Eger - hetilap, 1888

1888-06-12 / 24. szám

24-ik szám. 27-ik év-folyam 1888. Junius 12-én. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr Félévre . . 2 , 50 ,. Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám n 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyílt térben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő, Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyv­kereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Hevesmegye árvízkárosultjainak! A hevesmegyei árvízkárosultak segítésére alakult bizottság­hoz legközelébb a következő adakozások folytak be: VII-ik kimutatás. Gáfor Vinczi 1 frt., Majthényi Sze- leczky Mária 3 frt., Az egri izraelita hitfelekezeti iskola növen­dékei által a hevesmegyei árvízkárosultak javára rendezett gyer­mek szini-előadás eredménye 43 frt. 25 kr., A vörös-kereszt-egy- let hevesi fiókja által 205 frt. küldetvén be, melyből csak 204 frt, 28 kr. nyugtáztatott (23 számban) marad 72 kr. Szederkényi Nándor 3 frt., Szederkényi Nándorné 2 frt,, Szederkényi Szeréna 1 frt., dr. Borossy János 3 frt., Káplány József 2 frt., Schwartz Sámuel 1 frt., Összesen befolyt a mai napig: 6420 frt. 92 kr. Hatezernégyszázhusz forint 92 kr. Egy kis helyreigazítás. T. szerk. ur! B. lapjának legutóbbi számában „A 700 tu­datlan Egerben“ czim alatt egy érdekes tanügyi czikk jelent meg, melynek egyes részleteit szives örömmel irom alá, némely sorait azonban, — mivel azok nem felelnek meg a valóságnak, — hely­reigazítani állásomnál fogva kötelességemnek tartom. Egy helyütt azt Írja ugyanis czikkiró, hogy a belv. közs. elemi iskolába összesen 150 gyermek jár s zárjel közt azon meg­jegyzést koczkáztatja, hogy e számot illetőleg tán sokat is mondott. Ezen állítását czáfolják meg maguk a számok. A belv. közs. iskolába a jelen tanévben beíratott 169 tanuló. A zárj el között tett kérdésre tehát nem lehet mást felelnem, mint hogy az emlí­tett számban nem sokat, de keveset mondott. A mi a külvárosi községi iskolákba ugyancsak a f. tanév­ben beirott gyermekek létszámát illeti, erre vonatkozólag érde­kelt tanitótársaimtól a következő számadatokat kaptam: A hatvan I. negyedbeli iskolába 70, » » II* » » 80, IV 90 » « x v • » 5} a czifra-sáncziba . . . .110 és a maklár-külv. iskolába 111 tanuló íratott be. E számok elég világosan mutatják, hogy három kiilv. isko­lában sokkal több, egyben épen annyi s csak egyetlenben, — de itt is csak azért, mert az illető tanitónak tanterme kicsinysége miatt megtiltatott több gyermek fölvétele, — kevesebb a tanulók száma a törvény engedte 80-nál. Nem áll tehát czikkirónak azon állítása sem, hogy a kiilv. községi iskolák legtöbbjében a tankötelesek száma alig éri el a népiskolai törvény által megszabott mérvet. Különben összeadva a föntebbi számokat, kitűnik, hogy a bel- és külvárosi községi iskolákba összesen 630 gyermek íratott be s igy nyolczan lévén a tanítók, átlag mindegyikre 78—78 tanuló jut. Ezen iskolákba tehát azon 700 tudatlan gyermekből, kik a jelen tanévre az iskolákból kiszorultak, nem sokat lehetne fölven­ni s igy azok tanítását illetőleg ezen úton keveset segítenénk. Még egy passusa van e czikknek, melynek egyszerű átol­vasása után könnyen ama föltevésre juthat egyik-másik t. olvasó, hogy a tanulatlanok ily nagy, — 700, — számának a községi iskolák