Eger - hetilap, 1887
1887-12-06 / 49. szám
388 nélia, Petravich Irénke, Akantisz Justinné, Fekete Jánosné, Petravich Bertalanué és Szokolay Lajosné stb. urliölgyek. Eke és szántás. Egykor a g . . . i környék egyik leghíresebb gazdászától azt kérdeztük: melyek általán, nem csupán a jelzett környéken, a legnagyobb hiányai a szántóföldek művelésének? — mire azt felelte, hogy mindenek fölött jobban kell, s illetve, mélyebbre kell szántani. Ez mindeddig a legnagyobb hiány! És valóban, a földművelés ama fontos ágát, melyet szántásnak nevezünk, ma is azon módon végzik a legtöbb helyütt, mintha 30 évvel volnának hátra a földművelés tudományában, mintha a talaj természettudományi viszonyai nem volnának ismeretesek, mintha az ekék szerkezete ma is oly tökéletlen primitiv volna, mint szép apáink idejében. Szántásról, mély szántásról, boronálásról, hengerezésről stb. alig hallunk földmivelóink körében beszélni; s ha péld. mezőgazdasági kiállítások alkalmával a szántóvető publikumot szemügyre veszszük, feltűnik, hogy a földműves ember a földművelés minden egyéb ágára több figyelmet, kíváncsiságot s érdeklődést fordít, mint a szántásra, s a szántóvető eszközökre. Ellenben az is tapasztalható, hogy ha ilyetén kiállítások alkalmával gyakorlati szántáspróbák, versenyszántások stb. rendeztetnek, a földműves közönség figyelmét nyomban lekötik a versenyző ekék, s a pályanyertesek azonnal nagy számú megrendelések által lesznek elterjesztve s megismertetve. „Mutasd az ekédet, s én azonnal megmondom, minő földműves gazda vagy!“ — E szólam nem csak ma, hanem örökké érvényben fogja magát tartani, — s ezért mindig időszerű a szán- tásvetésröl az újabb vívmányokat s tapasztalatokat elmondani. A jó eke munkája abban áll, hogy egy földszeletet, sekélyebben, vagy mélyebben, ép szöglet alatt a talajtól elválaszt, s azt csavarszerű fordulattal oldalvást veti ki, miközben porhanyitja is egyszersmind. E munkaczélból látható, hogy az eke legfontosabb részei a metsző- és a kormánydeszka; épezért e két alkotó j'ész szerkezetére a legnagyobb tanulmány fordittatott, s jelenleg is folyvást a leggondosabb kísérleteknek van alávetve, melyek eredményeiről bízvást elmondhatni, hogy a mai fokozott gazdasági igényeknek megfelelő ekék szerkesztése ez idő szerint kellő színvonalon áll, s az ekék minden kivánalmaknak eleget tesznek. Metsző és kormánydeszkák képezik az eke legfontosabb részeit; az első folytatása az utóbbinak, mely vagy egy rövidebb, merede- kebb csavarmeneten fordul meg, (mint a Ruchadlóféle-ekéknél), vagy egy hosszabb csavarágon fordul, mint a Zugmayerféle, vagy a liohenlieimi ekék. utczájának lakói pedig, termésük után a tizedet az egyházőrnek*) földesúri minőségben űzették. Az úgynevezett quintalis hegyek, melyek két tizedet szolgáltattak, a következők: Bechen, Bajnokfő, Némethegy vagy Kövesvölgy, vagy Kerekbegy, Cseplesz, Szegliget, Egedallya, Pougli, Labodás, Nedves, Rókamái, Szelliegy, Iringvár, (Jardon, Iveges, Szentlászlómeghi Csordakut. Ezek közűi a Bajnokfőn volt legtöbb szőllő; 29 tizedfizető van felsorolva, mint termelő. Az Ivegesen csak 3 tizedfizető termelőt találunk. A decimális hegyek ezek voltak: Szánomthető, Veresharaszt, Farkashegy, Poosa, Pipishegv, Semyke, Diákinál, Kömeteke, Gordon, Csordakut. Itt a Pipishegyen volt a legtöbb szőllő 52 tizedfizető termelővel. A Csordakuton csak két termelőt találunk. Az egyházőr (custos) fizetői 37-en voltak, s e 37 termelőtől kapott 54 köböl 63/4 pint termést. Egy köböl 15 pintből állott, egy pint, a mi régi itczénk szerint két itcze. A quintalis hegyekből bejött tizedbor összege 744 köböl s 5 pint, a decimális hegyekből bejött összesen 417 köböl 17a pint bor. Most már kiszámíthatjuk azt is, hogy e szerint mennyi bor termett ez évben az egri szőllőhegyeken. Az 54 tized köbölnek 540 köböl termés, a 744 köböl quintálnak 3720 köböl termés, a 417 tized köbölnek 4170 köböl termés felel meg, mely összesen 8430 köbölt, s hozzá adva az 1215 köbölre menő tizedet, kijön 9645 köböl termés, vagyis egy köbölben 15 pint lévén, tesz 144,675 pintet, s ha egy pint 2 itcze, tesz 289,350 itczét, vagy *) Canonicus custos: őrkauonok, kinek fontos teendői -voltak az egyház bel- életénck szabályszeiü föliigyelete- s gondviselésére, s mint ilyen, földesúri minőségben bírta a város egy részét, mely „Haraugozó-utoza,“ „Ha angozó-platea“ név alatt fordul elő az összeírásoknál, s földesuraként az „őr“, (custos) szerepel; e minőségben kapta e váro-rész lakói által adandó decimákat egészen. Sz. A Ruchadlo-féle eke kormánydeszkája a kimetszett földszelvény terhét csak rövid ideig czipeli, de hevesebben is löki el magától ; a hosszú csavaró kormánydeszkákon ellenben huzamosabban fekszik a barázda terhe, melyet lassan vet által. A barázda jó megfordítását tekintve czélszerübb a hosszú kormánydeszka, habár a rövidebb, a Ruchadló-forma, inkább van használatban, hogy ugymondjuk: „divatban.