Eger - hetilap, 1887

1887-11-08 / 45. szám

356

dik vagy harmadik gyűrűt, de a két gyűrű közé elválasztó s oly nagyságú deszkát teszünk, milyen a gyűrű körfogata, s mely 15—20 — 1 cm. átméretű lyékakkal látandó el, melyen a méhek, sőt az anya is minden fónakadás nélkül föl és le járhatnak, így eszközöljük a harmadik gyűrű alkalmazását is.

Midőn a két gyűrű beépíttetett — fölhelyezzük a mézkamrát a már említett módon. Az építmény megújítása szempontjából minden harmadik évben — mindig a felső gyűrű elvétele által eszközölhető, mely gyűrű a méz kiszedése után alulra teendő. Ezen műtét a leggazdagabb mézelési idény alatt történjék, hogy igy alkalmuk legyen a méheknek a vesztett hiányt pótolni.

Különfélék.

— Halottak emlékét, az ünnep előestéjén, nov. 1-én, szokott kegyelettel ülte meg városunk kath. közönsége. A főszékesegyházban tartott esti istentiszteleten számos ajtatoskodók vőnek részt. E közben a sirkertekben kigyultak a sírok fölött a lámpák ezrei, s a kegyelet koszorúkkal halmozá el a kedves halottak hantjait s emlékkeresztjeit. A hálás gyermekek, testvérek s rokonokon kívül ez estén a baráti szeretet is meghozta a maga kegyeletének emlékkoszorúját. Ezek sorában láttuk megkoszorúzva a hatvani temetőben nyugvó jeles egyházi költőnk, Mindszenty Gedeon síremlékét is, melyet a nemesszivű költőpap kebelbarátja, s költő-társa, Kapácsy Dezső, hevesmegyei árvaszéki jegyző s előadó ékesített föl, mint minden évben, úgy ez úttal is — a baráti kegyelet virágaival.

— Az egri kir. törvényszék elnökévé — a kir. táblai tanácselnökké kinevezett dr. Vavrik Béla helyére — Hunyor Sándor, budapesti kir. Ítélőtáblái bíró neveztetett ki.

— Wollnhoffer Emil, m. kir. honvéd-százados, az egri honvédzászlóalj legközelébb kinevezett parancsnoka, a múlt héten városunkba érkezett, s parancsnoki állását elfoglalta.

— Búcsúvét. Mindazon t. barátaim- s jó ismerőseimnek, kiktől, sürgős eltávozásom miatt, személyesen búcsút nem vehettem, e helyütt mondok szives „Isten kozzád“-ot, kérve mindnyá- jokat, hogy engemet baráti jó indulatukban s szeretetökben továbbra is megtartani kegyeskedjenek. Egei', nov. 6, 1887.

Jánosi Pap Emil, m. kir. honvéd alezredes.

— Az egri rom. kathol. iskolaszék f. hó 1-én ülést tartott. Egyházi elnök örömének ad kifejezést, hogy a tagok oly szép számmal jelentek meg. Ezután az ülés gazdag tárgysorozata elintézéséhez látott. Néhai Kubik Ná ndor halála folytán megüresedett iskolaszéki pénztárosi tisztségre egyhangúlag Kovács Ferdinand, egri polgár, egyik legbuzgóbb iskolaszéki tag választatott meg. A boldogult pénztáros lelkes odaadással, időt és fámely egész életem szerencséjét képezné, s ön nem akarja, hogy boldog legyek.

— Én akadályozom boldogságodat! ? Meg fogod talán engedni, hogy van egy kis élettapasztalatom és egy kis orvosi praxisom. A szerelem nem egyéb, mint betegség, még pedig igen veszélyes betegség. Szerencsére 25 éves vagy; bajod még gyógyítható. Ha beleegyezném, hogy Termine kisasszonyt nőül vedd, ez épen annyit jelentene, mint ha léghuzammal akarnám gyógyítani a torokgyuladást. Mi történnék az esetben ? Te eleinte túlságosan szeretnéd feleségedet, de a természeted alapját képező ide- alismus csakhamar elpárologna s ekkor már hűtlen lennél hozzá; ha pedig e kiábrándulás túlságosan késnék, testi s szellemi munkára képtelen, ideákkal táplálkozó (álomkép lenne belőled. Pedig nem ez az ember rendeltetése. Érted? Nem? Annál roszabb rád nézve.

Az unokaöcs válaszolni akart, de az öreg úr boszúsan kiment a szobából; nem hallotta, a mit öcscse mormogott magában:

— Vén hóbortos!

Dumont orvos a szerelem iránt némikép indokolt ellenszenvvel viseltetett, melyet röviden megfogunk magyarázni. Ő nem hitt a szerelemben, de hitt a vonzalomban és ragaszkodásban; ez utóbbi pedig okvetetlenül kifejlődik két lény között, kik egymást tisztelik s egy bizonyos időn keresztül együtt élnek. Csak rá kell hagyni, megjön magától.

