Eger - hetilap, 1887
1887-03-29 / 13. szám
100 örökít tessék meg. mely indítvány egyhangú helyesléssel találkozott. E halálozások folytán az üresedésben levő elnöki, s egy -- esetleg két — igazgató tanácsosi hely lévén betöltendő, titkos szavazás utján, elnökül id. Simonyi Károly, igazgatósági tagokul: Györgyényi Ignácz kanonok ő nsga, és Sztupka János választattak meg. Az osztalék kifizetése márcz. hó 28-ától kezdve tétetett folyóvá. Az egri ipar- s kereskedelmi bank. Burik István elnök elnöklete, s számos részvényes tagok élénk részvéte mellett, ugyancsak a múlt, vasárnap, f. hó 27-ének délutáni óráiban tartotta meg, saját helyiségeiben évzáró rendes közgyűlését. Elnöklő Burik István, a beadott részvények alapján constatálván a közgyűlés határozatképességét, a megjelent tagok szives üdvözlése mellett a közgyűlést megnyitja, s dr. Schwartz Dávid igazgató-társát a lefolyt évi üzleti forgalom tüzetes és ismertető előterjesztésére fölkéri. Dr. Schwartz Dávid igazgató az évi jelentést a következőkben terjeszti elő: „T. közgyűlés! Igazgatói minőségemben ismét nekem jutott a szerencse intézetünk lefolyt évi működéséről részletes jelentést beterjesztenem, — és habár ezt kevés szavakba szoríthatnám össze, mert csekély eltérést mutat fel a legutóbbi jelentésünkkel szemben, mivel az akkor jelzett közgazdasági válság jelenleg is súlyosan érezteti káros befolyását, és még fokozottabb óvatosságra és éberségre indított bennünket; mégis két nevezetesebb mozzanatot, mely midőn egy részről intézetünk anyagi és erkölcsi értékét nagy mértékben előmozdította, másrészről intézetünk _ nim- busát tetemesen növelte, nem hagyhatok fölemlités nélkül. Értem alatta először a lefolyt év második felében történt üzleti összeköttetésünket a Hevesmegyei takarékpénztárral, mely nemcsak a köztünk fenállott collegialis viszonyt erősítette meg, hanem ez által ezen régi. szilárd alapon nyugvó intézet vezérférfiai tényleges jelét adták működésünk iránt való teljes bizalmuknak. — Másodszor, az osztrák-magyar bank azon tényét, hogy egy személyesen megjelent előkelőbb tisztviselője által a bankmellékhely elfogadására fölkért, melyből hogy anyagi haszon ugyan vajmi kevés háramlik intézetünkre, okait már más alkalommal és más helyen bőven kifejtettük, de kétségtelen, hogy intézetünk tekintélyét emelte és szorosabb összeköttetésbe hozott azon nagyhatalmit pénzintézettel, melynek minden kétséget kizárva később fogjuk előnyeit élvezni. Ezek után áttétek azon számokra, melyek legjobban illustrál— Mennydörgettét! Bücsület, böcsiilet, — azt hiszem, máskép ezt nem lehet magyarázni. — Ah! E pillanatban az utczáról behallatszott a fő-felügyelő „hm, hm“-ja, ki épen akkor haladt el az ablak alatt. — Láthatod, hogy nem lehet többé visszalépni. A fő-felügyelő türelmetlen. — Tehát ő miatta kell verekednem? — Természetes! — Tehát nem a becsületért!- — Epei] a fő-felügyelő miatt van a böcsiilet oly érzékenyen megsértve. E pillanatban lépett be Carubic, a párbajsegédek egymásféle fajtája. Rettenetes ember ez a Carubic! A vastag burkus őrnagyot, azt az óriást, aki ötszáz fontot nyomott, és az ezüst tallért ujjai közt ketté törte, — a más világra expediálta. Egy napon igy szólott a burkus: — Az eső estig eltart. Az érzékeny Carubic, kinél történetesen nem volt esernyő, azt hitte, hogy a burkus, mondásával az ő esernyőtlen állapotából gúnyt akar űzni. Egyik szó a másikat követte, s a história, egyre élesebbé fajulván, kihívásban végződött. Becsület dolgában annyira fanatikus két embernél, minők ezek voltak, a páros-vias- kodás nem végződhetett egy kis karczolással, hanem, irgalomkegyelem nélkül, élethalálra ment! Elmentek az északi sarkhoz, a jéghegyek közé, hogy a zsan- dároktól távul, annál kényelmesebben verekedhessenek, öt lépésják a lefolyt üzleti évet, és feltüntetik annak eredményét; meg kell azonban itt előre jegyeznem, hogy a tavalyinál kisebb forgalom azon