“ — A rövidebb kormány-deszka jobban elmorzsolja a földet, de nagyobb vontató erőt igényel, mint a bosszú kormánydeszkájú eke. A kormánydeszka-szerkesztése főleg Angolországban képezte alapos összehasonlító tanulmány tárgyát s csak hosszas tapasztalat utján jöttek egy közepes csavarszerkezet kieszelésére, melyet jelenleg csaknem minden — úgy gőz-mint lóerőre készült — ekéknél alkalmaznak. Németországban mathematikai utón oldották meg e feladatot, s el is érték azt annyira, hogy a németországi ekék czélszerűség tekintetében manapság épen nem állnak a hires angol ekék mögött. Az újabb ekék legnagyobbrészt vasból készülnek, azért súlyosabbak is, mint a régibb szerkezetűek. Ez az oka, hogy a falusi gazda még eddig bizalmatlan irántok; azokat nehezeknek tartja, azt hiszi, hogy nagyobb vontató erőt kívánnak, nehezebben kormányozhatok, csekélyebb eredményünk stb. Ez pedig teljesen téves felfogás. A könnyű ekét minden esetleges akadály: gyökér, kisebb kődarab, keményebb talaj, valamint a vonómarhák egyenlőtlen húzása is kiveti egyensúlyából, s a szántó embernek minden figyelmét s erejét meg kell feszítenie, s az eke-szarvakkal való örökös balancirozás által szakadatlanul arra vigyáznia, hogy minden jelentősebb akadályt kikerüljön, nehogy ekéje a barázdából kivettessék. Működésbe hozott ekékkel történt erőpróbák bebizonyították, hogy egy 75 kgr. súlyú eke, egy 30 kgr. súlyú ekével szemben, egyenlő barázdatalajban könnyebben megy, s főleg az iga- erőt egyenletesebben veszi igénybe, mint a könnyű eke. A gyakorlatban már számos földmives tapasztalta, hogy czélszerűtlenül szerkezteit ekéje emberre s állatra nézve könnyebb kezeléssel járt, s jobb munkát végzett, lxa ekéjét egy darab kővel súlyosabbá tette. Az ekének egyáltalán erős szerkezetűnek kell lennie, mert sokat ki kell állania; sok lökésnek, rázkódásnak horzsolásnak, s egyéb erőpróbáknak ki van téve; szóval: sok viszontagságnak van alávetve, melyet csak egy erős szerkezetű eke képes kiáltani. Jó vasekéket, különösen az úgynevezett „Universal-ekéket, vagyis olyanokat, melyek bármiféle szántáshoz alkalmasak, rég idő óta csupán Angliából, később pedig Németországból kaptunk. Ezidő szerint azonban már az osztrák-magyar monarchiában is ha már most, 150 itczét veszünk egy régi hordóra, a termés ezen számítással tesz 1925 hordót. Hogy már most fogalmunk legyen, hogy körülbelül milyen méretű hordókat használtak az időben, megmutatja a hordók milyenségének jegyzéke, melyekbe a tized-bor helyeztetett. Összesen 36 hordóban volt a tized-bor elhelyezve, melyekből a legnagyobb 40 köblös, tehát a mi itczénk- re számítva, 1200 itczés, a legkisebb 11 köblös volt. Az igy bejött tizedborból, nevezetesen a quintalis borból, a káptalannak l/é-eá vagyis 186 köböl, a decimálisból fele, vagyis 208 köböl esett. A többi, az akkori egyezmény szerint a kincstár javára. számíttatott. A tized-termés beszedésénél még egy kis költség is felszámittatott. A decimatorok illetéke 25 köböl volt; pásztoroknak, munkásoknak 3—3 köböl esett. Azután a decimálás idején a bírák uraimékkal megittak 20 köböl vagyis mintegy 300 pint bort. **) Hogy kik voltak, s hogy hívták a mintegy 360-ra menő tizedfizető egykori egri polgárokat, kiknek egy része bizonyosan megérte, a mintegy 20 évre reá következő feldulását Egernek, s mennyi bort termelt egy-egy, fogalmat adhat a következő Eged- allyán birtokosok névsora: Detra Lukács termett 17 köböl; ad 3 k. 6 p. Goog Pál 24 köböl után 4 '/2 k. 4V2 P- Kövesgyártó András özvegye 6 k. 5 pint után 1 k. 4 p. Mészáros Kristóf 14 k. után 21/2 k. 4l/a P- Balogh János 24‘/a k. után 4*/a k. Fejes Mátyás 111/a k. után 2 k. 4 p. Rózas Menyhért 16 k. után 3 k. 3 p. Szabó János 5 k. után 1 k. Egri Lőrincz 12 k. után a»k. 6 p. Kardos János **) Őseink szerették a bort többféle illatos növénynyel keverni. Jegyzékbe vétettek ugyanis: hány hordó vörös bor vau, hány hordó van vegyítve szagos szek- fiivel (Cariophillus aromaticus), ürmösse] (Absynthiacum), gyömbérrel (Zyngiber) stb. ügy látszik, ezek voltak a kedveltebb borszagositó (aromatikus) szerek, melyek közöl ma már , csak az íírmöst ismerjük. Sz. N. 1
