Eger - hetilap, 1887
1887-11-29 / 48. szám
381 Akantisz Vera, Albert Margit (Gödöllő), Beökönyi Margit és Ilona (Detk), Bubna Ella, Diviaczky Irma (Puszta-Szikszó), Dubravszky Mariska és Tériké (Apátfalva), Dusárdy Etelka, Erdélyi Marianna, Ficzere Viktoria (Ostoros), Frantz Etelka és Piroska, Gás- párdy Anna és Goeleszta, Gröber Anna, Berta és Irén, Gebhardt Anna, Horváth Ilonka, Ivády Margit (Ivád), Jekelfalussy Etelka és Ilona, Lipovniczky Irén (Heves), Mészáros Kornélia, Onczay Etelka, Petravich Irén, Petravich Bertalanné, Scheidl Lully, (Hatvan.) Schöner Odilóné, Speciál Angyelka, Végh Jenőné stb. urhölgyek. . ... ö. Különfélék. — Tolnai Lajos által, Galambos Josephine urhölgy, L i p c s e y Á d á m úr s az egri dalkör közreműködésével, jövő deczember hó 3-án az ó-kaszinó nagy-termében tartandó irodalmi estély műsora a következő: 1) Szabadságdal Dürnertől. Énekli az egri dalkör. 2) Felolvasás a hun-magyar mondakörből. Irta és tartja Tolnai Lajos. 3) Költemény. Irta Tolnai Lajos. Szavalja Lipcsey Adám. 4) Szabad előadás a forradalom utáni korszakot alkotó irányokról költészetünkben, a kimagaslóbb alakokkal. Tartja Tolnai Lajos. 5.) Liszt VI. Rhapsodiája. Zongorán előadja Galambos Josephine urhölgy. 6.) Beszély és_ rajz. Irta és felolvassa Tolnai Lajos. 7.) Bordal Therntől. Énekli az egri dalkör. Kezdete: esti 7 órakor. Belépti jegy ára: ülőhelyért 1 forint, állóhelyért 60 kr. Jegyek előre válthatók Szolcsányi Gyula könyvkereskedésében. Midőn e műsort közzéteszszük, örömünknek adunk kifejezést, hogy Tolnai Lajos, irodalmunk ezen kitűnő férfia, ki azt oly jeles és uj irányt képviselő regényekkel gazdagította, az ország nevezetesebb városaiban tartandó felolvasásait Egerben kezdi meg. Ez örömünkben, mint erről minden oldalról társas életünk minden köréből biztosíttattunk is, bizonyára városunk egész müveit közönsége osztozik. Azért reméljük, hogy e kitüntető megtiszteltetéssel szemben, müveit közönségünk részéről sem fog elmaradni a kellő pártolás. Az estélyt banquette fogja követni a kaszinó mellék termeiben, melyre nézve az aláírási ivek legközelébb ki fognak bocsáttatni. — Mégegyszer Péterffy ur. Miután e lapok t. szerkesztője közlésre méltatta Péterffy ur „nyílt“ levelét, melyet Péterffy ur ismerete nélkül olvasva, Eger közönsége, amint helyesen Íratott, csakugyan „abderitának“ lett volna mondható, — ez késztetett, hogy az illető körökben különben jó ismert, hívatlan szereplési között köunyen valami mythologiai istennő benyomását teheti szivünkre s képzeletünkre. Edgard házassága óta most másod Ízben szemlélte figyelemmel feleségét. Jó távol leszállva lováról, odakötötte egy fához; s ő maga, léptei zaját elfojtva, csaknem lábújjhegyen közeledett felesége felé, hogy őt észrevétlenül meglephesse. — Lujza! szólt gyöngéden nejéhez. — A fiatal asszony e megszólításra, melynek gyöngédsége eddig még ismeretlen volt előtte, föltekintett, s férjét látta maga előtt. — Ugy-e megijesztettem? folytató Edgard, észrevéve nejének szokásos megrémülését. — Kérem uram! Én nem panaszkodom; nem teszek önnek szemrehányásokat. — Válasza roszabb, mint bármi szemrehányás. Látom, hogy nem fogom megnyerhetni barátságát. Ön tisztelni fogja nevemet, mert nemes lelke van; de nem szeret, s sohasem fog szeretni engem! — De uram! Ön zavarba hoz engem. Én nem felelhetek önnek. — Óh Lujza! Ha jobban ismerne, megbocsátana nekem. Mert mi nem ismerjük egymást. . . íme, itt lábai előtt kérdem, akar-e nekem megbocsátani, akar-e feleségem lenni ? E szavakkal megragadta neje kezeit s ajkához akarta emelni. A fiatal nőnek, ki már-már szenvedélye rabjává lett, s át akarta magát engedni a csábitó boldogság gyönyörének, alig volt ereje kiragadni magát férje karjai közül. A szenvedély által fölhevítve valóban szép volt e nő. — Nem uram! Saját érdekében s az én érdekemben is kérem, engedjen, . . . távozzék! . . . — Lujza! Ez az utolsó szava ? ! — Még egyszer kérem, távozzék; nem felelhetek önnek. viszketeget, kellő színvonalra szállítsam. Pedig óvakodtam egyéb dolgokat is érinteni, mert még elhitte volna Péterffy ur, hogy csakugyan valami veszedelmes politikai ágensnek tartjuk, s „magas“ összeköttetései körében, személyiségének fontos voltát sietett volna mutogatni. Azt akartam kimutatni, a mi: