Eger - hetilap, 1888
1888-06-19 / 25. szám
196 tatás megadatott-e ? Mindamellett ilynemű oktatás, Magyarország 17 ezer népiskolája közül, alig egy pár százban történik, sőt — a mi a gombamódra szaporodó tankönyvirodalomban valóban csodálatos — még csak némileg használható egészségtani tankönyvek sincsennek a népiskolák számára. Szigorúan tudományos szempontból véve az egészségtan nem is a népiskolába való. Minden pedagog megegyezik abban, hogy a népiskola főfeladata az ismeretek elsajátítására szolgáló jóformán technikus eszközök (irás, olvasás, számolás, rajz stb.) tanításán kívül csak az alaki képzés lehet; azért az egyes ismereteket a kiskorúak számára, mindig lehetőleg csekély terjedelemben, s a mennyire lehet, nem szakok szerint elkülönítve, hanem csoportosítva s főkép olvasmányok kapcsában kell a gyermekeknek nyújtani. De ha már politikai s gyakorlati okokból bevitték a hazai népiskolákba a házi ipart s egyes gazdasági ágak tanítását, s ha még fontosabb okokból tanítják az állam nyelvét a nem magyar ajkú népiskolákban is; nincs valóságos okunk, az oly fontos egészségügyi szabályok tanítása ellen tiltakozni. S különben is a törvény szavai s értelme világosau azt mutatják, hogy nem uj tantárgyról van itt szó, melyet külön órákban kellene előadni, hanem oly ismeretek közléséről, melyeket a tanító alkalmilag nyújt növendékeinek. S ezt már régóta helyeslik, sőt követelik a szakférfiak. Maga a tanterv ajánlja, hogy a természetrajz tanításánál a hasznos és ártalmas növényekre, állatokra tekintettel kell lenni, alig van olvasókönyv melyben vagy általános szabályok, vagy gyakorlati példák által ne figyelmeztetnék a gyermeket p. az éretlen gyümölcs evésének, a felhevült állapotban ivásnak rossz következményeire, a tisztaságra; s mindenekfe- lett az iskola mindennapi rendtartása ezer s ezer alkalmat nyújt a tanítónak, hogy egészségügyi tanácsokat osztogasson. S mily nagy fontosságú dolgok ezek! A számtalan babona s kuruzsolás nevetségessé tétele, a rajz, melyet előrehaladottabb nemzetek házi szokásairól, lakásaik berendezéséről s életmódjáról nyujtuak, azok a tanácsok, melyeket például a himlőoltásra, az édességek, szeszesitalok túlságos élvezése, a nők erős mellfüzőire, az öltözetre, hajápolásra stb. vonatkozólag előadhatunk, mind megter- mik gyümölcsüket s az iskolából a nép közé is kihatolnak. Ily ismeretek közlését követeli az egészségügyi törvény a tanítóktól, s egyáltalán nem azt, hogy a már kitört betegségek, pl. hideglelés, torokgyuladás, tüdővész orvoslására adjon tanácsokat, s ez által a kuruzsolók számát szaporítsa. A gyógyítás nagy előismereteket követel, melyeket csak szakemberek, az orvosok, hosszas tanulmányozás s gyakorlat utján szerezhetnek meg; nagy hiba volna, ha a népiskola az ily dolgokban kontárkodnék; de az orvosok munkája is meg van könnyítve s a közegészségügyön rendkívül sokat segítettünk, ha a népiskolák segítségével köztudattá változtatjuk az eszközöket s módokat, a melyek e betegségek lehetőleg kikerülésére, testünk épségének megőrizésére vonatkoznak. (Vége köv.) Commentár a 700 tudatlan czimü czikkhez. Aki szives türelemmel végig olvasta ama czikket, könnyen beláthatta, hogy nagyon lényegtelen részét képezték azon „sorok“, melyekkel e b. lapok f. évi 24. számában ;,Egy kis helyreigazítás“ czimmel Bánhidy Gyula községi tanító úr érdemesnek tartotta foglalkozni. Mert ama czikk alapgondolata ez volt: lehetetlen, hogy 700 tanköteles rekedne kívül az elemi oktatás csarnokaiból. Tehát a czikk éle azon állapotok felé irányult, a mely állapotok rendezése folytán a 700-as szám ijesztő mérvét apaszthatni vélem. A községi iskolákat pár sorban, és minden sértési szándék nélkül, annyiban említettem, amennyiben a tárgygyal azok összefüggésben voltak. Ennyit általában. Ami pedig sajátla- gosan a helyreigazított „sorokat“ illeti, kikeli jelentenem, hogy azok éppen nem légből kapottak; amint ez alább önként ki is fog derülni. Egyik helyen ezt Írtam: „Mig a lyceumi elemi 6 osztály tanulóinak száma évenkint“ (tehát évenkint!) „meghaladja jóval a 400-at,“ (a jelen tanévben 432) „addig a községi belvárosi iskolába jár“ (t. i. évenkint!) „150 — talán sokat is mondottam ? —; jmig „egyik-másik“ (tehát nem valamennyi!) „kától, külvárosi iskolában annyi a gyermekek száma, hogy az ajtó alig nyitható fel a gyermek-tömeg miatt, addig legtöbb községi külvárosi iskolában a tankötelesek száma alig éri el a népiskolai törvény által megszabott mérvet.