Eger - hetilap, 1887
1887-11-22 / 47. szám
371 tómban, melyet a nagy közönség elé bocsájtok, az egri affairet is tüzetesen leírni, és a tervezetet is előadni, a mely tervezet szilárdabb alapra van fektetve, mint az, melyről Szederkényi úr s Uraságod is oly positiv beszélnek. Végre azok a nyitrai eredmények abból állanak, hogy a törvényhatóság kész a szükséges tőke bizonyos részével társaságba lépni, s hogy én senki elől semmiféle babért elvenni vagy elnyerni nem óhajtók. Erre vén legény vagyok, ki csak lélekisme- retem megnyugtatását és nem a dicsőséget keresem. Ezeket kelle elmondanom, megjegyezvén: hogy a mily mértékben biztosítom uraságod iránti tiszteletemet, ép oly mértékben utasítom vissza Sz. N. ur goromba-ágait. „ S ezzel részemről a vitatkozást befejezettnek tekintem. Őszinte tisztelettel J. Péterffy József. Regék a megyei közigazg. bizottságok uradalmából. Meséli: Pater Abraham a Seta Clora junior. *) Nov. 7-ike a kis farsang jelmezében diszlett. A nap sziláján fénylő sugarait elnyelte a felszálló köd, arcza úgy néz ki a láthatár ködtengeréből, mint egy túléretten ketté metszett úritök. Azon egynéhány szem bizottsági tag, kiknek vállaira az egész hosszú tárgysorozatnak áthallgatása nehezedik, fürge léptekkel tartott a megyeház felé. Az ülést 10 órakor a főispán nyitotta meg. Az újonnan kinevezett gazdasági előadó, ki eddig mogorván, magába zárkozot- tan járt fel s alá, némán foglalt helyet a kinevezett bizottsági tagok által elfoglalni szokott oldalon, s merengve nézett maga körül. Bizonyosan az aranytollas kosher gauzelelében állatocskák egészségügyével foglalkozott. Megkezdődött a havi jelentések menu-je 8 fogással. Az utolsó dessertkéj en a csendőrségé, mely a falukon arredált toloncz- nőkre látszott leginkább működési súlyát fektetni. Az alispáni jelentés után Wei chard Márton árvaszéki h. elnök tett jelentést az árvák létszámáról, és sajnálattal constatálta, miszerint, ha az agglegénységben az egész férfi világ Hevesvármegye elejének példáját, követi, a létszám apadásnak indúl, s oda juthatunk, hogy hazánkon kívül a világon árva nem is lesz! Ez pedig annál elszomorítóbb, mert a római szerint: Solatium est miseris, socios habuisse malorum. *) A t. pátert, ki szintén néma szemlélője volt a biz. ülésnek, annyira elfogta a hivatalos buzgóság, hogy — elaludt, s csak tegnapelőtt ébredt föl. Ezért késett mostanra jelen referádája. Szerk. ördög! — Kiáltá az orvos. Öcsém valóságos bolond; de nyugodjál meg, majd megtanítom én őt! — Kérem, meg ne mondja neki, hogy én panaszkodtam önnek. — Szegény gyermek! Látom, hogy nagyon szereted azt a rósz fiút. Ne félj! Törüld le könyeidet s várj reám ma este; nálad ebédelek s meglásd, minden rendben lesz. — Csak kérem, ne szidja meg Edgard-t. — Nem. nem ! Én nem láttalak téged, te nem láttál engem; értjük egymást. A fiatal asszony, némikép megnyugodva távozott. Az orvos karonfogva kísérte a kapuig. Délután öt órakor a nagybácsi Edgard kapuján csöngett. — Nincs itthon az öcsém? — kérdé belépve a fiatal asz- szony szobájába. — Nincs. — Annál jobb; jobb szeretem igy. Legelőször is, kedves gyermekem, nem akarom látni vörös szemeidet; eleget sírtál már; nem akarom, hogy még ezentúl is sírj. Végre is, hátha csak könnyelmű volt Edgard s nem volt vétkes? Mindennap találunk rá példát. Most menj, szedd rendbe toilettedet s ne térj vissza csak tgy óra múlva; nem akarom, hogy együtt találjon bennünket. Ideje volt. Edgard nem soká megérkezett. — Hogy vagy? kiáltott öcscsére a legközönyösebb hangon. A propros, kivel kocsikáztál ma reggel ? — Hogyan, ön látott engem ? — Nos igen! Most fölkelt a megyei főorvos. Nélkülözhetlensége öntudatával lépett fel. Doktor nélkül sem élni, sem meghalni nem lehet. Élni nem: mert luxus articulus nélkül a világ el nem lehet; meghalni nem: mert ha nincs, a ki e gyarló bojtorjánbenőtte világtól megszabadítson, szegény gyarló halandó! a magad emberségéből ugyan 100 évig sem szabadulsz meg. A főorvos méltóságteljesen végig tekintvén a nem kiváncsi egybegyűlteken, következő jelentést olvasott fel: „A közegészségügy állapota kielégítő; mint ily hűvös, nedves, borult idő alkalmával mindig, az uralkodó betegség, most is a hurut.