Eger - hetilap, 1887
1887-02-22 / 8. szám
59 Az egri minaret. A magyarországi irgalmas rend egri társháza refektoriu- mába, 1874-ben, egyházünnepi diszlakomára gyűlt egybe Eger város értelmiségének egy előkelő csoportja. A jó kedv s lelkesedés árján megindúlt pohárköszöntők során, többek közt, városunk egy ép oly nagy tekintélyű, mint nagy tudományit polgára, Sz . . . y J. . is fölállt, hogy az ünneplő társaságot felköszöntse. „Csudálkozik, — úgymond, — hogy et. társaság oly aggálytalan, gondtalan jó kedvvel mulat itt, midőn — Damocles kardja függ fölötte.“ Mindnyájan bámulva tekintettek a szónokra, kiről, jellemét ismerve, mindenki tudta, hogy még tréfáiban is a legkomolyabb igazság rejlik. Aggodalmasan kérdő arczczal tekintettek rá, s a t. téríiu sietett szavait megmagyarázni. Elmondotta, hogy itt, a tőszomszédban, egy nagy fontosságú műemléke áll hazánk egyik legnevezetesebb történelmi korszaka-, a török hódoltságnak: a törökvilág idejéből fönma- radt min árét, az úgynevezett „Csonka-mecset,“ mely jóllehet, hazánk monumentális történelmi épületei között, a maga nemében, csaknem egyedül áll, eme műrégérzeti nevezetessége daczára, oly elhagyottan, oly árván áll, egy gondozatlan, sőt ronda közterén városunknak, hogy épen e miatt a müveit egri ember, ha idegen, érdeklődő vendége, a történelmileg is általán ismert Eger nevezetességei után kérdezősködik, valóban rösteli őt eme, históriai úgy, mint arcliitectonikus tekintetben is rendkívül érdekes műemlék megtekintésére annak közelébe vezetni, nem akarván az épület elhanyagoltsága, s az azt könyező, s az oda szokott, vásáros falusi kocsik szemétje által elronditott tér szemlélete által városunk közönségének reputatióját pellengérre állítani. S ha e gondatlanság tovább is tart, félni lehet — úgymond, — hogy e karcsú, magas épületet, melynek különösen alsó része, porhadó alapépítményében, szembetűnő jeleit mutatja már is százados elhanyagoltságának, — egy vihar egyszer csak nem vélt pillanatban összedönti. — emberéletet és talán nem egy ember életét és sok ezernyi költséget ejtvén s követelvén majd meg áldozatúl. Nagy érdeklődéssel hallgatott beszéde végén fölhívja szóló városunk közönségének, különösen a város elöljáróságának figyelmét e monumentális épületünkre, s a históriai múlt emlékének tekintetéből is. annak állandó jókarba hozását, a további rombolásoktól gondos megőrzését, s folytonos ápolását városunk gondjaiba ajánlja. Eger városának a lakomán épen jelen volt polgármestere, a beszéd végeztével rögtön fölemelkedett, s kijelentve, hogy miután eddig nem tudta, vájjon a mináret a város tulajdonához tartozik-e, vagy az irgalmas rend sajátja, miután még pár évtized előtt a most tisztelt rend kisded egyháza közvetlenül a minárethez volt csatolva, s ezzel együtt az irgalmas rendiek gondozása alá tartozott, — ünnepélyesen megígérte, hogy e nevezetes műemlékünk további jókarban tartásáról gondoskodni, kötelességének tartandja. Ez érdekes jelenet óta innen-onnan 10—12 év múlt el, s az egri „csonka mecset“ mind máig ugyanoly elhagyatott, elhanyagolt állapotában, sőt napról napra aggasztóbban veszélyes helyzetében áll ott, a még folyvást ronda térség közepén, mint azelőtt. Mintegy másfél év előtt, megyénk egyik előkelő nagybirtokosa, városunk szülötte, a kiváló műveltségű Beökönyi Viktor, a Mecsettéren járván, neki is föltűnt eme rendkívül érdekes műemlékünk botrányos elhagyatottsága. Rögtön fölkereste lapunk szerkesztőségét, s elmondva ez irányban megbotránkozását, fölhívta e lapok szerkesztőjét, hogy az egri minárét kitatarozása, s jókarba helyezése czéljából gyűjtést indítson meg ; az adományozást e czélra maga, városunk derék szülötte, nyomban 10 írttal nyitván meg. Lapunk, harmadéve, nyár folyamán, tüstént fölhívta egy czikkben városunk közönségének pártoló figyelmét a „csonka mecset“ gondozására, s az aláírást e czélra meg is nyitotta. Hogy azonban a czél felé sükeresebben haladhasson, egyidejűleg fölkérte Eger város akkori tiszti mérnökét, W. I. építészmérnököt egy, az egri minaret kitatarozására, körülkerítésére, s környezetének díszessé tételére vonatkozó terv s költségvetés elkészítésére. Az ígért terv és