eddigi tapasztalatok arról győztek meg bennünket, hogy kedélyesebb s mindamellett rendezettebb polgári mulatság nem igen akad Egerben. Másrészről pedig az egyleti ifjúság olthatlaú táncz- szomja biztosítja a megjelenő tánezosnőket, hogy kedvük szerint kimulathatják magukat, s hazamentekben nem igen lesz szükségük lámpásra, amennyiben ezen mulatság rendesen kivilágos-kivirradtig szokott tartani. Mindezen előnyökön felül pedig ajánlatossá teszi e mulatságot az egyszerűség, — a fényűzés, költekezés kizárása. — Az egri járás főszolgabírói állása, mely Almássy Géza orsz. képviselővé történt megválasztása folytán üresedésbe jött, a f. hó 24-én tartandó megyei évnegyedes közgyűlésen fog, választás utján betöltetni. Az állásra, hir szerint, négyen pályáznak: Kövér Bertalan, gyöngyösi főszolgabíró, ki most az egri járásba van áttéve, Korponay István, egri jár. szolgabiró, Maczky Emil, hevesi jár. szolgabiró, és Holló Géza, pétervá„liogy ók nem képesek az éhséget tovább tűrni, s ha még néhány napig akarja a megszállást, állani, üres várat fog az ellenség elfoglalni, és kérik, hogy inkább adja fel azt és tartson meg Mohamed császár részére annyi hiv alattvalót, kik az ő országát más részeken még védelmezhetik.“ Mások ellenben, a tüzesebbek vagy elszántabbak, dicsőségesebben óhajtván szenvedéseiknek véget vetni, minthogy éhen halni a gyávák szoktak, magukat pedig a birodalom haszna nélkül elveszteni esküjük szentsége tiltja, nehogy az ő nyomorúságuk a keresztényeknek előnyére szolgáljon, sürgetve kérték a parancsnokot, hogy a várat mennél előbb gyújtássá fel.“ De a kik ezt kérték, mint Vico is megjegyzi, kevesen és csak egynéhányan voltak, mert ritkaság az ily elszántság példája. Tehát Vico előadása szerint is a vár feladását az őrség nagyobb és jelentékenyebb része sürgette, és azt csak egy töredék ellenezte, mely a felhozott adatok szerént a várparancsnok pártját képezte. Ezekből eléggé kitűnik a várparancsnok magatartása s elszántsága, miszerint a várat minden áron meg akarta tartani, és midőn látta annak tarthatatlanságát, inkább akarta volna azt a légbe vettetni, mint feladni; s igy az alkudozást nem magától kezdeményezte, hanem arra őt az éhséget tovább tűrni nem bíró őrség és lakosság kényszeritette. Úgy liiszszük, hogy azok, a miket eddig felhozánk, valamennyire felvilágositják Eger történetének azon részét, melyre az alkupontok vonatkoznak: már most, ezen előzmények után, felhozhatjuk s értelmezhetjük magokat az alkupontokat. (Folyt, köv.)
