Eger - hetilap, 1887
1887-03-15 / 11. szám
83 fentartva és megengedve lehet. Magam úgy éreztem, hogy folyton barátságos jó kezét szorítom. Bocsánatot kérek, hogy kissé erősebben és hevesebben, semmint ma szokás. Az ember olykor elfeledkezik magáról, de jól is esik, ha el, — kivált oly embernek még erősülés, is ki, miután nagyritkán találkozik az isteni Dyonis- sel, s akkor is csak udvariasságból, hogy meg ne nehezteljen. Rajongás az én narkosisom. Most nagy terveket forgatunk. Ki akarjuk aknázni a választásokat az E. M. K. E. javára. Gondolkodunk azon is, hogy vándor szónokokat küldjünk szét a hazában. A rom. kath. egyházfőkhöz nem sokára küldöttségeink mennek. A herczegprimás ő emi- nencziája már márcz. hó elején magán-kihallgatáson fogadja elnökünket. Az egyházakkal való szerződés tárgyában holnap vagy holnapután megy báró Jósika kolozsmegyei főispán vezetése alatt Gyulafehérvárra egy depuiácziónk. Néhány nap múlva bevonom az országban levő mind a 7000 drb. gyűjtőivel, aztán női gyüj- tőiveket bocsátunk ki, melyben naponként 1 kr. megtakarítására kérjük honleányainkat. Azonban elképzelhetőleg mindez nem megy oly simán. Nagy szülési válságokon ment és megy egyesületünk folyton keresztül, melyben a legtöbb lökést az én lelkem veszi, nem mintha többet tennék, mint más, hanem mert nem tehettem szert oly nyugott- ságra, mint más. Mondtam, hogyha ráakadok valamelyik czikkemre, melyben fajunk jövőjéről szólok, elküldöm. íme! Félek, hogy unalmas vagyok, de kegyeskedjék még e gyengeségemet elnézni. Csak azt akarom bizonyítani, hogy öntudattal szálltam a habokra, s mi fajunkat illeti, erre nézve ideosynkrata vagyok. Hosszadalmaskodásomért is bocsánatot kérek, ki a monománok szokásaként azt óhajtanám, hogy még a folyamok is az én szivem ütemverésére folyjanak. En érzem, hogy összhangban lehelek az ég járása rendszerével, mit Pythagorás, ki sokban mesterem, a maga képletes nyelvén úgy fejezett volt ki, hogy hallja a sphárák zenéjét. A jövő zenéjét valóban hallom. Az E. M. K. E. által iskolához jutott román és szász gyermekek ajkán a: Szózatot! Jobbját szorítja Sándor József, az E. M. K. E. titkára. Az idei ujonczozás Hevesmegyében. ii. Bizony, bizony satnya a palócz gyerek! így sóhajtottunk fel múltkori számunkban, midőn előttünk állott a pétervásári járás két korosztályának silány eredménye. Sokkal korlátoltabb és mégis hatásos érintkezésök volt a vidékkel mint földesuraknak, mert néma barátaink kezdettől fogva elég jelentékeny földbirtokkal rendelkeztek. Övék volt az alapitó püspök adományából s a káptalan hozzájárulásából: Fels ő-T árkány, Zsércz, ésSzentlstván1) Felső-Tárkányt., úgy látszik, a monostor sáfárja, ki iránt a rend szigorú szabályai nem egy pontban engedékenyek — közvetlen maga kezelte, mig a távolabb fekvésiiek az ő felügyelete mellett gazdasági ispányok vezetése alatt állottak.2) Szabályaik megengedték a sáfárnak vagv procuratornak, ki fölött még a perjel állott, hogy egy szerzetestárs kíséretében gazdasági dolgokban a monostoron kiviil is tartózkodhassék és a monostor érdekének szempontjából a hallgatás sem volt reá oly szigorúan kötelező. Felső-Tárkányt a szerzet 1436-ig bírta, ekkor magához vonta azt Rozgonyi Péter egri püspök, és helyette Nősz vájt engedő át nekik.3) A tárkányi karthauziak méltán nevezők el völgyüket segedelem völgyének (vallis auxilii), mert kevés szükségletüket bőségesen pótolva lá,thaták és tapasztalniok kellett önmagukon, hogy ha csak két kenyér lenne a világon, az egyiket mégis hű szolgái közt osztaná ki az Ur. De joggal tarthatták azt a nyugodalom völgyének (vallis refrigerii) is. Elég félreeső helyen feküdt arra, hogy ■ mindenkor a barát réten való klastromhoz adták az boldoghegy ének dézsmáját, de egyes dé/.smát Égre (Egerbe) az nemes káptalanba vitték. (Tanu-vallomás 1658-ból. Zsérezi akták) „Sircz az papoké volna (nem világiaké) . . Papurak bírták.-Azt is hallotta, hogy a püspök Istenért háttá volna Sirczet a klastromhoz, hogy tarosak az barátokat.“ (U- e. 5 db.). 