Eger - hetilap, 1887
1887-12-06 / 49. szám
49-ik szám. 26 -ik év-folyam 1887. Deczember 6. Előfizetési dij: Kgesz evre . Félévre . . Negyed évre. Egy hónapra Egyes szám 5 fit — kr. 2 „ 50 „ 1 „ 80 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilitérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Az egri érsek alkotásai a népnevelés érdekében. A „Pesti Napló“ f. é. 331. számából vesszük át a következő sorokat: E lapok hasábjain volt már röviden említés téve azon újabb nagymérvű s tetemes pénzáldozatot igénylő építkezésekről, melyeket dr. Samassa József egri érsek ur Miskolczon, a nőnevelés felvirágoztatása czéljából a f. év tavaszán megindittatott, és a mely építkezések mind a mellett is, hogy azok körül a munka egész nyáron át nagy erővel és serényen folyt, a téli idő beállta miatt ez évben véget nem érhettek; miért is az intézethez csatolt igen szép, s a városnak is méltán díszére szolgálandó, toronynyal ellátott uj kápolna rendbehozatala a jövő évre tartatott fel. Es bár emez építkezések s a reájok fordított kiadások méltán magukra vonják a figyelmet, mégis párhuzamba hozva ezeket az érsek ur más, hasontermészetü építkezéseivel, majdnem azt kell mondanunk, hogy ezek csak egy kisebb részét képezik azon jelentékeny pénzáldozatoknak, melyeket a nagynevű főpap éven- kint egyházmegyéjében, az uj népiskolák emelése és felszerelése által, a haza oltárára letesz. Különösen dicsekvőleg legyen mondva, Miskolcz és ennek vidéke szerencsés e tekintetben az érsek ur bőkezűségének jótéteményeit élvezni. Mert alig fejeztette be a múlt évben az alsómiskolczi r. k. plébániához tartozó gordon-külvárosi két osztályú népiskolának építését, mely közel négy ezer írtjába került; már ez évben ismét Sziima-Besenyő, legújabban pedig Szirma község szegény sorsú r. kath. hívei tapasztalták szép iskolájuk létrehozatalában a szeretett főpásztor bőkezűségének újabb tanujelét. S az utóbbi egy Pár év leforgása alatt ugyan ilyen szerencsében részesültek a felső-miskolczi, diós győri, sajó-szent-péteri, felsőzsolczai és gö- römbölyi hívek is. És ha a jeles főpapnak Miskolcz vidékén a népiskolák emelésében nyilvánuló czélzatait közelebbről vizsgáljuk, lehetetlen észre nem vennünk, hogy a vallási és közművelődési érdekek előmozdításán felül őt ebben bizonyára még a nemzeties felfogásból eredő hazafias érzés is vezérli. Mert fájdalommal kell megemlítenünk, hogy azon falvaknak, melyek hazánk egyik legmagyarabb vármegyéjének, Borsodnak székhelyét, Miskolczot környezik, részben még ma is szlávajku lakosai vannak, kik a magyarosodás iránt vajmi kevés hajlamot tanúsítanak. Pedig hogy a nemzetiségi viszonyok Borsod vármegyének sajóinenti részén nem mindig ilyenek voltak, s hogy e vidéket egész terjedelmében, onnét a honfoglalás időszakától kezdve, az Árpád- és vegyesházbeli királyok uralkodásán át, mindig magyar nép lakta volt: ezt a történeti adatok tanúsága mellett semmi jobban nem igazolja, mint azon tapasztalat, hogy Miskolcz vidékén egyetlenegy szláv hangzású helynév sem található fel, sőt azon falvak nevei is mind magyar hangzásuak, melyek ez idő- szerint szláv lakókkal dicsekszenek. Csakis a törökhódoltság s az erre következett belháboruk szomorú időszaka után, a véres harczokban tetemesen megfogyott magyar nép