Eger - hetilap, 1887

1887-03-01 / 9. szám

68

Különfélék.

— Dr. Samassa József, érsek ő exja, a főrendi ház tárgyalásaira, múlt csütörtökön, f. hó 24-én Budapestre távozott.

— Gróf Keglevich Béla, Hevesmegye főispánja ő mlga 50 írttal a hevesmegyei jótékony nő-egylet alapitói közé lépett.

— Kovács Kálmán-, Hevesmegye kir. főmérnökét a magy. kir. közlekedésügyi miniszter a Papp Abrahám miniszteri főmérnök nyugalmaztatása következtében megürült Pest-Pilis-Solt-Kis- Kun, Esztergom. Tolna, és Fehérvármegyék területére terjedő első kerület főmérnöki állomásra nevezte ki.

— Márczius 15. — A hevesmegyei 1848/9-iki honvédek egylete, í. é. febr. hó 23-án tartott gyűlésén elhatározta, hogy M á r- czius 15-ét, a magyar szabadságharcz ez emlékezetes napját, miként az előző években, úgy az idén is megünnepli. E czélból fölkéri mindazon t. hazafiakat, s honleányokat, kik ez ünnepben részt venni kívánnak, hogy a mondott napon, f. évi márcz. 15-én esti 6 órakor az Eszterházytéren megjelenni, s a Lyceum épülete előtt sorakozni szíveskedjenek. Innét fog indulni a diszmenet, zászlók előrevitele, s zeneszó mellett, a városház terére, holott az elhunyt honvédbaj társak emléke előtt hazafias szónoklatokat fog tartani két egri jogakad. polgár, kiknek kijelölésére a honvédegylet az egri jogakademia polgárságát fel fogja kérni. Az ünnepet estve a „Korona“ vendéglő helyiségeiben „ála carte“ bankett fogja befejezni.

— Az egri egyházmegye névtára (Schematismus Cleri Ar- chi-Dioecesis Agriensis, ad annum J. Chr. 1887) e napokban hagyta el az érs.-lyceumi sajtót. Közöljük belőle a fontosabb adatokat. Az egyházmegye főpásztora: Samassa József, Pápa ő szentsége házi praelatusa, pápai trónálló, val. belső titkos tanácsos, hittudor. Az egri érseknek, mint metropolitának suffraganeusai: a rozsnyói, szatmári, szepesi és kassai püspökök. Az egri főpásztorok sorában érsekünk őexja a 84-ik. A főkáptalan 14 stalluma mind be van töltve. Tiszteletbeli kanonokok száma 8. Az egyházmegye 4 fóesperességre és 24 főesperességre van felosztva. A parochiák öszszes száma 198, a fiókhelyeké 943. Inves- tiált parochus van 72, rendes administrator 107, interimalis 15, káplán 73. A lelkészkedő papság összes száma 269; nyugalmazott papoké 13. Aranymisésáldozár van 11, ujmisés 7. A főmegye áldozárainak, összes száma 325. Papnövendék van: egri megyei 56, beszterczei 8, szepesi 4. Az egyházmegye területén 5 szerzetesrend bir összesen 9 rendházzal; szerzetesek száma 109. Az Egerben tanítással foglalkozó angolkisasszonyok száma 20, az egyházmegye több helyén részint tanítással, részint betegápolással foglalkozó, Paulai sz. Vincze nővéreinek száma 62. Egyházmegyénk 173 parochiáján kizárólag a magyar nyelv használatos;

Ignácz, volt 1848/9-iki honvédezredes, az ősz bajtárs, ma Hevesmegye tisztviselője. Ügyekeztek a börtönéletet a szép múltak emlékeinek fölidézése, nyelvek és tudományok tanulása, s valamely könnyebb műipari foglalkozás által lehetség szerint tiirlie- tővé tenni. A többiekre nézve, csak hosszú évek múlva ütött a szabadulás órája, — de Rapaicsnak sokkal kedvezőbb sors jutott, mert börtöne ajtaját alig egy év múlva már megnyitotta őrangyala — az imádott hitvestárs.

Rapaicsné, férje elitéltetése s Olmiiczbe hurczoltatása után, hogy szeretett férjének közelében legyen, csakhamar szintén 01- mützbe tette lakását, miután előbb férje kiszabadítására nézve a kellő lépéseket megtette. Nem volt ugyan megengedve szeretett férjét a börtönben meglátogathatnia, de azért érintkezett vele közvetve, kis fia, az alig 5—6 éves Raymund (jelenleg magy. kir. egyetemi tanár) által, kinek szabad bejárata volt atyja börtönébe, holott édes atyja fogolytársai kedélyesen elbeszélgettek a szellemes kis fiúval.

Rapaics Dánielné, mint említők, leánya volt egy ezredor- vosnak, ki kedvelt házi orvosa vala a hires hadvezérnek, Ra- deczky táborszernagynak. Radeczky közbenjárásának sükerült Rapaics számára kegyelmet nyerni, — s a szabadulását megelőző napon módját ejtette az áldozatteljes nő, hogy férjét az alig remélt örvendetes eseményről értesítse. — „Holnap estve színházba megyek !“ — mondá Rapaics tréfásan fogoly-társainak. Ezek bámulva néztek rá. Azt hitték, elméjében megháborodott. — Másnap számára megnyíltak a börtön ajtai, s Rapaics megható búcsút vön fogolytársaitól — mielőbbi kedves viszontlátást kívánva nekik, ott — a szeretett hazában.

mindössze 20 egynéhány hely vau olyan, hol a német vagy tót nyelv is, a magyar mellett, többé kevésbbé szerepel. Az egyházmegye területén élő összes lakosság szám 982415; ez összegből róm. kath. 478109, gör. kath. 60466, helv. hitvall. 359834, ágost. vall. 18893, gör. nem egyesült 349, zsidó 55764. — A Schematismus végén kimutatás van adva az egri főegyházmegye róm. kath. népiskoláiról 1887-ben. E szerint a r. k. népiskolák száma 579; s ezen népiskolákban működő tanítók száma 598; a mindennapi tankötelesek száma 49207, az ismétlőké 16851.

