Eger - hetilap, 1888
1888-05-29 / 22. szám
170 a mig be nem soroztak bennünket állományába a tanköteleseknek. Méltóztatnak még emlékezni Scossa Dezső, volt kir. tanf. helyettesnek e lapok hasábjain közölt s Hevesmegye tanügyi állapotait feltüntető statisztikájára, melyben említés tétetik arról, hogy Egerben 700 tanköteles rekedt kívül a mult tanévben a tudomány elemeinek csarnokaiból. Ezekről kívánok én megemlékezni és egyúttal az egri elemi tanügyről egyet-mást elmondani, ha az igen tisztelt olvasó kegyes türelmével megajándékozni szíveskedik. Első pillanatra úgy tűnhetik fel ez állapot, mintha 8— 10 tanteremre volna még szükség, a mely hiánynak pótlására Eger — tekintve anyagi helyzetét — teljesen képtelen. Azt, ugyan én sem tagadom, hogy szükséges új tantermeket nyitni, de hogy e tekintetben a 700-as szám legyen mérvadó, azt tagadni bátorkodom, mert olyan körülmények vannak ezen állapotokkal összefüggésben, melyeknek rendezése folytán a 700-as szám könnyen 300-ra apadhat le. Ezen körülmények pedig névszerint e következők : az iskola-kerületek hiánya, a gyermekeknek örökös iskolái-ól-iskolára való vándorlása, az iskoláknak jelleg szerinti merev elkülönítése, a városi hatóság által éven kint eszközölt tankötelesek összeírásának — az összeírásnál felmerülő nehézségek miatt — megbízhatlanságaésa külvárosi iskoláknak osztatlan volta is. Mindezen akadályok elhárítására nézve én a következőképpen vélekedem. Van Egerben jelenleg (ide nem számítva az izr. hitköz. iskoláit) 13 rom. kától, és 8 községi tanterem, melyekben csaknem kizárólag r. kától, gyermekek nyernek oktatást. Még egyelőre 3 tanterem volna szükséges : 1 a makiári külső negyedbe, 1 a sza- laparti-, s 1 a felnémeti negyedbe, s igy lenne összesen 24 tanterem. Ha rajtam állana, ezen 24 tantermet a városban 7 iskolai kerület szerint helyezném el. Egy 6 osztályú elemi osztott fl-is- kólát a belvárosban helyeznék el (a kitűnő vezetés alatt levő belv. leányiskoláról szándékosan hallgatok), 6 külön tanítóval, ez képezné az I. iskolai kerületet; még a város hat különböző részében 3 — 3 tantermet vélnék nyitni, osztott, minőséggel és 3 — 3 tanítóval, kik közül egy a kezdő, egy a haladó és egy a felsőbb vegyes osztályokat oktatná külön-külön minden külvárosi iskola-kerületben. Természetesen a jellegre nézve a r. kától, hitközségi jelleget kívánnám. Ily elrendezés mellett Eger összes elemi tankötelesei kényelmesen elhelyezhetők volnának s a tudatlanok 700-as számának is nyoma veszne. Mert nézzük csak, hogyan állunk ma!? Mig a lyceumi elemi 6 osztály tanulóinak száma évenkiut meghaladja jóval a 400-at, addig a községi belvárosi iskolába jár 150 (talán sokat is mondottam?); mig egyik-másik kától, külvárosi iskolában annyi a gyermekek száma, hogy az ajtó alig nyitható fel a gyermek-tömeg miatt, addig legtöbb községi külvárosi Az „EGER“ tárczája. A távolból. Én édes mindenem, eljárok én hozzád, Simogatva lágyan, csókolgatva orczád’ — Könyed’ letörülni, téged vigasztalni, Mikor nem is várod! Epedő galambom, nem hagy téged árván Turbékoló párod! Ha fakadó lombbal enyelegsz kertedben: Tavasz virulását együtt várjuk ketten; Ott vagyok, ott vagyok biztatva tavaszszal, Szívbe szálló menynyel, Melyet már sirattál, — pedig az örökre Nem, oh nem veszett el! Ha csillagos estve elmerengsz az égen, S emlékeid jönnek, fényes felhőképeu Átszállnak lelkeden: Ott vagyok melletted . . . nézzük csillagunkat, Mely elborulhat, de soha ki nem hunyhat — Örök a szerelem! . . . iskolában a tankötelesek száma alig éri el a népiskolai törvény által megszabott mérvet. Tessék csak ezen körülménynél az osztóigazság