tudnillik: nem szerény munkása azon hivatali körnek, melyért a minisztériumban fizetik, hanem nagyzási mániájában oly kör elfoglalására tör, hova se műveltsége, se hivatása. Elég elolvasni nyílt levelét, s viszonválaszát, megítélheti a ki Péterffy úrról soha mit sem hallott, hogy micsoda „magas“ összeköttetés lehet az, mely ilyen stylusu, modorú, s műveltségű emberrel összeköttetésben áll. S ez az ember, Eger közönségéhez „nyílt, leveleket“ intéz, mintha a mi közönségünk a világtól elmaradott sötétségben bolyongó elem volna, kit Péterffy ur hivatott „magas“ ismereteinek világával felderíteni. No ezt már még sem lehet egyszerűen elhallgatni, s ez indított a felszólalásra. Tudom én azt, hogy nem is helyes, nem is czélszerii mindenkivel szóba állani, s ide tartozik Péterffy ur is, de ezúttal kivételt kella tennem, habár Pé- terfiy ur „magas“ összeköttetései körében szerzett műveltségének szennyesével is ösmeretségbe kellett jönnöm. Szederkényi Nándor. — Városi ügyek. A folyó hó 27-én tartott képv. testületi közgyűlésben a következő ügyek tárgyaltattak: A m. kir. beliigy- minister leirata, mely szerint több rendbeli kiskorúak járulékainak a gyámpénztári tartalékalapból leendő megtérítését helyben hagyja, tudomásul vétetett, s a további intézkedés megtételére az árvaszék utasittatott. Kovács Kálmánnak, városi képv. testületi taggá történt választása a belügyminíster által megerősittetvén, nevezett a képviselők névjegyzékébe felvétetett. — A városi és hely- pénzszedési jog bérbeadására vonatkozólag, a 6056 frt. évi bérfizetés mellett, Cziegler Somáuéval kötött szerződés jóváhagyatott. Gáspárdy Géza városi képviselő és társai indítványa, — az asphalt járdák és szegélyeinek az illető háztulajdonosok általi fen- tartására vonatkozólag hozott, folyó évi 4776. sz. képv. testületi határozat módosítása iránt, — elutasittatott, azon indokból, mert ezen indítványban felhívott 4776/87. sz. képv. test. határozat, mely másod sorban Hevesmegye törvényhatósága által helyben hagyatott, érdekelt felek által Ill-ad fokban is felebbeztetvén, jelenleg a kir. belügyministerium elbírálása alatt áll, és mert sem szokás sem gyakorlaton nem alapszik oly eljárás, mely szerint, egy még be nem fejezett ügy, közbe vetett inditványnyal végbe- fejezésétől elvonattassék. A szépészeti és építési szakosztály elnökévé Mednyánszky Sándor vár. képviselőnek, a szakosztály részéről történt megválasztása tudomásul vétetett, s ez alkalommal Edgard daczosan s haraggal távozott. Szobájába érve, ott találta az orvost, ki az ablakból mindent látott. — Mutasd literedet, ügy látom, föl vagy izgatva. Majd megtapintva öcscse iiterét: — Esztelen — kiáltott föl. Hát csakugyan meg akarod magad ölni ?! — Ej! Mit bánom én az életet! — viszonzá Edgard a legnagyobb kétségbeeséssel. Az orvosnak nagy erejébe került visszatartani nevetését öcscse kétségbeesett fölkiáltásának hallatára. Nehéz volna leírni, mi ment végbe az ifjú nő szivében. Daczára az orvostól nyert magyarázatnak, nem bírta kiirtani leikéből a féltékenység érzetét, mely akkor fogamzott meg benne, midőn férjét azzal a nővel egy kocsin látta. De ez a féltékenység lassankint észrevétlenül a leggyöngédebb hitvesi szeretetre, mondhatnék szenvedélyes szerelemre változott át. Szerencsétlenségére nem szabad volt elfeledkeznie az orvostól Edgard betegségét illetőleg nyert leleplezésekről és. utasításokról s érzelmei ellen küzdeni kénytelen lévén, közönyösséget kellett mutatnia, melyet szive meghazudtolt. A mi Edgardt illeti, ő napról-napra jobban meggyőződött „szívbajáról;“ s oly helyzetben érezte magát, mint az éhes, ki elől elhordják az ételeket, mielőtt ehetett volna azokból. — Igaza van, — gondoló magában; nem vagyok méltó reá, sőt gyűlölnie kell engem, kit más nő karjai öleltek; engem, ki megcsaltam az ő ártatlan bizalmát oly nők kedvéért, kikre ő erényének magaslatáról csak megvetéssel tekinthet alá. S most az a bájos kis fehér szoba, melyben esküvőjük napján oly kegyetlenül magára hagyta szegény feleségét, paradicsomnak tetszett neki, melynek kapuja örökre zárva marad előtte. Azt mondják — s én el is hiszem, — hogy ha valaki csak csinos nőbe szeret, jobban szereti azt, mint az olyan nőket szoktuk szeretni, kik igazi „szépség“ Szamba mennek. Nem is nehéz ezt
