Eger - hetilap, 1888

1888-05-29 / 22. szám

172

leveleknél, utalványoknál és pénzes leveleknél a boríték czimol- dalán, lehetőleg a felső jobb sarkon, s ha itt elegendő hely nincs, a küldemény pecsétes, illetve hátoldalán; különösen ügyelni kell arra, hogy a pénzes levelekre felragasztandó minden egyes fran- kojegy körül, megközelitőleg egy ezentiméternyi köz maradjon, s hogy a frankojegyek a borítékok széleit át ne fogják s a borítékok szárnyszéleit be ne fedjék.

A pénzt külön papírba téve kell a borítékba helyezni, borítékul pedig legczélszerübb a minden postahivatalnál és franko- jegy-árusitónál 1 krért kapható postai pénzeslevél boritékothasználni.

Pénzt közönséges vagy ajánlott levélben küldeni nem szabad, de nem is indokolt, mert utalványnyal, 5 kros frankojegy felragasztása mellett, 5 írtig bárhová lehet pénzt küldeni.

Csomagok feladásánál a frankojegyeket a szállítólevélen, e czélra szolgáló üres helyen kell felragasztani.

Táviratok feladásánál a frankojegyeket, a használt táviratlap felső közép részén, s ha közönséges papír használtatik, a beirt oldalon üresen hagyandó helyre, s ha a táviratlap mondott részén elegendő hely nincs, ennek hátsó oldalára kell felragasztani.

Szabály az: hogy a dijak lerovására lehetőleg kevés számú megfelelő értékű frankojegy használtassák, különösen a pénzes leveleknél, hol a sok frankojegy felragasztása mindenképen kikerülendő (pl. 27 kros dijat 24 és 3; — 33 kros dijat 30 és 3 kros értékű frankojegyek kel kell leróni.)

A feleknek saját érdekükben áll, hogy a frankojegyeket szabályos módon ragaszszák fel, mindazonáltal ha iigvelmeztetés után is azt kívánják, hogy küldeményük szabályellenesen alkalmazott frankojegyekkel is elfogadtassák, a postahivatalok a feladó veszélyére azokat elfogadják ugyan, azonban e körülményt a vevényen feljegyzik.

A posta- és távirdahivatalok tartoznak fölvilágositást adni valamely küldeménynek vagy táviratnak dijára s arra nézve, hogy mely dijakat lehet vagy kell frankojegyekkel kiegyenlíteni, s kívánatra útbaigazítást is a felragasztás módjára nézve.

Az elrontott frankojegyek beválthatók az érték 10%-ának levonása mellett, de csak akkor, ha azok az elrontott borítékon, táviraton stb. mutattatnak be, s csak miután megállapittatik, hogy azok használva még nem voltak, s ha nyilvánvaló, hogy üzérkedés esete fenn nem forog.

Különfélék.

— Az egri egyházmegye köréből. Az Eperjessy Fereucz őnsga, egri kanonokká történt, kineveztetése alkalmából megürült polgári lelkészségre, az egri mélt. főkáptalan, mint kegyuraság kijelölése folytán, Bányász Sándor nagy-rhédei esperes-plebános neveztetett ki.

Aztán pedig párosával megindultak öt felé, hogy igy köny- nyebben elfoghassák Zolti bácsit.

De Zolti bácsi úgy látszik megsajnálta őket, hogy egymás társaságát nélkülözniük kelljen, egy puskalövéssel leinvitálta őket a hegy aljára.

Mint a havasok tetejéről a hógörgeteg, úgy gurult le a tiz darab fináncz a begy aljára.

Hogy milyen gyorsau mentek, arról bizonyságot tehetett még másnap is egy pár szakértői orr, hanem mire leértek, a vadászkürt hangja már a másik hegy tetején szólalt meg.

Kétségbeesetteu nézett össze a tiz fináncz.

Szemeikben a harag tüze égett, és orruk vére folyt.

Némán rohantak fel a hegyre és káromkodva rohantak le megint a hegyről, a mint a kürtszó ismét a völgyből tört elő.

— Bosszú, szörnyű bosszú! lihegte rémesen a tiz darab fináncz, és rohantak hegyre fel, és rohantak völgybe le, nyelvüket öltve.

— Én nem vagyok Herkules! — szólalt meg végre az egyik — nem bírom ki a hajszát.

De e pillanatban közvetlen közelből hangzott fel a kürtszó, — menni kellett és megint hiába.

— Én nem vagyok tagja semmiféle torna-egyletnek, — szólt a másik.

— Hiszen medáliát sem kapunk ezért a sok gyaloglásért panaszkodott a harmadik.

De az ingerlő kürtszó folyton hívogatta őket hegyre fel — völgybe le.

— Kinevezés. A magy. kir. vall. és közokt. miniszter, a segédtanfelügyelövé kinevezett Scossa Dezső helyére, hevesmegyei kir. tanfelügyelőségi tollnokká, egyelőre ideiglenes minőségben, Molnár Rezső bölcsészettudort nevezte ki.

