Eger - hetilap, 1888

1888-05-15 / 20. szám

154 dapest, Sándor-utcza 17. sz.) az intézet nagy áruraktárt tart főn, ennek árjegyzékei s a megrendelt áruk a tagoknak az or­szág bármely távoli részébe elküldetnek. A vidéken, hol a tagok fogyasztó köröket alakítanak, fiók­raktárak létesittetnek, melyeknek az intézet az illető tagok egye­temleges szavatossága mellett állandó áruhitelt nyújt. Eddig az ország különböző részeiben huszonöt jfiókraktár áll főn. Bizományi üzlet. Czélja a tagok gabna- és egyéb termé­nyei jó árban eladásának, piaczra juttatásának közvetítése. E czélból alkalmas helyeken az intézet gabna-raktárakat állít föl, melyek beraktározott terményekre előlegeket is adnak. Ezen kiviil a bizományi üzlet kiterjed a tagok mindennemű üzleti megbízásainak közvetítésére. Bármely tag fordul hozzánk akárminő ügyben, közbenjárással és tanácscsal készséggel szolgá­lunk. Az eddig elintézett ily megbízások száma ezrekre rúg. Bankszerü üzletek. A sorsjegy-társulatok létesítése, a rész- letiv-üzletág gyakorlása s ígérvények kibocsátása által czélunk a tagokra nézve sorsjegyek és értékpapírok jutányos beszerzését vagy eladását lehetővé tenni, őket a gyakori tévedéstől és csaló­dástól megóvni. Fióktelepek ésügyviselőségek. Ott, hol legalább 25 tag által legalább 200 törzsbetét jegyeztetik, fióktelep állit- tatik föl. Fióktelepek több községben lakó tagok egyesülése ut­ján vidékenként is szervezhetők. A fióktelepek működésük megkezdése után az illető kir. tör­vényszéknél beczégeztetuek s az ily beczégezett telepek ügyeit a tagok által választott bizottság intézi. Ezen bizottságok kezelik a fiókpánztárba begyült pénzt, jogositvák az üzleti szabályzat értelmében kölcsönöket megszavazni, s csak a feles bevételt kül­dik be a közp. pénztárba. Ügyviselőségek bárhol felállíthatok. Az ügyviselő közvetíti a tagok, kölcsönkérés, árumegrendelés és a bizományi üzlet te- kintetébeni kívánalmaikat. Különösen felkérjük a lelkész-, tanító- és közs. jegyző ura­kat; úgy szintén ipartestületeket, olvasóköröket, egyleteket stb., hogy oly helyeken, hol fióktelep nem létesíthető, az Ugyviselöi teendőket, lakostársaik vagyoni érdekében elvállalni szíveskedjenek. Tag lehet minden önjogu keresztény; erkölcsi testületek is beléphetnek, úgyszintén kiskornak is, ha nagykorú egyén ér­tök kezességet vállal. A belépés alkalmával beirásdijul minden 50 frtos törzsrész­jegy után, két forint ötven krajczár fizetendő. Ezen beirásdij azonban, az illetőnek, a nyeremény-osztalék utján hamar visz- szatérül. A szövetkezetnek 1887. év végén már több, mint tizenöt­ezer tagja volt. Tagul beiratkozhatni a szövetkezet közp. intézeténél, a vi­déki fióktelepek és ügyviselőségeknél, valamint meghatalmazással ellátott szervező megbizottainknál. Az „EGER“ tárczája. Zarándok-utunk Rómába. Egy egri zarándoktól. (Vége.) Miután régi pogány módra elvégezte a libatiót, mindegyikünk­nek töltött a fehér lakrimakrisztiből, a többi a kocsisé lett. Nekem nem Ízlett, de társaimnak sem. Túlságos édessége és éretlensége csakhamar elárúlta, hogy fiatal bor volt, utolsó termés, melyből csak lesz bor. Különben van vörös lakrimakriszti is. Ilyent ittunk benn a városban, még pedig a javából. Úgy három vagy négy deczis üvegért fizettem három frankot. Emlékeztetett a mi het- vennegyediki vörös borainkra. Mig igy iddogáltunk. hogy-hogy nem, egyszer csak mellet­tünk termett két gitáros olasz; ének- és zeneszó mellett halad­tunk tovább, mignem egy-két soldóval (2V2 kr.) megváltottuk magunkat a kellemetlen zenétől. Soha leleményesebb koldúst, mint a szegény olasz, nem tapasztaltam. Templomban nem imádkoz­hatok étteremben nem ehetel, múzeumban nem búvárkodhatok az utczán nem sétálhatsz, kereskedésben nem vásárolhatsz, szinház­Alapszabályokat, bárkinek postabérmentesen küldünk. Tagok gyűjtésére vállalkozó helyi megbízottak, jó ajánlat mellett, illő jutalékkal alkalmaztatnak. Ezek után fölkérjük a hazai keresztény közönséget köz­hasznú, már kipróbált, teljes garancziát nyújtó intézményünk tá­mogatására. Budapest, 