A megszokás szükségszerüleg egymásra utalja a házasfeleket, úgy annyira, hogy férj és nő, kik reggeltől estig porolnék

radságot nem kímélő buzgósággal töltötte be hivatalát több éven keresztül; meg vagyunk győződve, hogy nevezett uj pénztáros méltó utódja leend. A népiskolák uj ügyrendi szabályzata, miután már érsek ő excja jóváhagyta, ezen ülésen emeltetett jogérvényre, ezen ügygyei kapcsolatban és a szabályzat értelmében megejtetett az igazgató-tanitó választása. Egyhangúlag Dan assy Antal belvárosi tanító választatott meg. Szívből gratulálunk ezen intézkedéshez. hivatva van u. is ezen intézkedés a kathol. tanítóinkban kétségkívül meglevő szak-buzgóságot, értelmi erőt egyesíteni, és városunk elemi nevelés-tanítás ügyének előnyére intensive érvényesíteni. — Olvastatott érsek ő ecxjának leirata, melyben a tanköteleseknek a kiilv. iskolákban arányos megosztását és az iskola-kerületeknek szervezését sürgeti ő exja. Ezen ügy tanulmányozásával az igazgató-tanitó bízatott meg. A tanköteleseknek arányos megosztása a külv. iskolákban fontos kérdés, megoldása pedig fölötte üdvös volna, mert igen sajátságos az az állapot, hogy mig egyik iskolában alig 60—70 iskolázó van, addig a másikban 100—120. A mi sajátlagosan az iskolakerületek megoldását illeti, az valószínűleg még egyelőre nem látható jövő titka marad; mert jól tudjuk, ma városunkban minden kathol. külv. iskola mellett egy-egy községi iskola is van, külön felügyeleti rendszer-, külön intentióval s igy az iskolakerületeknek városszerte való megállapítása csak óhaj és a városunk elemi oktatásügyének nem kevés kárára, — „status quo“ marad.

— Az egri szépészeti bizottság, Mednyánszky Sándor h. ügyvédet, ügyvédi karunk s városi képviselőtestületünk egyik előkelő s ügybuzgó tagját választotta meg elnökéül.

— Lenk Gyula, az egri művelt körökben is széles körben ismert budapesti kir. alügyészt, legközelebb törvényszéki biróvá nevezik ki a budapesti törvényszékhez.

— Ház-avatás. Ismeretes dolog, hogy a Rózsa-utczai Danilo- vichféle ház nem rég gazdát cserélt, s Fenyvessy Sándor egri ájt. alapítványi ügyész birtokába ment által. Az uj házi gazda csak imént költözött be családjával együtt az újonnan szerzett házba, melynek felavatását, szoros családi s benső baráti körben tartott magyaros lakomával, a múlt szombaton, f. hó 5-én este ünnepelte meg. A lucullusilag gazdag estebéden a ház volt tulajdonosa, dr. Danilovich Pál hevesmegyei tiszti főorvos is jelen volt, családjával együtt, s ép oly lelkes, mint kedélyesen szellemes pohárköszöntőben fejezte ki jó kivánatait az uj házi úr iránt, kívánva egyszersmind, hogy a Rózsa-utczában, miként elődje, ő is „méltó rózsakirálya“ legyen ama nagy számú remek fajrózsáknak, melyeket szóló annyi gonddal, s szeretettel gyűjtött össze a földkerekség minden részéből, s annyi fáradsággal ápolt, s most valamennyit itt kellett hagynia. (Reporter közbeszól: „Nem igaz, mert a legdíszesebb s legpompásabb fajt: a „Rosa Viktoria Regiát“ elvitte magával!) A házi úr igen szép, szónoki fordulatokban gazdag pohárköszöntőben viszonozta kedves vendégeinek jó kivánatait. Estebéd után rázendítette Palócz Kálmán

egymásra, inkább darabokra vagdaltatnák magukat, mint hogy elváljanak egymástól. A szerelem, az orvos szerint, a legostobább és legkárosabb, szenvedély. Házasság előtt idővesztegetés, házasság után valóságos csapás. A szerelem őrültség, melyet legjobban jellemez az, hogy kigyógyulunk belőle, mihelyt az általa fölidézett vágyakat kielégíthetjük.

Általában a szerelem nem létezik; azt hiszszük, hogy szerelmesek vagyunk; de csak hiszszük azt. A szerelmesek képzeletükben mindenféle jó és szép tulajdonságokkal ruházzák föl szerelmük tárgyát, mint az őrültek, kik a konyhakuktában is bíborából kivetkőzött királyt látnak. De eljön az idő, midőn a szerelmes, e szánalomra méltó beteg, kigyógyúl bajából; s kigyógyulva, lábbal tiporja a konyhakuktát, kit kevéssel előbb „sire“- nek nevezett, mintha bizony ennek a hibája volt volna, hogy egy bolond őt királynak vélte. A házasságban az ilyen eset mindig szomorú következményekkel jár; mert ha a szerelem eltűnt, a házassági kötelék megmarad s e kötelék szomorú s kénytelen együttélésre kárhoztat két lényt, kik nagyon boldogok lehettek volna, ha egymást nem „szerették“ volna, s egymást ideális s csak képzeletükben létező tulajdonságokkal kölcsönösen föl nem ruházták volna.

Az ifjú Dumont Edgar azonban nem igy gondolkozott. Hogy nagybátyja, ötven évvel hátán, a philosophia és anatómia segélyével ítélt a szerelemről, az nagyon természetes; de a 25 éves Edgar is saját szemével nézte az életet és saját szempontjából igaza volt, hogy visszautasította a nagybátyja által feleségül ajánlott Darlon kisasszonyt.