— Piknik. Idei izgalmas, mozgalmas farsangunk még annak a cliquenek sem hagyott békét, még annak is megcsiklandozta a talpait, amelyik a legcsendesebben szokta magát viselni: — a iinan- czoknak. Ha már minden osztály kivette belőle a maga részét, mért ne ők. Egyszerre a szivek tempo di Fina(nzia)leben kezdenek verni, megmozdúl adófelügyelőség, illetékszabás, adóhivatal mind mind, s felpakkol a vásártéren levő Epeijessy-házba, hol e hó 19-én oly fényes pikniket rendezett, mely a helyiség sziik voltát kivéve, minden tekintetben pompásan sikerült. A mulatság esti 7 órától másnap reggeli 7 óráig a legfesztelenebb hangulatban folyt Péter jóhirü zenéje mellett. A négyeseket három colonneben mintegy 26—28 pár járta. Ott voltak: Bodnár Pannika, Csemitzky Pálné, Csaplaky Józsefné, Csaplaky Nina, Csókás Istvánná, Ditrich Antalné, Dobos Jolánka (P. Hidvég) Farczády Lászlóné, Jablánszy Miklósné, Kemény Alajosné, Kovách Domonkosné, Ko- václi Józsefné, Köporossy Józsefné, Lipcsey Péterné, Lipcsey Lidiké és Mariska, Marzsó Ignáczné, Marzsó Mariska, Ida és Her- min, Nyerges Károlyné, Pecze Károlyné, Pallér Istvánná, Po- lonkay Endréné, Széchényi Jolánka, Szolcsányi Gyuláné, Szol- csányi Hugó drné, Trifunovich Vukaszava, Vancsó Gézáné, Vancsó Tériké, Vas Lajosné, Vas Ilona és Etelka stb. urhölgyek.

— A kisvárdai jótékony nö-egyesület álarczos báljáról sok érdekest. ir ottani szives tudósitónk. Az álarczos bál, minőt még Kisvárda nem látott, múlt febr. hó 12-én folyt le, meglepő diszszel s nem remélt sükerrel. Az estély megnyílta előtt az álarczo- sok mindnyájan, a nöegylet tisztelt elnöknője, Rézler Györgyné úrnő önsga vendégszerető lakásán gyűltek össze, s innét indultak, a népség alig áthatolható sűrű tömegei közt, csaknem életveszéllyel, impozáns carneváli csoportban, a bál helyisége, a nagy vendéglő, felé, hol, a még sűrűbben összecsoportosult néptömeg közt a kocsikról leszállás, és a terembe vonulás még veszélyesebb volt. Azt hiszszük, Carneval herczeg uralma óta álarczosoknak aligha volt valaha annyi bámulójuk, mint ez érdekes, egyáltalán választékos Ízléssel, s részben pazar fénynyel jelmezeit álarczos csoportnak, melyből különösen kiemelkedtek: Catneval-herczegnő, a tűzoltó parancsnok, a halászleányok, a virágárusnő, s a Blau- kopfchenek. A dominók közöl különösen kiemeli tudósitónk a kiváló Ízléssel készült rózsaszín uszályos, franczia kék csokros dominó viselőjét, ki szellemes társalgásával s elmés ötleteivel ugyMég azon estve, hogy szavát beváltsa, nejével elment az olmülczi színházba, — s másnap útban volt hazája felé. Kiszabadult 1851-ik év febr. 24-én (36 év múlva, ugyancsak febr. 24-én hagyta el magasztos, nemes lelke, földi börtönét, porhüvelyét, hogy egy boldogabb hazába térjen!)

Kiszabadulása után Rapaics Dániel Hevesmegyébe, Tisza- Füredre tette lakását, ahol bérleti gazdálkodással foglalkozott. Ismeretes dolog, hogy az ötvenes évek eleje a mezei gazdálkodásnak nem igen kedvezett, s e körülmény Rapaicsnak is sok gondot s aggodalmat, okozott. Mindemellett bátor, csüggedetlen lélekkel küzdött meg az anyagi bajokkal, ez időtől fogva minden gondját s figyelmét gyermekeinek kitűnő növelésére fordítva. Meg is áldotta az isten érte. Egymás után látta szeretett gyermekeit jeles tehetségeikkel fejlődni, választott pályájokon kitűnni, s mind magasabbra emelkedni. S ha e családi boldogságának derült ege nem is volt tartósan felhőtlen, amennyiben megzavarta azt egyik boldogtalan fiának végzetes kimúlta, valamint leánykájának korai özvegységre jutása, — mindeme veszteségekért bőven lön kárpótolva számos kedves unokáiban. Mert igaza van Hugó Viktornak: „Nincs oly nagyapa, aki unokáit ne imádná.“

Jött az uj alkotmányos aéra. A „hangos“ hazafiak csakhamar elfoglalták a tért a megyékben, a hivatalokban. A szerénység megvonult a maga csöndes magányában, s — Rapaics feledve lön. Küzdött tovább is a maga bajaival, szótlanul, férfiasán. — De végre a „hazafiságnak“ eszébe jutott, hogy Hevesmegye egyik zugában is van elrejtve hazánknak egy kincse, s 1875-ben valahára megválasztotta Hevesmegye tisztviselőjének. Ekkor tűnt ki, mennyire érdemelte ki Rapaics azon vidék általános tiszteletét, becsülését, s szeretetét, melynek e néhány év alatt lakója

I