költségvetés elkészítése mind máig váratott magára, mig végre az elkészült, s ma már a díszes terv, a költség- vetéssel együtt megtekinthető, mely szerint a mináret környezetének alapos kiépítése, s e műemlékünknek, kovácsolt vasból, styl- szerü, 2 méternyi magas, díszes korláttal való körülkerítése mintegy 800 s egy pár irtot vesz igénybe. — E közben Eger város jelenlegi tiszti mérnöke, Hickmann Károly is készített egy ide vonatkozó, s szintén megtekinthető tervet, mely szerint a csonkamecset terének planirozása, parkká alakítása, s körülkerítése öntött vasrácsozattal, körülbelül 600 írtba kerülne. Időközben Eger város képviselő testületé, egyik közelebbi képviseleti ülésében, ugyancsak Hickmann Károly városi tiszti mérnök javaslatának alapján, a csonka mecset kijavítására 60 irtot tett folyóvá. Az egri mináret ügye tehát jelenleg ebben a stádiumban áll. Tudjuk, hogy kijavítása, környezetének díszes karba helyezése, s körülkerítése mintegy 600 —800 frtot fog követelni. Erre van ez ideig, a város által ajánlott 60 írttal együtt, 72 írtunk. Beszerzendő még körülbelül 6—700 frt, melyet adakozás utján remélünk egybegyüjthetni. gadhatja el tőlem, hogy előkelő külsejű fiatal ember vagyok, szóval, un chevalier comme il faut! — S mégis, ki tudja, fog-e ez az asszony engemet valaha szeretni?! E kérdésre talán az álar- czos bál meg fogja hozni a feleletet. — Reméljünk!“ II. A kitűzött estvén az óra még nem ütött tizet s Nádfalvy Aladár bérkocsija máris a bájos Tarcsayné háza elé érkezett. Aladár kiugorván kocsijából, az ott talált üveges hintóba vetette magát, hogy a vett utasításhoz képest, imádott hölgyére várakozzék. A várva-várt azonban jó ideig késett, a min ily körülmények közt nem lehetett csodálkozni; de Aladár szerelmi vágya, s a mi még kellemetlenebb, a januári hideg, sokkal nagyobb volt, hogy- sem rajta a türelmetlenség erőt ne vett volna. Aladár megdermedt lábszárait egyre dobálta egymásra, s vékony selyem dominóját mind összébb rántotta úgy, hogy repedezni kezdett, s már fogai is vaczogtak, midőn, végrevalahára, a kapu alatt világosság kezdett derengni és a homályból lassankint három alak bontakozott ki: egy álarczos hölgy és két cseléd, kik úrnőjüket a hintóba emelték. Lovagunk úgy érezte magát, mintha a tavasz szállott volna be hozzá a kocsiba, édes virágillatával, s a mi megdermedt tagjainak rendkívül jól esett, oly kellemes melegség árasztá körűi, mintha csak az imént felgyűlt kandalló mellett ült volna. Túlbol- dogan ezer kérdést intézett a hölgyhöz; nyelve úgy járt, mint a kelepelő; de a hölgy hallgatag maradt, akár a sir, csak néha, mintegy intésül, ajkaihoz emelé újjait. Aladár ezt megpróbáltatásnak. vagy szeszélynek vette s belenyugodott abba, a min úgy sem változtathatott. A hintó megállóit. Kiszállottak s a fényesen kivilágított tánczterembe léptek. Csak itt vette észre Nádfalvy, hogy Tar- csayné a porticii néma jelmezét választó. Azért hallgat hát, gondoló, félig-meddig kibékülve a helyzettel, s midőn később a hölgy levélkét nyomott a kezébe, melyen ez egyetlen szó állott: Silence! végkép megnyugodott s büszkén lépegetett dominójában Fe- nella, a porticii néma oldala mellett. A teremben féktelen kedv uralkodott. A mindenféle álarczo- sok tarka tömege zsibongva tolongott össze-vissza s e zűrzavarba kellemesen vegyültek bele az ábrándos keringő hangjai, öreget s ifjat tánczra csábítván, úgy hogy minden mozgott, forgott, mintha csak Oberon kürtje harsant volna meg a teremben. (Vége köv.) Feriz. A segedelemvölgyi karthauziak Tárkány mellett. 0 Kandra Kabostól. Történeti tény, hogy sz. Búid püspöknek városa, Eger, hajdanta az első apostoli király intézkedéséből azon hivatást nyerte, hogy v i 1 á g i t ó torony legyen, mely a keresztény polgárosodás erkölcs-szeliditő világosságát lövelje azon óriási területre, melyet egri püspökségnek hívunk. Azonban ha ez igy van, nem részrehajlás, sőt dicséretre érdemes azon törekvése az „Adatoknak,“ hogy első sorban is a hitélet tűzhelyét és annak szomszédságát igyekszik lehető történeti világításba helyezni. * * *) Mutatvány az „Adatok az egri egyházmegye történelméhez“ ez. mű sajtó alatt levő II. kötetéből. *