pusztán hagyott helyeit elfoglalva, telepedtek meg tehát vidékünkön azon gör. kath. szláv lakosok, vagy mint magokat nevezni szeretik: oroszok, kik azon felül, hogy egész az újabb időkig görcsösen ragaszkodtak kevert szláv dialektusukhoz, — nem tudni, milyen kedvező körülmények közrehatása mellett, — még a velük egy községben lakott kisebbszámu r. kath. magyar lakosokkal is a tót nyelvet fogadtatták el. És igy a szláv propaganda Miskolcz vidékén nagy időn át széltében-hosszában virágzott, a nélkül, hogy működésének valaki gátat vetni iparkodott volna. Az ébredés korszaka azonban, Istennek hála, elvégre bekövetkezett! S ma már a magyar nemzetiséget vidékünkön veszélyeztető s megszégyenítő emez üzelmek, minden oldalról felköl- tötték maguk ellen a figyelmet, s a tapasztalt bajok orvoslása és megszüntetése, ez idő szerint már nemcsak a közbeszédnek, hanem a közérdeklődés és tevékenységnek is tárgyát képezik. És éppen e téren jár elől jó példával az egri érsek, mert mig talán mások csak gondolkoznak és tanácskoznak, addig ő cselekszik, sorban állíttatván fel egymásután a szebbnél-szebb iskolákat, s helyezi be azokba, ott, a hol szükség van rá, a csakis magyarul beszélő tanítókat, jól tudván: hogy ez a legjobb megoldása a nemzetiségi kérdésnek. És az egri érsek ur ezen üdvös működésének — ki egymaga egy kulturegylet teendőit végzi — meg is van a maga jó sikere saját hívei közt, kiknél az eltanult tótnyelv helyét ismét mindinkább a szép hangzású magyar szó foglalja el. S ha esetleg más irányból is az egrihez hasonló légáramlat vonulna át vidékünkön: akkor talán csakhamar hasonlóan nyilatkozhatnánk a közelünkben lakó gór. kath. oroszokról is. (Z—) Tolnai Lajos felolvasó estélye. Tolnai Laj os ismert beszély-irónk felolvasó estélye, a lapunk múlt számában közlött prograinm szerint, szombaton, f. hó 3-án a törzs-kaszinó termében, szép számú s igen díszes közönség részvéte mellett ment végbe. Nem minden hasonló alkalmakkor lát kaszinónk nagy terme oly választékos és elegáns közönséget, mint aminő ez estén, az egri értelmiség szinejavából egybegyült, s melyben különösen az „egri szépek legszebb koszorúja“ csaknem teljes számmal volt képviselve. Nem is csuda. A bizottság, mely az estélyt Tolnai számára rendezte, e sokat mondó szavakkal hitta meg a közönséget az estélyre: „Midőn e műsort közzéteszszük, örömünknek adunk kifejezést, hogy Tolnai Lajos, irodalmunk ezen kitűnő férfia, ki azt oly jeles és uj irányt képviselő müvekkel gazdagította, az ország nevezetesebb városaiban tartandó felolvasásait Egerben kezdi meg. Ez örömünkben — mint erről minden oldalról, társas életünk minden köréből biztosíttattunk is, — bizonyára városunk egész müveit közönsége osztozik, melyet ezennel van szerencsénk a nagy szellemi élvezettel kinálkozó estélyre tisztelettel meghívni.“ — Hogyne sietett volna hát minden müveit ember e „nagy szellemi élvezettel kinálkozó estélyen“ résztvenni ? Az estélyt a pályakoszoruzott egri dalkör nyitotta meg Dürner „Viharban“ ez. hatásos dalának szabatos előadásával. Ekkor Zalár József, megyénk aranytollú főjegyzője, karöltve vezette a terembe a felolvasó Tolnai Lajost, egy magas, jól megtermett, gyér hajzatú s élemedettebb korú úri embert, kit közönségünk íokonszenves éljenzéssel fogadott.