2) Okmányában „vicillus-oknak“ neveztetnek. 3) Káptalani jegyzők.. JII. 386. I. Mennyivel jogosultabb volt ezen sóhaj a 3-ik, de különösen a 4-ik korosztály befejezése után ! A 4-ik korosztályból megvizsgált 85 ember közöl egyetlen egy vált be katonának. Bizony rendkívül silány eredmény, viszonyítva azon sok munkához, mely ezen korosztály összeírása-, felhívása- és tárgyalásához szükséges. — Ehhez járul még az illető hadkötelesek anyagi kára, amennyiben távol fekvő tartózkodási helyökről a sorozás helyére kell utazniok. Azt hiszszük, jogosult azon állításunk, hogy a 4-ik korosztály felhívása egy cseppet sem felel meg az általa elérendő czél- nak ; mert ott, hol a kivetett jutalék a három korosztályból nem fedezhető, ott azon egy-két amúgy is nem egészen kifogástalan testalkatú 4-ik korosztálybeli ujoncz nem menti meg a járást a deficittől — értve az újoncz-jutaléki tartozástól. A pétervásári járás mólt év végével az ujoncz és póttarta- léki jutalékra 40 emberrel maradt hátralékban ; az idei fősorozás után a tartozás már 54 főre emelkedett, daczára annak, hogy az idei jutalék kisebb, mint a tavalyi. A sorozás statisztikája különben a következő: állítandó lett volna az ujonczjutalék javára 106, a póttartalék hoz 22, s a honvédséghez 15 ember; erre állíttatott: 74 ujoncz, s 36 honvéd; tartozás, tehát a már fenjelzett 54 ember. Az állítási lajstrom négy korosztályába jogosan relvett 786 ember közöl ideiglen felmentetett mint családfentartó 74, a sorozástól elmaradt részint engedélylyel, részint a nélkül 82; tényleg elővezettetett tehát 630 ember. — Ezek közöl, mint fent részleteztük, besoroztatott, 110 ember, vagyis alig 18°/0. Felülvizsgálatra küldetett 46, kicsi volt 97, más testi hibával visszahelyeztetett 372, — mindenkorra alkalmatlannak találtatott 5. A kicsinyek száma majdnem egyenlő a besorozottakéval. Végül megemlítjük, hogy a hadi szolgálatra alkalmatlanok közöl 376 fegyveres nép-felkelőnek, 144 pedig fegyver nélkülinek lett osztályozva. A bor egy újabb keveréke, s annak egészségtani jelentősége. Dr. Weintraub J. cs. és kir. ezredorvostól. *) Köztudomás szerint, az 1886-ik évi okt. havában Florencz- ben tartott nemzetközi congressus, melyet az olasz kormány azon *) Dr. Weintraub J. ur, az Egerben állomásozó cs. és kir. Appel-gyalog- ezred t. ezredorvosának föntebbi, közérdekű ezikkét, mely az „Alig Wien. med. WoeheDschrift“ legutóbbi számában jelent meg, a t. szerző ur ligyeimeztetése s szívessége folytán közöljük. megóva legyenek a köznapiság zajától. Ha érdekükben nagyot kellene koczkáztatnom, vagy ha érzelmüknek tolmácsa akarnék lenni, azt mondhatnám: ezen völgyet az Alkotó az ő részökre formálta. Elül vaskapu, a völgy másik végén hátvédül, és a zord északi szél ellen ótalmúl a tekintélyes öreg Tarkő. A monostortól nyugatnak, illetőleg a déli oldalon az erdős hegyláncz, mely már kinézésénél fogva is alkalmas figyelmeztetés volt arra. hogy „sursum corda!“ Vele szemben a másik begylánczolat, ennek hátterében a magasabb tárkányi várhegy, melyhez távolonkint völgyek és szorosok vezetnek. A halas tótól egy fölfelé vezető ösvény most is megvan. Szerettek-e följárni a várhegyre, hóimét kilátás nyilik a világba, melyet elhagytak egyik-másik még látliatá a helyet is, hol reményei hajótörést szenvedtek, — ki tudná megmondani ? Magányukat azonban néptelennek mégsem szabad föltételeznünk, sőt több czimen azt kell hinnünk, hogy hospitium- j o k vagyis vendégfogadó alkalmatosságuk ritkán volt vendég nélkül. Eger, Ábrány, Négyes gyakran keresték azt föl, sőt a távolabbi Poroszló is nem egyszer vévé igénybe a barátok szives látását. De ki tudna erről most már számot adni ? Monostorunk lakói ha elzárkóztak is a világtól, jámborságuk hire jó illatként terjedt el messze, vidéken, a völgy csodálatos férfiainak fölkeresésére inditván föl őket. A tárkányi monostor lakóinak leghathatósb dicsérete jólte- vőikben és pártfogóikban nyilatkozik. Es ezek oly számmal vannak tudtunkra is, hogy külön fejezetet kell nekik szentelnünk.
