Eger - hetilap, 1888
1888-06-12 / 24. szám
24-ik szám. 27-ik év-folyam 1888. Junius 12-én. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr Félévre . . 2 , 50 ,. Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám n 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyílt térben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő, Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Hevesmegye árvízkárosultjainak! A hevesmegyei árvízkárosultak segítésére alakult bizottsághoz legközelébb a következő adakozások folytak be: VII-ik kimutatás. Gáfor Vinczi 1 frt., Majthényi Sze- leczky Mária 3 frt., Az egri izraelita hitfelekezeti iskola növendékei által a hevesmegyei árvízkárosultak javára rendezett gyermek szini-előadás eredménye 43 frt. 25 kr., A vörös-kereszt-egy- let hevesi fiókja által 205 frt. küldetvén be, melyből csak 204 frt, 28 kr. nyugtáztatott (23 számban) marad 72 kr. Szederkényi Nándor 3 frt., Szederkényi Nándorné 2 frt,, Szederkényi Szeréna 1 frt., dr. Borossy János 3 frt., Káplány József 2 frt., Schwartz Sámuel 1 frt., Összesen befolyt a mai napig: 6420 frt. 92 kr. Hatezernégyszázhusz forint 92 kr. Egy kis helyreigazítás. T. szerk. ur! B. lapjának legutóbbi számában „A 700 tudatlan Egerben“ czim alatt egy érdekes tanügyi czikk jelent meg, melynek egyes részleteit szives örömmel irom alá, némely sorait azonban, — mivel azok nem felelnek meg a valóságnak, — helyreigazítani állásomnál fogva kötelességemnek tartom. Egy helyütt azt Írja ugyanis czikkiró, hogy a belv. közs. elemi iskolába összesen 150 gyermek jár s zárjel közt azon megjegyzést koczkáztatja, hogy e számot illetőleg tán sokat is mondott. Ezen állítását czáfolják meg maguk a számok. A belv. közs. iskolába a jelen tanévben beíratott 169 tanuló. A zárj el között tett kérdésre tehát nem lehet mást felelnem, mint hogy az említett számban nem sokat, de keveset mondott. A mi a külvárosi községi iskolákba ugyancsak a f. tanévben beirott gyermekek létszámát illeti, erre vonatkozólag érdekelt tanitótársaimtól a következő számadatokat kaptam: A hatvan I. negyedbeli iskolába 70, » » II* » » 80, IV 90 » « x v • » 5} a czifra-sáncziba . . . .110 és a maklár-külv. iskolába 111 tanuló íratott be. E számok elég világosan mutatják, hogy három kiilv. iskolában sokkal több, egyben épen annyi s csak egyetlenben, — de itt is csak azért, mert az illető tanitónak tanterme kicsinysége miatt megtiltatott több gyermek fölvétele, — kevesebb a tanulók száma a törvény engedte 80-nál. Nem áll tehát czikkirónak azon állítása sem, hogy a kiilv. községi iskolák legtöbbjében a tankötelesek száma alig éri el a népiskolai törvény által megszabott mérvet. Különben összeadva a föntebbi számokat, kitűnik, hogy a bel- és külvárosi községi iskolákba összesen 630 gyermek íratott be s igy nyolczan lévén a tanítók, átlag mindegyikre 78—78 tanuló jut. Ezen iskolákba tehát azon 700 tudatlan gyermekből, kik a jelen tanévre az iskolákból kiszorultak, nem sokat lehetne fölvenni s igy azok tanítását illetőleg ezen úton keveset segítenénk. Még egy passusa van e czikknek, melynek egyszerű átolvasása után könnyen ama föltevésre juthat egyik-másik t. olvasó, hogy a tanulatlanok ily nagy, — 700, — számának a községi iskolák az okai. Pedig, kérem, ha tekintetbe veszsziik, hogy 1869 előtt Egerben mindössze 8 tanító volt, jelenleg pedig 21 van s még ennyi sem elég a tankötelesek oktatására : okvetlenül azon következtetésre kell jutnunk, hogy az iskolák szaporítására a községi iskolák életbeléptetése adta meg az első impulsust s hogy ezeknek felállítása s a felekezeti iskolák szaporítása nélkül a tudatlanok számának ma már Isten volna a megmondhatója. Ne reducáljuk tehát az állítandó iskolák számát, hanem azon legyünk, hogy azok a tankötelesek számának megfelelő arányban szaporittassanak. A törvény engedte 80 tanulónál inkább kevesebb, mint több jusson egy tanítóra. Csak igy lesz elérve azon hőn kívánt eredmény, mely városunk elemi tanügyét a tökély ni- veaujára emeli. Bánhidy Gyula, belv. közs. tanító. A jogászok nyári mulatsága. 1888. Junius 9. Talán a búcsúzó nap égető végső sugara okozta, a virágok bóditó illata, melylyel a levegő telidesteli volt, vagy a százados vadgesztenyék sudarai nyitott sorain átszürődő keringő zenéje, melyen a lombok is ütenyszerüleg rezegni látszottak, vagy talán maga az a bájos Diana, aki abban a lenge fehér ruhában oly ingerlő volt, bizony nem tudom, de amint a kert körömijére léptem, egyszerre dryadok illatos költészet-szálai által bevont suttogó lombos és merengő virágos erdejébe varázsolt képzeletem. Pedig hát csak a jogászok nyári mulatsága volt az érsekikertben .............vagyis helyesebben . . . egy újabb alkalom hölgyeinknek arra, hogy a rég nem élvezett viszontlátás és együtt- lét örömeire, hosszú sétában suttogják el egymásnak, hogy kibe lett azóta szerelmes a szép Elemér, mikor lesz s mért lett elhalasztva a kis Matild esküvője; mikor volt s hogyan ment végbe az Aurelia eljegyzése, vagy hogy miért küldte vissza Amelie jegyese a jegygyűrűjét; s titokban összeesküdnek a gőgös kis Clarisse ellen, hogy milyen jót fognak majd mulatni azon, ha ma Ákos nem foglalkoztathatja úgy és annyiszor, mint más alkalommal stb. stb. Ezalatt persze elmúlik a 6 óra, elkezdik a tánczot, s mire visszatérnek a tánczolókhoz, azon veszik észre magukat, hogy kimaradtak az I. négyesből. — No de mindegy, ez úgyis csak olyan Ízelítő! — Mert hisz’ még csak alkalom is alig volt reá, hogy végig suhanhasson fölöttük ellenállhatlan szárnyain, az a rendkívüli, az a diadalmas világhatalom — mely mindig magától jön, mely ha valamely női szivecskében üres hely van egy férfi számára, nem hagyja azt sokáig betöltetlenül, mert a szem a száj egy mosolyában, sőt mi több, egy csárdásban, egy tourban a lábak által is képes magát megértetni, s melyet úgyhinak, hogy: szerelem; mikor egyszerre csak felhangzik a rendező harsány szava, hogy hát: „Folytatása a kaszinóban!“ — mire az egész társaság felszedve, a sátorfát karaváni rendben átvándorol a kaszinóba. Ami aztán itt tárult a szemlélődő elé, az egy még ingerlőbb, még bájosabb kép volt, főként mikor kezdetét vette a végét hosszát nem érő csárdás, már t. i. addig, a mig a mi olyan szeretetreméltóan elkapatott Palóczunk, az ő komázó modorával vissza nem vágott a sok „hogy volt“-ra, hogy „majd máskor !“ De hát hiába! felfordult világot élünk! No de azért volt ott animo, fesztelenség és kedély is, mert mindamellett gonosz a Kálmán vonója; tudja huzni, ha akarja,