— Takarékosság. Az egri kereskedelmi s ipar-hitel intézet igazgatóságának, mai lapunk élén olvasható „Föl- hivás“-ára különösen, is fölhívjuk t. olvasóink becses figyelmét. E fiatal, s már az osztrák-magyar bank páratlan bizalma által is nagy mértékben kitüntetett pénz-intézetünk igazgatósága, e fölhívásában egy oly tervet léptet életbe, melynek rendkívüli hordere- jét, nagy fontosságát, s főleg vagyontalanabb polgártársainkra nézve roppant hasznosságát azonnal belátták mindazok, kik eme, magánkörben már tüzetesen megbeszélt tervét nevezett pénzintézetünknek, komolyabb megfontolás tárgyává tették. Mi a czélja az egri kereskedelmi s iparhitelintézetnek e „takarékossági szövetkezet“ létesítésével ? Nem kevesebb, mint takarékosságra ösztönözni kevésbbé vagyonos polgártársainkat; utat módot nyújtani nekik arra, hogy könnyű szerrel, megtakarított filléreikből, normális anyagi viszonyaik közt alig megérezhető fillérek kamatozó megtakarításából, kisebb-nagyobb tőkét biztosítsanak maguk, s esetleg családtagjaik, gyermekeik számára akkorra, midőn ilyenképen megtakarított tőkéik felhasználására az idő elérkezik. Lássunk egy példát: N. N. f. é. jun. 15-én az egri kereskedelmi s iparhitelintézetnél vált egy takarékkönyvecskét. Erre befizet törzsbetétül 1 frtot, s lmtenkint 20 kr. takarékfizetést. Egy év múlva van körülbelül 11 frt 60 kr. megtakarított tőkéje, az öt éves cyklus befejezése után pedig, a kamatos kamatokkal s osztalékkal együtt 60 frtot haladó megtakarított tőkéje! s ez összeget a hetenkint megtakarított 20 krokból gyűjtötte egybe, anélkül, hogy e heti csekély megtakarítás, anyagi viszonyaiban érezhető hiányt okozott volna. Ha tehát valaki péld. gyermeke számára, heti 1 frtos takarékbefizetéssel öt darab takarékkönyvecskét szerez, öt év alatG 300 frtot haladó tőkét takarított meg gyermekének! — Azt hisszük, ez ügyet nem szükséges bővebben kommentálnunk arra nézve, hogy mindenki belássa az egri kereskedelmi s iparhitelintézet eme tervezetének különösen korlátozottabb sorsú polgártársaink vagyonosodására vonatkozó rendkívüli életrevalóságát, s meg vagyunk győződve, hogy mindenki, aki ez iránt tisztába jő, s az okszerű takarékosságnak hive, sietni fog nevezett pénzintézetünk nemes intenczióit betéti könyvecskék szerzése által, saját jól felfogott érdekeinek szempontjából is, elősegíteni.

— Gyászhir. Az egri értelmiség ékes hölgykoszorujának egyik kedves-bájos, fejlő bimbaját szakasztottá le ismét az engesztelhetetlen halál. Városunk összes müveit közönsége, — mindannyian szerető s tisztelő baráti családok, — bár régóta sejtve, mégis megdöbbenéssel és sajgó fájdalommal vette a leverő hirt, hogy Mos só ez y Katalin, özv. Mossóczy Jánosné, szül. Lukács

Végre Zolti bácsi is megunta a vadászatot, s hazafelé tartott.

Hanem egy utolsó juxot még megengedett magának.

Az erdőszélen meglapult egy bokorban, mintha vadra lesne. Hátán volt vadászkürtje, körülöte állottak kutyái s kezében tartotta lövésre készen — a furkós botját.

Amint a fiuanezok észrevették a bokorban Zolti bácsit, ők is meglapultak a cserjében, s bokorról bokorra csúszva közeledtek feléje.

Egyszer csak Zolti bácsi vagy busz lépésnyire mozogni látja a bokrot, — felkapja hatalmas furkós botját s oda suhintja.

A mekkora orditás csak egy m. kir. finánczi torokból kitelik, akkora hangzott ki a bokorból.

— Hát te szamár, mit lézengsz itt? azt hittem, hogy nyúl van a bokorban, — vigasztalta gyengéden Zolti bácsi a fejbe ütöttet, — aztán nagy elégtétellel odaszólt:

— No hát elhiszitek-e, hogy bottal ütöm a nyulat?

Az az egy fináncz különösen elhitte.

Nem is kutatták többé Zulti bácsi puskáját a finanezok — minden fa odva hű fejteket adott annak.

Zolti bácsi házában pedig máig sincsen puska, — de az asztalán mindig van friss vadpecsenye.

Gácsér Pista.

1