körülménynek tudható be. hogy az elmúlt év első felében, vagyis 6 hónapon át, uj hitelműveleteket nem eszközöltünk, s igy a forgalom csak az év harmadik harmadában nyert élénkebb lendületet. E kisebb forgalom daczára mégis azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a tavalyinál nagyobb osztalékot adhatunk. És minek tulajdonítható e kedvezőbb fordulat ? Azon körülménynek, hogy olcsóbb pénzhez jutottunk. A már kéznél levő idei zárszámadatokból láthatja a t. közgyűlés, hogy a forgalom 1,831,615 frt 99 kr. kevesebb mint a tavalyi 2,0.39,085 frt 89 kr. — Betét 120,346 frt, kevesebb mint a tavalyi 137,055 frt. Leszámítolt, váltó 151,998 frt, több mint a tavalyi 137,710 frt. Tartalék-alap 6972 frt; több mint tavaly 6428 frt. Tiszta nyeremény 8512 frt, több mint tavaly 8094 frt. Ezekből kitűnik, hogy bár a forgalom a lefolyt évben az ezt megelőzővel szemben csekélyebb volt, a betét is kisebb számot tüntet fel, mindemellett a tiszta jövedelem szaporodást mutat. Ha még ehhez hozzá-veszszük, hogy a per alatt lévő követelések mind behajthatok, és veszteség nem igen volt, a gőzmalomra bekebelezett 16,000 ft, mely parlagon feküdt, ez évi január hóban árverés utján történt eladás folytán folyóvá tétetik, és igy a helyzet. általában kedvezőnek mondható. A tiszta nyereményből a tartalék-alapra az alapszabályig meghatározott ő°!„, és az igazgató-tanács 20%-án kivül telmaradt 6750 frtnyi összeg felosztását, akkép indítványozza az igazgatóság. hogy minden részvény után 2 frt 70 kr. vagyis 9°/0 ültessék ki a részvényeseknek, a felmaradt 500 írt a tartalék- alaphoz csatoltassék. Egyszersmind kérem a tisztelt közgyűlést az igazgatóság nevében, a zárszámadásokat, az igazgatósági és felügyelői bizottsági jelentéseket és indítványokat jóváhagyni és mindkét testület részére a felmentvényt megadni.“ A közgyűlés úgy az igazgató-tanács üzletforgalmi jelentését, valamint a felügyelő bizottság előterjesztését is, tudomásul vette, s a tiszta nyeremény felosztására nézve az igazgatóság javaslatát elfogadta. Elnök felolvasta+ja Bernecker Ferencz felügyelő bizottsági tagnak az igazgatósághoz intézett levelét, melynek értelmében, változott körülményei miatt ezen állásáról lemond. Ennek kapcsán elnök előterjeszti, hogy miután az alapszabályok értelmében négy igazgató-tanácstag kisorsoltatik, Hegedűs János igazgató-tanácsos pedig, időközben hasonló minőségben a hevesmegyei takarékpénztárhoz választatván meg, itteni állásáról lemondott, ez utnyi távulságról, hatcsövű revolverből, négyszer lőttek egymásra; tehát összesen 24 golyót váltottak. Az első lövésre a Carubic fegyvere szétrepedt. A burkus őrnagy, az első menetnél, az ő szép hat golyóját szépen belelüvöldözte az ellenfele hasába; de mikor épen másodszor akart tölteni, Carubic derekánál fogva fölkapta a burkus majort, aki ötszáz fontot nyomott, s zsuppsz ! — ketté szakasztottá őkémét egész a nyaka csigájáig! Ekkor szépen lefektette egy jéghegy tetejére, s Carubic uraság visszatért Francziaországba, holott ez a borzasztó páros- viaskodás, mely tanuk nélkül folyt le, bizonyára nem jutott volna köztudomásra, ha azt maga Carubic el nem fecsegi. Megjegyzendő, hogy Carubic gascognei származású volt. Ha azt mondták neki: — X . . az orrát fintorította rád, s te eltűrted. . — Z . . . mellbe rúgott ... hátulról, — s te csupán ezt kiáltottad: „Oó, éldes anyám!“ Mind az efélékre Carubic csak a szánalom fájdalmas mosolyával válaszolt: — Beszélhettek nekem. A poczakos őrnagygyal történt história óta, szentül megfogadtam, hogy többé nem verekszem. . . . Carubic Ion a „Jól át sült“ második segéde. Tripotot igy szóla hozzá: — Röviden az esemény következő: a mi tisztelt barátunkat egy úr, aki tele szájjal ült, „eredetidnek nevezte. — Ülve! . . . Mikor állt, föl ? — Mindjárt a kihivás után. — Ez mutatja, hogy a sértés szándékos volt. A becsület nemcsak meg van sértve, de meg is támadva, — döntött Carubic. 1