elvét felállítani és érvényesíteni, s meg látjuk: apad-e a 700-as szám ? Ha nem apad, menjünk tovább a gát-épitésben .......... A ma bizonyos válságos időknek, melyek Éger-város anyagi érdekeinek rovására létesítették itt a községi iskolákat,, káros utó- következményeiben legfőképen feltaláljuk okát, hogy miért 700 a tudatlanok száma Egerben. Mert, mióta a kától, iskolák mellé egy- egy községi iskola van odaékelve, a tankötelesek valóságos vándor-életet folytatnak. Majd eme, majd ama jellegű iskolát, hagyják ott még évközben is — különösen a külvárosi tankötelesek, amint egyik vagy másik iskola kellő szigort, fejt ki, vagy éppen a szülők mulasztásait leplezni nem akarja. Ha valamely bűntett miatt p. egyik tanító bezárással bünteti délelőtt a tanulót, már délután ott van szülője veszekedni a tanító lakásán és kijelenti, hogy ő gyermekét a „másik“ iskolába viszi. Legtöbb esetben pedig még nem is jelentkezik, és igy vájjon adhat,-e számot a tanító kimaradt tanköteleseiről? Hogy mennyire megbízhatók tehát ilyen körülmények között a nyilvántartási naplók; hogy ilyen körülmények mellett számos tanuló úgy tűnik tel, mintha egyáltalában iskolába sem járna, holott majd eme, majd ama iskolában üti fel sátorfáját: az kétséget sem szenved. A hatósági conscriptor összeállítja, hogy ezek, meg ezek a tankötelesek ebben és amabban a város-részben, a tanító pedig felmutatja naplói nyomán, hogy ezek járnak, amazok pedig nem járnak iskolába, holott ha valamennyi iskolát átvizsgálhatnánk, itt is ott is feltalálnék az iskola padjaiban az eltévedett juhocskákat. Már pedig hogy az igy elkallódó ktekintélyes részét teszik szinte a 700-as számnak, az bizonyos.. . Hogy mi volna ezen bajok orvossága, a következőkből önként, kitűnik. Mint volt külvárosi tanító, saját tapasztalataim nyomán beszélek; de mégis, ha szavaimnak nem akarna valaki hitelt adni, tessék e tekintetben bármelyik külvárosi tanítót, meghallgatni. De lássuk, miben áll a városi hatóság által évenkint eszközölt tankötelesek összeírásának megbizhatlansága még a fenn jelzetteken kívül. Illusztrálásul szolgáljon a következő eset. Velem, külvárosi tanitó koromban, történt. A hatóság által eszközölt összeirási lajstrom nyomán iskolám tájékáról pedáns szigorúsággal mutatom ki év elején: ezek és ezek nem járnak iskolába és s mi mindenre rá nem jöttem ezen pedantéria folytán! Megtörtént, hogy egy eladó leány jön hozzám magát igazolni, mert, úgy mond, „ö már férjhez akar menni, nem pedig iskolába járni.“ stb. Az pedig éppen nem volt ritka eset, hogy a meghalt — élt, a bölcsőbeli — járt, az apa tanköteles volt, mig a fia nem. . . . És mindez nem is tűnik fel oly csodálatosnak előttünk, ha meggondoljuk, mily akadályokkal kell megküzdeniök a hatósági közegeknek a tankötelesek összeírásánál. Ha megjelenik az összeíró Mikor gonosz órák szeszélyesen tépik Galamb-lelkedet, és megsebeznek vérig Bántó, gyilkos szavak: Sebedet kötözni, nyugalmadat védni Ott vagyok, — lelkemnek gyógyító igéi Titkon ott hangzanak. . . Mikor az éj álma csöndesen elringat, Ott vagyok, hogy együtt szőjjük álmainkat Közös üdvösségben. . . Eljárok én hozzád a szerelem szárnyán, Zokogó sziveddel nem hagylak én árván, Édes mindenségem! Kardos i. Mikor a bot is elsül. (Egy vén vadász életéből.) — Láttál-e már íinánczot gyalogolni? — Hogyne láttam volna, hisz a fináncz sohase lovagol! — De láttad-e már, mikor a fináncz a nyelvét ölti ? — Még azt nem vigyáztam meg. — No hát akkor vigyázz ide. Elmondom az öreg Zolti bácsi kalandját. — Valami vadász-kaland a Gácsér bácsi tarisznyájából? — Nem a! esküszöm a te b akjaidra, hogy igaz történet.