“ (t. i. évenkint!) Tehát világos, hogy az „évenkint“ kifejezés állításomnak több évi adaton való alapulását jelzi, valamint igy az is világos, hogy részben átlagos, részben pedig hozzávetőleges számot használtam. B. ur a belvárosi községi iskolára vonatkozó átlagos, 150, számomat a 169-el iparkodik megczáfolni, holott e tekintetben inkább csak megerősíti állításomat, mert tessék csak az előző évek be- irottainak átlagát venni, vájjon nem leend-e kétes, hogy a belvárosi községi iskolák tanköteleseinek száma meghaladja a 150- et? De ismét ezeket sem sértésképen, hanem csupán az igazság érdekében mondom. A községi külvárosi iskolákban, B. ur számítása szerint, egyben nem éri el, egyben éppen eléri, háromban meghaladja a beirottak száma a népiskolai törvény által engedett mérvet. Ez a jelen tanévre állhat, megengedem, sőt elfoga- gadom, de miután a helyreigazított sorokban „évenkint“-ről, azaz több évről lévén szó, ismét csak kétes marad, vájjon az átlagos szám megczáfolná-e állításomat. Különben az igazság érdekéken még azt is ki kell jelentenem, hogy a közs. belv. iskolák osztályait egyik év záróvizsgálatain meglátogatván, azokban, úgy emlékszem, összesen 150 tanuló sem volt; hogy a külv. községi iskolákra vonatkozólag csak hozzávetőleges számot használtam, az azon adatokon alaj ult, a melyeket négy évi megfigyelésem folytán szereztem. B. úr tovább megy, összegezi a jelen tanévi számadatokat és kimutatja, hogy a községi iskolákba együtt 630 gyermek Íratott be s igy egy tanítóra 78—78 tanuló esik. Ez azt bizonyítja, hogy el sem éri (t. i. ily értelemben) az átlagos szám a törvény által megszabott 80-as mérvet, holott én azt állítottam, hogy „alig éri el“ (tehát eléri). Az igaz, hogy a hol egy-egy tanteremben már 78 tanuló van, oda csekély férne be már a 700 tudatlanból, de igen valószínű az is, hogy nem is állna elő ennek szükségessége, ha a lajstromok rendezése, az iskolakerületek felállítása és a tanulóknak iskoláról-iskolára való vándorlásának megakadályozása mellett a 700-as szám jól leapadna és még 3 uj tanterem is nyittatnék. Azt nagyon helyesen tette B. ur, hogy czikkemnek azon passusát „melynek egyszerű átolvasása után (B. ur szerint) könnyen ama föltevésre juthat egyik-másik t. olvasó, hogy a tudatlanok ily nagy, — 700, — számának a községi iskolák okai“, nem csak egyszerűen átolvasta, hanem meg is fontolta, mert azon passusnak csakugyan nem ez az értelme; miután az a tanköteleseknek iskoláról-iskolára való vándorlásával foglalkozik lényegében, nem pedig a községi iskolákkal; mert ha ama passust a látszólagos értelmében vennénk, úgy a községiek is elmondhatnák, hogy a kától, iskolák okai a gyermek-vándorlásnak, valahányszor a közs. iskolából vinné át a szülő gyermekét a kától, iskolába. Tiszta sor tehát, hogy ezen passusban sem lehetett szándékom a közs. iskolákat sérteni. Végül ne higyje B. ur, hogy én reducalni kívánnám a felállítandó iskolák számát, de azt mindenesetre észszerűnek találnám, hogy mielőtt meghatároztatnék, vájjon hány tanterem volna még szükséges, előbb biztos számvetés készíttessék arra nézve, mennyi liát tulajdonképpen a tudatlanok száma, valamint czikkem azon, lényeget tevő, részeiben felemlített ügyek is rendeztessenek a tanitóK érdekében, a melyeket B. ur is „szives örömmel ir alá“, hogy Eger tanítóinak üdvös működése miuélinkább méltó legyen az egri névhez. Szőke Sándor, belv. kától, tanító. Különfélék. — Az egri érs. jogakadémia évzáró ünnepélye f. hó 14-én csütörtökön a következő rendben folyt le. Reggel 7,9 órakor a tanári kar és az összes hallgatóság áhitatos részvéte mellett, hálaadó istenitisztelet tartatott a lyczeum kápolnájában, melyen ft. dr. Kerekes Arvéd akad. hitszónok celebrált. Ezután a hallgatóság, majd a tanári kar, élén Babies János igazgató ő nsgá- val, a lyczeum II. emeleti igazgatósági termébe gyűlt össze, hol a Rajnerféle szorgalmi dijak osztattak ki. E dijakat Vitéz Endre I., Vámossy Mihály II., Bertha János III. (jogtud.) és Csaplaky Lipót IV. (államtud.) éves joghallgatók nyerték. Majd a tanár- széki jegyző által a folyó évi pályázatok eredményei hirdettettek ki. E pályázatok eredménye a következő : 1. Az első római jogi kérdésre: „Adassanak elé azon főbb okok és körülmények, melyeknek a római jog jelességét tulajdonithatni.“ Beérkezett 3 pályamű, melyek közül a 2-ik számúnak a jutalomdij kiadatni s a 3-ik számú dicséretre méltatni határoztatott. A nyertes szerzője: Cső ór Gáspár, III. é. joghallgató ; dicséretet kapott, Lichtner Ignácz I. éves jgh. 2. A magyar magánjogból: „Fejtessék ki a szerzeményi vagyon jogi természete, tekintettel az örökjogra,“ — beérkezett 1 pmü, mely nyertes lön. Szerzője Rótli Dezső IV. éves jgh. 3. A büntetőjogi kérdésre: „Fejtessék ki az
