Eger - hetilap, 1887
1887-12-20 / 51. szám
— 403 — mindent, liogy e közhasznú intézmények minél-előbb létesüljenek. Legyenek a néptanítók az ügy lelkes bajnokai, hiszen az ő népszerűségük, az ő tekintélyük növekedik azzal, ha a nép a népkönyvtár által egész életén át összeköttetésben marad az iskolával. Csak kezdeni kell! A kezdésre legalkalmasabb a téli időszak. Üljenek össze, beszéljék meg a dolgot a községek, az iskolák irányadó félfiai, és mit se habozva létesitsék a hasznos intézményt. Gondolják meg, hogy a nemzeti közművelődés ügynek óriási szolgálat tétetik azzal, ha a t i z e n h a t e z e r n y i népiskola mellett ugyanannyi népkönyvtár szervez- tetnék. És mibe kerülne ez? Igazán semmibe. A jobbak, a nemesebben gendolkozók kevés buzgósággal akár karácsonyra felállíthatnák. Képezze tehát ama jók, ama nemesen gondolkozók között beszélgetés tárgyát, pár estén ama fenti kérdés, mely már úgy is teljesen meg van érve a megválósitásra. Trefort minister úr több rendeletben sürgette a népkönyvtárak megvalósítását; közelebb a közművelődési egyesületek kongressusán, és azelőtt az országos tanitógyülésen is szóba került, valamennyi egyházi hatóság foglalkozott vele, s a dolog vége mindenütt a sürgősség, az eszme meleg ajánlása. Valósítsák meg tehát, a kiknek nemes hivatásukhoz tartozik !... Dolinay Gyula. Naplótöredék október hó végéről. P. Abraham a Sta Clara jun. naplójából. Borús, ködös őszi idő. A nap szeszélyes, mint egy hölgy, hol mosolyog, hol elkomorúl. Az időjárás az emberi kedélyre nagy befolyással van. Ilyen londoni stylü időben a kedély lehangolt, az ember egykedvű, — a lélek transcendentális reflexiókra hajlandó. A szellem-idézők, asztaltánczoltatók s vad boszorkányok idénye ez — a szelídek s a szerelmesek a kedves kikeletkor uralkodnak. Az ő évadjuk: a fülemile, nefelejts, kikirics és kis libuskák évada. Igéző mosolyaik ekkor teljhatalmúak ; jaj a jámbor halandónak, kit ilyenkor bűvös szemük sugara ér — ott nyomban a pulyka-fráz; nem is gondolok reá ily melancholikus időben, sokszor tapasztaltam — s inkább a tavaszra hagyom, midőn kevésbbé feltűnő, mert majd mindenki e betegségben laborál. Az őszi s téli hosszú, kisértetes, melancholicus esték, mint mondám, a szellem-idézők estéi. Ilonka lekötötte a nádlit — Etuska leejtett máslikat szed fel, Karcsi és Béla ott legyesked- nek körülöttük, a társalgás minden szakmája kimerítve; a szellemidézés : a tliema. Leírta már az „Eger“, mint teszi magát egyikmásik spirit ista érdekessé az elájuló positióban, s mint dédelget- teti magát a gyöngéd ápoló kis kezek által a hamis, . . . Ilyen spiritist a sok van Egerben, a példa vonzó és számuk naponta szaporodik. A szellemi az anyagi fölött tért foglal s ez jó volna igy. Már csütörtökön lepedőnagyságú piacátok hirdetik, hogy egy főfő szellemidéző, egy bűvész, művész, cserkész sat. teiivér csasz- laui japanezer, professzoré Dunyogante Merelli, Titipu Mikádója ő fensége bekeritetlen, tehát a világ legnagyobb udvarának asztrológusa és legfőbb semmi, — szellem-idéző sat. ki (felesége által sok agancsokkal feldiszitett) — koronás fők tetszését megnyerni szerencsés volt, előadást tart, és sok koronás főket szándékozik itt is meghódítani. Eviva! anyag van hozzá bőven. Á lepedőnagyságú plakát meglepő volt — közepe táján egy rémtörténetet ábrázoló tájkép — művészi kézből származhatott a cliche, mert a tájképnek, mely az antidiluvianus állatok: mint kígyók, békák ichtiosaurus — plesiosaurus, sárkányok sat. Noé bús házábani-csendes együtt megtérését ábiázolta, meg volt távlata és közvetlensége, mélysége és magassága, árnya és fénye, beesése és kidomborodása — már a mint a vakolatlan szögle!fal engedte, szóval perspectiva, imperativa — humbugativája — szóval mindene, mi a legközönyösebb kofa figyelmét is magára vonta. Sikere el nem maradhatott. A reklám, mit a secretarins (béri chlapce) készített, igy szólt: Titipu város Mikadójának udvari lélekidézője és legfőbb semmi egyébb; Professzor Dunyogante Merelli, médiuma Damiante trés belle-i, és secretarius famulusa: Chiamante Seprelli a bűvészet terén — non plusultrát, elért művészek — tehát többé nem