az okai. Pedig, kérem, ha tekintetbe veszsziik, hogy 1869 előtt Egerben mindössze 8 tanító volt, jelenleg pedig 21 van s még ennyi sem elég a tankötelesek oktatására : okvetlenül azon következtetésre kell jutnunk, hogy az iskolák szaporítására a községi iskolák életbeléptetése adta meg az első impulsust s hogy ezeknek felállítása s a felekezeti iskolák szaporítása nélkül a tu­datlanok számának ma már Isten volna a megmondhatója. Ne reducáljuk tehát az állítandó iskolák számát, hanem azon legyünk, hogy azok a tankötelesek számának megfelelő arányban szaporittassanak. A törvény engedte 80 tanulónál inkább keve­sebb, mint több jusson egy tanítóra. Csak igy lesz elérve azon hőn kívánt eredmény, mely városunk elemi tanügyét a tökély ni- veaujára emeli. Bánhidy Gyula, belv. közs. tanító. A jogászok nyári mulatsága. 1888. Junius 9. Talán a búcsúzó nap égető végső sugara okozta, a virágok bóditó illata, melylyel a levegő telidesteli volt, vagy a százados vadgesztenyék sudarai nyitott sorain átszürődő keringő zenéje, melyen a lombok is ütenyszerüleg rezegni látszottak, vagy talán maga az a bájos Diana, aki abban a lenge fehér ruhában oly ingerlő volt, bizony nem tudom, de amint a kert körömijére lép­tem, egyszerre dryadok illatos költészet-szálai által bevont sut­togó lombos és merengő virágos erdejébe varázsolt képzeletem. Pedig hát csak a jogászok nyári mulatsága volt az érseki­kertben .............vagyis helyesebben . . . egy újabb alkalom höl­gyeinknek arra, hogy a rég nem élvezett viszontlátás és együtt- lét örömeire, hosszú sétában suttogják el egymásnak, hogy kibe lett azóta szerelmes a szép Elemér, mikor lesz s mért lett el­halasztva a kis Matild esküvője; mikor volt s hogyan ment végbe az Aurelia eljegyzése, vagy hogy miért küldte vissza Amelie jegyese a jegygyűrűjét; s titokban összeesküdnek a gőgös kis Clarisse ellen, hogy milyen jót fognak majd mulatni azon, ha ma Ákos nem foglalkoztathatja úgy és annyiszor, mint más alkalom­mal stb. stb. Ezalatt persze elmúlik a 6 óra, elkezdik a tánczot, s mire visszatérnek a tánczolókhoz, azon veszik észre magukat, hogy kimaradtak az I. négyesből. — No de mindegy, ez úgyis csak olyan Ízelítő! — Mert hisz’ még csak alkalom is alig volt reá, hogy vé­gig suhanhasson fölöttük ellenállhatlan szárnyain, az a rendkí­vüli, az a diadalmas világhatalom — mely mindig magától jön, mely ha valamely női szivecskében üres hely van egy férfi szá­mára, nem hagyja azt sokáig betöltetlenül, mert a szem a száj egy mosolyában, sőt mi több, egy csárdásban, egy tourban a lábak által is képes magát megértetni, s melyet úgyhinak, hogy: sze­relem; mikor egyszerre csak felhangzik a rendező harsány szava, hogy hát: „Folytatása a kaszinóban!“ — mire az egész társaság felszedve, a sátorfát karaváni rendben átvándorol a kaszinóba. Ami aztán itt tárult a szemlélődő elé, az egy még inger­lőbb, még bájosabb kép volt, főként mikor kezdetét vette a vé­gét hosszát nem érő csárdás, már t. i. addig, a mig a mi olyan szeretetreméltóan elkapatott Palóczunk, az ő komázó modorával vissza nem vágott a sok „hogy volt“-ra, hogy „majd máskor !“ De hát hiába! felfordult világot élünk! No de azért volt ott animo, fesztelenség és kedély is, mert mindamellett gonosz a Kálmán vonója; tudja huzni, ha akarja,

Next

/
Thumbnails
Contents