Eger - hetilap, 1887
1887-03-01 / 9. szám
71 vagy magán-dolguk a székvárosba szólított, s kik nem voltak arra kvalliíikálva, hogy a kanonoki húsos fazékok körül táuyér- nyalóskodjanak. Di. V. György plébános uram is a szemináriumi szálló vendégek sorába tartozott, G. . . káplánnal egyetemben, ki eleven, egészséges tréfáiról volt hires az egyházmegyében. Történt, hogy egy alkalommal a sors mindkettejöket összehozta a szemináriumban. Elkövetkezvén az estebéd ideje, a szemináriumi elöljárói asztal rendes kosztosai, s vendégei összegyülekeztek a refektorium- ban, ez utóbbiak közt dr. V. György plébános, és G. . . a káplán. Mig a csöngetés, illetve a vacsora ideje elérkezett, s a szemináriumi rektor-kanonok lejöttére vártak, — az egybegyűltek, szokás szerint, társalgásba ereszkedtek. Mi lett volna ezúttal érdekesebb tárgya a beszélgetésnek, mint a szemináriumi igazgató-kanonok úr olaszországi útja, ki csak a közelebbi napokban érkezett meg — Rómából. Ez pedig nagy szó! Rómába utazni akkor, mikor még vasútnak, gőzkocsinak hire sem volt. Utazui csak more pátrio, azaz: öt hatalmas ló által vontatott, Noé bárkájához hasonló hintó-ko- leszában, mely kivül-belül, elül-hátul úgy meg volt terhelve egy heti elemózsinát s italfélékét magában foglaló élés-ládával, pincze- tokkal, zabos-zsákkal, s szénaboglyával, akár egy furvezér-tár- szekér. Azonkívül aki az akkori időkben Magyarországból csak Bécsbe is utazott, itthon előre megcsinálta a testámentomát, s keserves könnyhullajtások közt búcsúzott el minden pereputtyától. Hát még Rómába, szent Péter, s utódának, valamint a szent birodalomnak székvárosába utazni: — az már több volt a merészségnél. Ahhoz valóban keresztényi elszánás kellett! — Rómában volt! Látta a szentséges római pápát! Beszélt is vele! Sőt még szentelt saruit is megcsókolta. Azután a szent atya áldást adott a fejére! . . . Mily boldog halandó! . . . így beszélgetőnek a szeminárium asztalának Ízletes falatjaira váró jámbor falusi lelkész-vendégek. — Hát még az a sok szent reliquia, amit a szentek városából magával hozott, — jegyzé meg a kis társaság egyik istenfélőbb tagja. — Az ám! — szólt közbe G. káplán, kit megkülönböztetésül ezentúl „a furfangos káplánénak fogunk nevezni. — Hallotta-e már tudós bátyám, — fordult dr. V. György plébánoshoz, nagy fontos képpel, — mi mindent Hozott a nagyságos rektor úr Rómából? Csak képzelje! 0 szentsége annyira megkedvelte a nagy jámborságú rektor urat, hogy a Szent Lélek szárnyából egy tollat is ajándékozott neki. Dr. V. György plébános pedig e nevezetes hírre, nagy csodálkozásában ég felé meresztve áhétatos tekintetét, jámbor isteni félelemmel csapta össze kezeit. Belépett a rektor-kanonok, s a társaság estebédhez ült, A finom étekfogások, de még inkább a pompás borocskák üdítő hatása alatt gyorsan megnyilatkoztak a keblek, s egyre élénkebb lön a társalgás, mely csakhamar a rektor-kanonok úr római útjára irányult, — Bizony sok szépet és nagyszerűt láthatott Nagyságod, — intézte a szót Y. György doktor úr a rektorhoz. — Hát még azok a nagybecsű ereklyék, miket magával hozott! — Ó, kérem — szabódék az igazgató, — szót sem érdemelnek. Egyszerű olvasók, szent képek. . . — En csak a Szent Lélek szárnyának a tollát szeretném látni, mit ő szentségétől sajátkezűleg méltóztatott kapni, ha kegyeskednék megmutatni Nagyságod, — rimánkodék a tudós doktor úr. A szeminárium igazgatója pedig csudálkozó szemeket meresztett rá. Erre felugrik a furfangos káplán, s egész apprehensiov^.1 kiált V. Györgyre, a bölcseség tanárjára: — Ejnye bátyám, hogy eljár a szája! Hisz én azt egyedül magának mondtam, titokban. Maga meg mind- j árt d ob ra üti! Erre aztán a komoly rektor-kanonok sem állhatta meg, hogy ajkai mosolyra ne nyíljanak. Felelős szerkesztő: Szabó IgHáCZ. 1887. Hirdetmény! Az egri kir. járásbíróság által Lörinczfy Jánosnak biztosítási végrehajtásilag lefoglalt ingóságai elárveresitetése folyó évi 1502. számú végzéssel elrendeltetett s annak foganatosítására határidőül folyó évi már- czius hó 4-ik napjának d. e. 9 és a következő órái kitüzettek. Eger, 1887. február 26-án. h. polgármester: (47) ’* Grónay Sándor. ■ ■ ■ ■ a ■ ■ ■ ■■■■■■■■■■■■■■ ■ ■ ■ ■ Az EGRI TAKARÉKPÉNZTÁR mint részvénytársaság 1887. martius 27-én délelőtti 10 órakor Egerben saját helyiségében rendes ótt! Hsözg'^'U-lést tart, melyre a részvényesek tisztelettel meg hivatnak. Tárgyak: 1. Az igazgatóság jelentése. 2. A felügyelő bizottság jelentése. 3. A felmentvények kiadása, és 4. a nyereség felosztása feletti határozathozatal. 5. Egy elnök, és egy igazgatósági tag megválasztása. 6. a közgyűlés előtt az igazgatóságnál bejelentett inditványok tárgyalása. Kelt Egerben, az igazgatóságnak 1887. február 23-án tattott üléséből. Id. Simonyi Károly, h. elnök. Miután a közgyűlés választással van egybekötve, a részvények leteendők. A nyereségfelosztási tervezet a felügyelő bizottság jelentésével a közgyűlést megelőző 8 napon át az intézet helyiségében megtekinthető. (48) ■ ■IIBIBIBI S B B ■ B fl B B B B 1 ■ ■ ■ ■ ■ ■
