Eger - hetilap, 1887

1887-02-22 / 8. szám

61

Irodalmi ujdonsgok.

Singer és Wolfner, bpesti áldozatkész könyvkiadóknál közelebbről megjelent az „Egyetemes regéngtár“ idei. folyamának 9. kötete, mely Lindau Pál kedvelt német regényírótól hoz „Jung Helen“ czim alatt egy hosszabb, s „Fogadásból“ ez. alatt egy rövidebb elbeszéllést, Tábory Róbert fordításában, s a költő életrajzával. Mindkét elbeszélés érdekes és vonzó. A piros vá- szonkötésü kötet ára 50 kr.

„ A magyar állami tönk. vagy a dualismus pénzügyi és köz- gazdasági, hatása az osztrák-magyar monarchia két felében. Irta Tacitus. Ara 50 kr. — A röpirat minden áron az állami csőd mielőbbi nyilvános kimondását sürgeti, mert csak igy lehet még remény az állami tönkrejutásból valahogyan kimenekülhetni, melynek előbb-utóbb úgy is reductio lesz a vége, melynek levét, — mint egykor a devalváczió idejében — úgy is a nép fogja meginni.

Ugyancsak legközelebb került ki az egri érs.-lyc. nyomdából. az:

„Egri lant.“ Válogatott egyházi és világi vegyes kardalok gyűjteménye, a középiskolai ifjúsági énekkarok számára, szerkesztette Szabó Ignácz, egri főgymn. nyilv. rend. tanár, ugyanott a műének rk. tanára. 1. füzet. Ára 30 kr. Eger. 1887. Szol- csányi Gyula bizománya. A 35 vegyes kardalt tartalmazó, s csinos kiállítású füzet minden hazai könyvárusnál kapható.

Különfélék.

— Változások a magyar kormány kebelében. „A hiv. bpesti közlöny“ f. hó 16-iki száma a legfelsőbb királyi kéziratok egész sorát közli. Ezek szerint király ö felsége gr. Szapáry Gyulám, kir. pénzügyministert, — régebben benyújtott lemondását elfogadva, a nehéz viszonyok közt elvállalt feladatának megoldásában évek során át lankadatlan buzgalommal és kitartó odaadással kifejtett hasznos tevékenységéért és jeles szolgálataiért változatlan kegyelme állandó biztosítása mellett, — ez állásától fölmenti; — Tisza Kálmán ministerelnököt a pénzügyministerium, — Orczy Béla báró, ő felsége személye körüli minisztert pedig a belügyi tárcza ideiglenes vezetésével megbízza. Végül Lukács Bélát, a magyar államvasutak igazgatóját, a közlekedésügyi minis- terium államtitkárává nevezte ki.

— Képviselő-választás Gyöngyösön. — Gyöngyös város választó közönsége, elpárolgott orsz. képviselője, gr. Batthányi helyébe a múlt. héten, visontai Kovách László szabadelvű párti orsz. képviselőt, s háznagyot választotta meg orsz. képviselőjéül, Mudrony Soma ellenzéki képviselőjelölt ellenében.

— Kossuth Lajos, hazánk nagy fiát, Eger város képviselő testületé, tudvalevőleg, a múlt évi nov. hó 28 án tartott közgyűlésében egyhangúlag Eger város díszpolgárává választotta meg. Az erről szóló díszoklevél, melyet Szabó Béla egri jogakad. polgár, városunk szülötte, nagy szorgalommal és ügyszeretettel készített, — a napokban lön befejezve s aláírva, s ugynaz a polgármesteri hivatalban pár napig megtekinthető, mely után rendeltetése helyére fog eljuttani. A disz-okmány kalászokkal s szőlőfolyandárral ékesített emblematikus arany-keretben, négy sarkán ugyanannyi embl. kis képpel van diszitve, melyek a fö- székes-egyházat, a lyceumot, a várat a minarettel, s a piacz- tért a minorita-templommal és a városházával ábrázolják. Fölül Eger város, alul Hevesmegye czimere diszlik. Az egész mű jó ízléssel van kiállítva, a szakértők, kik látták, igen sükerültnek mondják, s fiatal, dilletáns készítőjének becsületére válik. Szövege ronde ékirással következőleg hangzik:

Díszpolgári oklevél. Mi, Eger város polgármestere, tanácsa, és képviselő-testülete, az általunk képviselt Eger város nevében adjuk emlékezetűi, hogy midőn ez iratunk kelte helyén és időjében, a városi közügyeket rendezendők, egybegyültünk, megemlékeztünk Kossuth Lajos hazánk nagy fiáról, ki a magyar nemzet önállása és függetlensége mellett vivott küzdelmes har- ezok közepette a vezérzászlót törhetlen lélekkel mindig magasan lobogtatta, ki a nép igazságos érdekeit mindenek felett igazán szivén viselte, ki nemcsak a szabadságnak, de az egyenlőség és testvériségnek is mindig lánglelkű bajnoka volt, ki akár mint hazafi, akár mint törvényhozó, akár mint kormányzó nem csak e hon szűk határai között élő népeknek nyerte meg hálás szeretőiét, hanem több világrész polgárai között is diadalmeneteket

tartott, s ragyogó szónoklataival, és szabadságszeretetével milliókat. bámulatra ragadott; ki hazája sorsa felett jelenleg is kiváló lélekéberséggel őrködik.