csepű-, hanem most már, (mivel a luxus is halad) selyemrágó szemfényvesztők, minthogy Európa legnagyobb városaiban, Ungvári, Sátor- allya-Ujhelyen, Gyöngyösön, Poroszlón sat. köztetszést arattak, az ős Eger várost szerencséltetik látogatásukkal, s itt szándékoznak egy előadást tartani. Programm: Egy nő egy lepedő háta mögött eltűnik, sülyesztő nélkül; — Frou-frou asszonyság 15 perez alatt különb képet készít, mint aminőt — a közös és lyceumi rajziskolai apró tanítványok az utczaszögletek díszítéséül improvizálnak — a tableaut a ki megnyeri, ingyen viheti magával: az élvezetes est emlékéül. Sgra Damiante Trebelli kígyókat szelídít — aztán szellemeket idéz s a mi eddig nem látott és hallott dolgot producal, jelesen a pénz, minden gépezet segélye nélkül, az egyik zsebből, a másikba röpül; helyárak sat. A színkör, melyet úgy adott ki a szinügyi bizottság, miszerint ha a színkört Merelli ur ffitteti 12 frt., ha nem fütteti estén- kint 6 irtot fizet — (volt egy orvos Egerben, ki megkérdezte, ha beteghez hitták, vajon gyalog menjen-e vagy kocsin, mert l-ső esetben egy vizit 50 kr. utóbbiban 1 frt. volt, noha kocsija és vágygyal költötték el, mely után elégült gyomorral és szívvel, pamlagra t.elepülének. Gizela kötést vett elő, Béla pedig hírlapot kezdett fenhangon olvasni. Egy czikk különösen magára vonta Gizela figyelmét. Béla tudniillik azt olvasta az egyik lapon, hogy legközelebb Londonban egy férj, neje nyakába kötelet vetve, azt vásárra vitte — eladni; aminthogy egy idegen férfiúval mégis alkudván felette, ez a nőt csakugyan megvette, s mint tulajdonát magával vitte. — S ez a XIX-ik században történhetett? — kiálta fel a nő álmélkodva, miközben a kötés is ölébe hulla kezéből. — Igen bizony, — feleié Béla egykedvűn, — hisz ez idei hírlap, sőt csak tegnap kaptuk a postán. — Hallatlan! — Már pedig az úgy van. — S Angolország tűrheti magán e szennyet; a szabadság és műveltség e kikiáltott hazája? — Már miért ne? — mondja ingerkedve Béla. Miért ne? Hisz a nő férjének kérdésen ki vilii tulajdona, s igy ennek teljes szabadságában áll vele azt tenni, amit akar. Következéskép, ha nélkülözheti őt, vagy épen sorsát javíthatja ez által, . . . Gizela nagy szemeket vetett e különös beszéd alatt férjére. — Ugyan Béla, — szakasztá őt félbe feddőleg, — ha nem tudnám, miként szeretsz, ha hűségedben kételkedhetném, bizony, — Itt mindjárt következett volna már valami, ha egy váratlanul belépett idegen végét nem szakítja a szóváltásnak. Mintegy 30—35 éves férfiú volt a belépő, vörhenyeges barkóval, s világos kék szemekkel. Általában oly alak, aminő a nők szerelmét külső bájaival első pillanatra ritkán szerencsés megnyerni; de elég- feltűnő arra, hogy alig várjuk tudni: ki lehet ? A nagyuriasság pedig szinte óira hegyéről kandikál le; — azért ha nem épen szeretetne méltó is, de minden esetre érdekes, és bizonyos kíváncsiságot gerjeszt maga iránt. Beszéde magyar volt, de idegen kiejtéssel, e mellett szerette azt angollal keverni, de olyformán, mint némelyek ezt a borral s vizzel teszik, hogy nehéz megítélni: boros vizet, isznak-e, vagy vizes bort? Valamint az idegennél is nehéz lett volna elhatározni: vájjon magyart angollal, vagy angolt magyarral ke- ver-é? Öltözete úrlovarszerű volt, minővel nálunk falun, kivált hol még mágnás sem lakik, nem igen találkozhatunk. Kezében lovagostort tartott, melylyel a szobában is többször kedélyesen pattogott. Ennyi s ily sajátságos tulajdon vendégünkben, úgy hiszem, elég, hogy ez az ilj- figurákhoz szokatlan házi nőt, mindjárt be- léptekor, a legnagyobb mértékben meglepje, annyival inkább, mivel a váratlanul megjelent vendég férje arczán is nagyon felötlő meglepetést, mondhatnék zavart idézett elő, mit azonban Béla maga is észrevéve, rögtön nyilt, vidor kifejezéssel iigyekezett azt elpalástolni, s az idegent, egész nyájasság- s udvariassággal mutatta be, mint lord Byront, külföldi jó barátainak egyikét. A szende nő szerényen meghajtá magát. A szeles — akaróm mondani: nemes lord pedig nagy kanyargós, feszes bókot csinált, hozzá egész udvarias nyájassággal mosolygott, s korbácsával minden udvariasság nélkül egyet pattantott. Elhadarta