1888. april hó. A központi intézet. Azt hiszem, hogy ez ismertetés további magyarázatára, fölös­leges lenne több szó. Záradékul csak annyit, hogy az egri fiókte­lep, ez időszerint már saját fűszer-kereskedővel bir, ki a szövet­kezet tagjainak négy százalék jutalékkal szállít és számit minden háztartási czikket; és egyszersmind a húsfogyasztás tekinteté­ben két mészárosa van a fióktelepnek, kik körülbelül 13 százalék leengedése mellett szolgálják ki a tagokat. Remélhető, hogy a polgárság eddig tanúsított buzgósága, nem fogyatkozván hanem fokozódván, egyéb jóknak is leszen megvalósitója. Es itt még néhány szót. Értésünkre esett, hogy kereskedőink általában neheztelnek, s a szövetkezet ama cselekményében, hogy egy kiválasztott ke­reskedőtől vásárol, magokra sérelmet látnak. Öntsünk tiszta bort a pohárba. Ez év elején, midőn szövetkezetünk itt Egerben uj életre pezsdűlt, s különösen a fogyasztás körében akart a tagok javára előnyöket kieszközölni, épen kereskedőink voltak azok, kik észre venni sem akartak bennünket, sőt akadt olyan is, ki gúnyosan mosolyogta törekvésünket, mintha azt mondta volna: nem lesz abból semmi! És most, mikor összeszedtük magunkat, mikor számunk tekintélyessé nőtt, mikor már egyik-másik tervünk si­kerrel lön egybekötve: most már aztán meglátnak ezek a jó nrak, de nem szívesen néznek ránk, mert hát úgy gondolkoznak, hogy mi, egy kereskedő körül csoportosítván a tagokat, megfo- gyasztók az ő vásárlóikat. Ebben van igaz; tehát abban is, hogy keresdőinknek némi rövidséget okozunk. De ez csak pillanatnyi dolog, mely megváltozik a fióktelep bő megnépesedésével, amit várunk és remélünk. Erre az időre megvan a mi tervünk s nem csinálunk belőle titkot, kimondjuk, hogy úgy tervezünk, hogy a sok tagot sok felé osztjuk, a sokból egyiknek is másiknak is jut, s ezzel bebi­zonyítjuk, hogy kereskedőink érdekét mi akkor is szivünkön hordjuk, mikor ők nem a legbarátságosabb indulattal vannak irántunk. De hát annyit, Ígéretünk fejében, kívánhatunk tőlök, hogy csatlakozzanak hozzánk s merjenek bátrak lenni a jó akaratban, láthatják, hogy nem füstbe kapnak, mikor hozzánk társulnak; erős épület ez, melynek most már emeleteit rakjuk. Éger város kér. polgársága, bizony, a maga javának leszen elősegitője, ha e szövetkezetét buzgón istápolja; tömérdek nálunk a tenni való, ezer szükség kiált segítség után: mit lehet kivinni, ha 5—6 száz, ezer ember akarata egyesül! acheronta movebis Vincze Alajos, az egri fióktelep elnöke. ban nem mulathatsz, Vezuvra föl nem mehetsz tőle nyugodtan, mig csak meg nem váltod magad egy-két krajczárral. Alig értünk ki a szőlőhegyek közöl, az élet országa mögöt­tünk marad, s mi mintha csak a halál országába léptünk volna. Előttünk, körülöttünk minden ki van halva. A vegetatio, a ter­mészet élete erőszakosan ki lett itt oltva. Valamikor az ötvenes években iszonyú eruptiója volt a Vezuvnak, mely alkalommal annyi láva ömlött ki belőle, hogy mérföldekre eltemette Nápoly felett a virúló természetet. A nápolyi szőlőhegyeket elhagyva, amerre csak mentünk, mindenütt, ameddig csak láthattunk — ki­véve a messze távolt — nem láttunk egyebet, mint a már meg­kövült lávát az ő borzadalmas alakúlásaiban. Aki egy kis elő­leget akar látni abból, mint fog kinézni földünk akkor, mikor mindent tűz fog felemészteni, az menjen a Vezuvra. Szinte kí­vánkozott tekintetem a pokol előtornáczából egy kis éltető világ után. Gyönyörű napfényes időben visszatekint,ék a nápolyi öbölre. Felséges világkilátás! Előttem a földközi-tenger a közeli Kapri szigettel, a távolban tisztán volt látható Ischia szigete; maga a tenger a beláthatlan messzeségbe nyúlt, én csak a horizontig lát­tam, s az nekem úgy tetszett, mintha egy hegylánczolat emelke­dett volna ki a tengerből. Előttem volt egyike a legszebb tengeri öblöknek, a nápolyi, melynek partján félkörben fekszik Olaszor­szág legnagyobb és világvárosa Nápoly, fél millió lakossal. Tőlem balkézt ugyancsak a tengerparton Castellamare, odább Sorento.

Next

/
Thumbnails
Contents