Hogy tehát mi e/.en kimagasló férfiú irányában tartozó hálás kegyeletünket némileg leróvhassuk, és annak jelét adhassuk, hogy az érdemet és nagyságot maradandó emlékként tisztelni forrón óhajtjuk, — Kossuth Lajos hazánk nagy fiát a mai napon tiszteletünk és szeretetünk jeléül városunk díszpolgárává egyhangúlag megválasztottuk. Mely díszpolgárrá történt választást igazoló oklevelünket, mint a valódi érdem elismerése, és tiszteletének jelét, fent tisztelt polgártársunk részére, városi pecsétünkkel megerősítve, kiadatni határoztuk. Kelt Egerben, 188tí-ik év Szent András hava 28-ik napján tartott képv.-testületi közgyűlésünkből. (Aláírások.)

— Ritka, s meghatón szép mozzanata volt az a magyar parlamentnek, midőn a múlt szombaton, febr. 19-én, déli 12 órakor, a magyar kir. honvédelmi miniszter által, a magyar kir. honvédség kiegészitő, s a népfölkelés legsürgősb fölszerelési költségeinek födözésére kért nyolczadfél millió forintot, pártkülönbség nélkül, egyhangúlag megszavazta. A különböző pártok, sőt a nemzetiségek pártvezérei is, pártjuk nevében, egész lelkesedéssel ajánlották meg a hazánk védelmére kért összeget. Örökké nevezetes napja lesz ez a magyar történelemnek!

— Éliássy Imre sárbogárdi (Fehérmegye) gyógyszerész ur, — egykor városunknak, honnét szép és müveit nejét is választó, hosszabb ideig közkedveltségü lakója, — ki mint lapunkban is emlitve volt: édes visszaemlékezésül a körünkben átélt évekre, koszorús Dalkörünket pécsi diadal-utja alkalmából, Sár- bogárdon k é t í z b e n oly valódi ősmagyar-szivélyességgel s vendég- szeretettel fogadta, — és Győr ffy Gizella urliölgy ő nagysága Alsó-Töbörcsök pusztáról, Fehérmegyéböl, kinek a sárbogárdi feledhetlen fogadtatás alkalmával hallott kiváló szép magyardalai, Dalkörünk tagjainak lelkében örökké édes bűbájjal zengenek — a napokban Kapácsy Dezső kezéhez —- „az általa gyűjtött összeget gyarapitandók“ — 5, 5 osztr. ért. forintot küldöttek „az erdélyrészi magyar közmüvelődési-egyesület“ czéljaira, mely összegek — biztos tudomásunk szerint — rendeltetésihelyükre Sándor József titkárnak, már el is küldettek. Sokáig éljenek!

Polgárbál. Carnevál herczegnek rövid élete volt az idén, de annál fényesebb volt az uralma. Minden kaszt, minden osztály s igy polgáraink is siettek kivenni ez uralomból az őket illető részt, amennyiben múlt évi báljaik szép sikerétől ösztönöz- tetve e hó 19-én szombaton oly szép kartonbált rendeztek az ó kaszinó nagy termében, mely ha népesség és anyagi siker tekintetében nem mérkőzhetik is az előbbi évek polgárbáljaival, de kedélyességre semmi tekintetben sem áll hátrább azoknál, s ezen körülmény az ami szép reményekre jogosit bennünket, hogy e bál, meg ezután is maradandó helye lesz a farsangi bálok sorában. Mint a múlt évben úgy ez idén is igen szép számban kereste föl e bált intelligens közönségünk, ami ismét fényes bizonyíték némelyek amaz elfogult föltevése ellenében, mintha intel- ligentiánk elkülönítené, magát polgárainktól. Sót ellenkezőleg oly jól találta magát e bálon, az a néhány pár, mely az erkély alatt járta a csárdásokat, vagy az a kis kolonnelnak, mely a két nagy kolonne végén a korridonon lejtetette a négyeseket oly tűzzel, oly lelkesedéssel tánczolt, hogy szinte kedvet adott a többieknek. A bál, maga mely 8 órakor vette kezdetét, „Dombi Rudi talp alá“ valói, mellett a legfesztelenebb hangulatban folyt és tartott a kora hajnali órákig. — A négyeseket 60 — 64 pár lejtette, s hogy a jelen volt hölgyek di- szes névsorát nem ragaszthatom referádám végére, annak oka, hogy magam is szörnyű tüzes tánezos lévén, sem időm sem alkalmam nem jutott ennek összeállítására, — de nem, nem ez volt az oka (mint talán sokan fogják mondani — hanem kedves tánezosnőm ragyogó szemei tettek szórakozottá, hogy nem jutott eszembe a névsor. Lehet! . . . Annyi azonban bizonyos, hogy mikor hajnal felé K. barátommal oda hagytuk a kaszinót, oly eget verő sötétségben jutottunk az utczára, hogy kevés híja volt, hogy neki nem mentünk a cisterciek terrasseának s mikor elértük a kacsapartot, a legkedvesebb reminisczencziákkal szorítottunk, kezet „jó éjt, és szép álmokat kívánva egymásnak — folytatásúl. — öL ,

— Batyu-bál. Legutóbb úgyszólván átalánosan észlelhetni azon körülményt, hogy az elite-bálok mellett, piknikek, mind nagyobb számban jelenkeznek. Minek oka különben igen egyszerű és világos. A bálok oly gyakran észlelt feszessége, a piknikeknél rendszerint teljesen eltűnik, annak helyét, a megjelentek úgyszólván családtagokká olvadván össze, bizonyos bizalmas, házias jel-