Eger - hetilap, 1887
1887-03-15 / 11. szám
11-ik szám. 26 -ik év-folyam 1887. Márczius 15. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ EGER* Hirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Az Eger-Debreczeni vasút. Mi már csak e czimen fogjuk nevezni azon vasutat, mely Debreczenből, Balmaz-Ujvároson, Egyeken, Füreden, Poroszlón át Füzes-Abonyig terveztetik; mert e czim a legjellemzőbb, s legméltóbb is a vonalra, Debreczen és Eger, egyik az alvidék, másik a felvidék százados hirü emporiuma, a nagy felvidéki s alvi- déki forgalomnak, úgyszólván összekötő lánczszeme, mely Nóg- rád és Gömör felől Eger-Füreden át köti össze Debreczennel a közlekedési és kereskedelmi irányt. Hisszük, hogy a hivatalos megállapításnál is, e czimen fog e vonal annak idejében megjelöltetni. Ennek rövid előrebocsátásával szólni akarunk az eger- debreczeni vasút létesítése ügyében beállott legújabb örvendetes mozzanatról, mely a vasút létesítése történetében eseménynek mondható. Mintegy pár hete annak, hogy jelentést tettünk olvasóinknak, a vasút tervezetének akkori állásáról. Megösmertettük az irányt, mely részletesen körülírva van, mely szerint Füzes-Abony- tól Debreczenig Füreden át a legegyenesebb irányban lesz az összeköttetés, s Egyektől Margitán át Polgárnak fog épülni az oldal- vagy szárnyvasut. Ezen tudósitásunkban jeleztük, hogy az egri főkáptalan legmelegebben karolta fel a vasút ügyét, beható tanácskozás tárgyává tette, kiváló szakférfiakkal megvizsgáltatta, s konstatálva lett annak úgy országos, mint helyi szempontokból kiváló fontossága. Most már a döntő eseményt is tudathatjuk olvasóinkkal, mely városunkban nagy örömet kelteni van hivatva. Az egri mélt. főkáptalan a f. hó elején tartott tanács- kozmányában elhatározta, hogy az eger-debreczeni vasút kiépítéséhez négyszázezer írttal járul, illetőleg ennek erejéig kész törzsrészvényeket vásárolni. Döntő eseménynek mondhatjuk ezt azért, mert az egri káptalan hozzájárulásától függesztő fel több érdekeltség szintén hozzájárulását. Azon nap, melyen az egri káptalan e döntő határozatának adott kifejezést, megérdemli, hogy arany betűkkel jegyeztessék fel Eger-városa évkönyvébe. Sz . . . i N . . . r. Levél a szerkesztőhöz. Kolozsvár, febr. 28. 1887. T. Uram! A római, ha nagy szégyen érte, ruhája szárnyával födte el arczát. Nem tanítottak reá, tudnom, mit tett akkor, ha meg nem érdemlett dicséret érte ? Pedig szerettem volna tudni, midőn az „Eger“ „Néhány baráti szó“-ját olvasám. Gondoltam: megtanít az én manualisom, s lapozni kezdtem benne. Pált kérdezőm, meid a Megváltóra nem merek föltekinteni, bár ismerem mondását: „Én pedig nem keresem az én dicsőségemet; vagyon, Ki megkeresse és megítélje.“ — Pált kérdezőm, mert közelebb való ember, s mert belőle lett Ágoston is, Kálvin is, a Az „EGER“ tárczája. Álom és való. — Márczius 15. — Álmodtam és álmám olyan, Olyan rémes vala. . . Köröttem bus romok között Vérző patak folya. . . A szemhatáron lent sötét Felhő nyomult elé, S dörgő haraggal önmagát Szikrázva tépdelé. . . Fejem fölött rémüstökös Vérszeme reszketett, Belőle lángsugáron im Egy kard ereszkedett. . . Majd vészangyal száll és suhint, Metszi a lángfonált, — A kard süvöltve, véresen Hull és a földbe állt. . . A zajra ébredék. S ime Az álom elrepült. . . De lelkemben képed, hazám, Legottan felmerült. Elgondolám: e véres kard, E dúló teliegek, Vaj’ nem ezer éves léted Egéről függenek? . . . S úgy van. Látom, amint körül Borul a láthatár; S a vészt jelző csendben itt-ott Száll a vihar-madár. . . Látok üregéből buvni Ezernyi bősz agyart; Hallom, miként csattog s készül Széttépni a magyart. . . Ó nemzetem, ébredj, eszmélj! A haza tettre int! Ne várd a vészt, mig meglepett Arczodba nem tekint! Kelj föl! Előzd a bajt korán, S ragadd meg azt a kart, Melyben hazád- s te ellened Villog az éles kard. Vagy azt hiszed, mert az ősök Onták a honfivért, Neked nem kell elméd, szived Áldozni a honért ? . . . Az nem lehet! Az ősi vér így nem fajulhat el! Honáért az igaz magyar Tud áldozni, ha kell. Fel hát, mig függ a véres kard, Ragadd hősi szablyád! Ne várd, mig ős honod s jogod Darabokra szabják. . . Ha annyi vér, ha ezred év Nem lenne még elég, mJm
