Eger - hetilap, 1887
1887-12-27 / 52. szám
410 a jótékonyságáról városszerte ismert ft. és ngs. György ényi Ignácz kanonok úr és többen nevezetes áldozatokkal járúltak a nemes eszme valósításához és tettlegesen seg.ték elő létrejöttét. Örömmel üdvözöljük tehát azon lelkes ügybarátokat, kik ezen segélyegyletet megalapították, és áldjuk a napot, mely e jótéteményt szülé. Mint az egri községi népiskolák igazgatója, a szegény és árva iskolásgyermekek felruházása érdekében tett szives fáradozásukért, az egylet minden egyes tisztelt tagjának mély hálámat nyilvánítom ; jótékonyságuk által állandó emléket szereznek maguknak, következményei pedig a tanügy- és nevelés terén kiszá- mithatlanok. A szülőket felszólítom: hogy ezután gyermekeiket szorgal- masan küldjék iskolába, fogadják hálával a jótéteményt. Adjanak hálát Istennek, becsüljék saját és gyermekeik jótevőit. Titeket pedig kedves gyermekek! kérlek és ösztönözlek, szorgalmasan látogassátok az iskolát, látjátok e sok téliruha és lábbeli a ti számotokra van itt; jótékony emberek adták, hogy jámborok és jók legyetek; engedelmesek legyetek tanítótok iránt, adjatok hálát naponta Istennek azon jókért, melyekben itt részesültök. Azzal, mi eddig történt, a jótét még nincs befejezve, jótékonyságuknak azután is kell hogy legyen, még pedig nagyobb és újabb működési köre, hogy a megkezdett szent ügy ne csorbuljon,«hanem az még inkább nagyobb fejlődésnek indúljon. Azért azon kéréssel járúlok a segélyegylethez, szíveskedjenek a szegény és árva iskolásgyermekeket ezután is kegyes pártfogásukban részesíteni. “ Ezen hatásos beszédet a jelen volt szegény szülök és gyermekek hangos hála-nyilvánitásai, valamint a lelkesült éljenzések többször meg-megszakiták. Mi pedig szívesen mondunk köszönetét a város h. polgármesterének, hogy ismét szives volt a ruha- kiosztás czéljára a tanácstermet átengedni és a kiosztásnál személyesen is közreműködni. Isten áldása legyen a jótékony egylettel! Lesz-e háború? Bpest, decz. 24. 1887. A kérdés, melyet e lapok szerkesztője hozzám intézett, hogy „lesz-e háború? oly sajátságosán problematikus, hogy komikusnak is beillenék, ha — annyira komoly nem volna. Az „EGER“ tárczája. Borszem Jankók *)- Polka. Arany, ezüst, és drágakő Oszlopsor ormain Azurszinü boltos tető Fényt szemvakitva hint. A gyémántcsillagzat fénye reng, *) Az ogi'i diilkör által Karácsony másodíinnepi dalestélye alkalmával énekelt tréfás polka szövege. A kérdésre, igy általánosságban feltéve, igen könnyű felelni azt, hogy: bizonyára lesz valamikor, akkor, és valahol, mert a világ eddigi folyásából tudjuk, hogy az emberiség nem igen szeret sokáig egy búzámban nyugton, békében maradni. De a szerkesztő e kérdésével, kétségkívül arra kíván tőlem feleletet: vájjon ezúttal, tavaszszal, vagy elébb, lesz-e háborúnk a muszkával ? Aki az események folyamába mélyebben tekint, nem kell nagy jóstehetséggel bírnia, iiogy a kérdésre határozott „igéidnél válaszoljon. Nagy, rendkívüli, váratlan eseményeknek kellene bekövetkezniük, vagy, aminek bekövetkezésétől leginkább tarthatni, s ami minden eshetőségek közt a legroszabb, a legszomorubb volna: Ausztria-Magyarországnak, keleti missiója teljes feláldozásával, s nagyhatalmi állása jelentékeny koczkáztatásával, az engedményekben, mondjuk ki bátran : a meghunyászkodásban Oroszország iránt a végletekig kellene mennie, hogy a küszöbön álló osztrák-magyar-orosz háború ezúttal — de igy sem végleg — elhárittassék. Nem a mai viszonyok szüleménye, évek óta ismeretes már az a politikai kényszerhelyzet, hogy a Balkánfélsziget fölött való befolyás és uralomért, Ausztria-Magyarország nagyhatalmi állása e létkérdéséért kettős monarchiánknak elébb-utóbb, döntő, mondhatnék: élet halál-barczot kell vívnia Oroszországgal. Oroszország, s illetve a pánszlávizmus, most látja erre elérkezettnek s legalkalmasabbnak az időt, midőn Németország segítő kezét Francziaország által teljesen lekötve hiszi, s azon meggyőződésben él, hogy Ausztria-Magyarországgal, egymagával könnyen elbánbatik. Hogy az élénk és szokatlan katonai mozgalom, melyet Oroszország egész keletészaki határ-vonalunkon, sőt a német határszélen is, hónapok óta folytat, nem egyszerű csapatáthelyezés, hanem form asz erű stratégiai felvonulás: mindenki belátja, aki a hadászathoz csak egy kissé is konyit. Csupán a bécsi vakság nem akarja, vagy inkább fél belátni. Mindenki tudja, hogy Németország e háború eshetősége által nincs közvetlenül fenyegetve, sem keleten nincsenek fontos politikai érdekei, mik megvédésre szorulnak, mégis a legmessze- terjedőbb katonai intézkedéseket teszi, és hadsereg-állományát a legutóbbi katonai szolgálati törvény által a legmagasabbra hatváS ragyog a tágas űr, S tündérmesék varázsa leng Itt körül. Borsszem Jankók, kis törpék Lakják a hegy rejtekét, Kristályokból, Fénysugárból Épült barlangok űrét. Egyszer minden bét évben A varázslat föllebben S látsz ragyogni, Szikrát szórni, Tünde kastélyt a mélyben. Kasúl-keresztűl mint recseg A tipp — és topp; Tolongva nyiizsg a gnőmsereg, Hol itt, hol ott. Egy a virágra fest bíbort Bimbójában, A másik liarmatcseppet hord S öntöz kalapjában ; A harmadik kicsalja a Vetés-csirát; A negyedik simítja a Virág szirmát; Az ötödik ólban sürög, S mit látok, nézd! Ezer menykő! — rivallok • rá, — Fillokszerát tenyészt! Haha! te gaz kölyök! A bort pusztítanád el ?! S ilyet tűrök ?! Haha! gonosz gyerek! — S agyon ütöttem von’ — de Elzárult a hegy! Borsszem Jaukók, kis törpék, Lakják a hegy rejtekét, Kristályokból, Fénysugárból, Épült barlangok űrét. Borsszem Jankók, kis törpék, Okos szemök szintúgy ég, Szorgos kézzel, Virgoncz kedvvel, Le s fel surrannak mindég. A kis törpék munkáját, Emberek nem láthatják, Csupán kiknek, A tündérek, Az engedményt megadják. Egyszer minden hét évben A varázslat föllebben, S látsz ragyogni, Szikrát szórni Tünde kastélyt a mélyben.