“ — Szerelem Alfréd, az építészeti hivatal e rém- interpellatora, fészkelodött. 0 már a főmérnök jelentését szerette volna hallani, s elengedte volna a főorvosnak a jelentése reste- de-banque-ját. Fészkelodött. — Dr. Danilovics ezt a mondottak kétségbe vonásának tekintve, igy folytatá: „Igen is, hurutos bánt altnak! Méltóztassék a hóstyákra vagy falukra kikocsi- kázni, s megláthatja, mint torzittatnak el a kapu előtt kukorgó gyermekek angyal-arczai a hurut által; csak arezuk azon parthie- jét, mely az orr és száj közt fekszik, kell szemügyre venni, s meggyőződhetik mindenki, hogy zsebkendő hiányában még a húsrészek is megtámadtatnak. (Igaz, úgy van! — hangzott minden oldalról). — A főorvos folytatja: „Egy másik, szinte nem szokatlan, máskor szórványosan, de kis és nagy farsang idején járványkép fellépni szokott betegség a: „J ere miad a ventris blau- m on t a gien s i s.“ A német tudósok ezt „Katzenjammer“-nak nevezik. Cholera idejében elsőbb stádiumaiban a valódi cholerával könnyen konfundálható; de később, ha szakértelem hábori- tólag közbe nem lép, rövid időn el szokott múlni. Magam is megpróbáltam medikus koromban, s tapasztalásból mondhatom, hogy ritkán tart 48 óráig. — A halálozás aránya állandó, nem is szokott ez változni, csak midőn veszélyes járványok lépnek föl, s működésükben szakértőileg támogattatnak. — Jelentését átadja a megyei jegyzőnek. Most következett a kir. főmérnök jelentése. Szerelem Alfréd arcza a boldogságtól sugárzott. Szemei, pápa-szemén keresztül, úgy lövelték szét magneticus sugaraikat, mint az éjszaki fény központjából az oly sokszor megbámúlt koszorú emanál. Nekem úgy tetszett, mintha a hosszú zöld asztal table movingnak akarna, exaltatiójában, felcsapni. A főmérnök erős interpellátiók- ra volt elkészülve. Nem is tréfa mindenre felelni; mert hát a megyei útalap érdekeinek keményebb ellenőre Szerelemnél nincs. Most az egyszer kellemesen csalódott a főmérnök, — Szerelem interpellált, vagy ha tetszik, indítványt tett, de ez nem a főmérnöknek vagy ellene szólt; a vasuli igazgatóságok voltak ez alkalommal támadása tárgya. Elénekelte (ad nótám Rigoletto: „La donna e mobile“). Az alap ingatag. Az alap ledér,“ — s a mottó-dal után előadta, hogy — És szemrehányásokat akar tenni ? — Eszemben sincs. Ez a te dolgod, s másnak semmi köze hozzá. — Ha beleegyezett volna, hogy Termine kisasszonyt vegyem nőül, — mondá Edgard — mindez nem történt volna. — Biztos vagy benne ? De hagyjuk, ne vitatkozzunk erről. — Te! nézz csak rám, — kiáltott föl egyszerre rövid vizsgálódás után. — Miért? kérdé Edgard meglepetve. — Sohasem érez tél rögtönös bágyadságot, szédülést, erős szívdobogást ? — Soha. — Gondolkozzál csak; hátha emlékeznél rá. Ez különös, sohasem vettem észre. — Da hát mit? kiáltott Edgard, uralkodni akarva fölindulásán. — Van bátorságod, nemde? — Tréfál bátyám ? kérdé Edgard mindinkább elfogúlva. — Csitt! Itt a feleséged. Legyen rá gondod, hogy ebéd után egyedül lehessünk. Az ebéd nyomott hangulatban folyt le. Edgard karon fogta bátyját s a kertbe vezette sétálni. A mint egyedül voltak, az orvos rögtön megragadta öcscse karját s hosszasan vizsgálta üterét a tudomány emberének komolyságával, ki veszélyes betegség jeleit észleli betegén. (Folyt, köv.) *
