Eger - hetilap, 1887
1887-10-25 / 43. szám
342 nek, a régi helytelen elnevezések pedig kiigazittassanak. A munka elég nehéz volt, mert 132 utczán kellett átmenni, egy teljes térkép hiányában. A szépészeti bizottság Fiilöp József elnöklete alatt Babies István, Répássy László, Luga László, Grónay Sándor, stb. albizottságra bizta a munkálatot, mely legnagyobb részben még azon évben befejezte munkálatát. A tavasz beköszönté- vel aztán abban maradt, s pihent egész 1886. tavaszáig, a mikor aztán sok sürgetésre az azóta nagyrészben uj tagokból álló szépészeti bizottság ismét egy albizottságnak adta ki a régi munkálatot (Luga L. elnöklete alatt Kösztler József, Grónay Sándor és Mednyánszky Sándor), kik feladatukat még azon évben megoldották, s ez évben a szépészeti bizottság e munkálatát a városi közgyűlés is jóváhagyta, némi változtatással. íme, mily hosszú története van azoknak a vörös betűs fehér táblácskáknak ! Csakhogy valahára tudjuk, melyik utczában járunk. — Most már kívánatos, sőt múlhatatlanul szükséges volna, hogy városunk főmérnöke gondoskodnék a város olyaténi térképéről, mely már az ut- czák uj nevével lenne ellátva. Ezt sokszorosítani kellene, hogy a közönség olcsón birtokába juthasson, mert különben nem fogjuk tudni, legalább néhány évig nem, egyik-másik barátunk vagy ismerősünk milyen nevű utczában lakik. — Haladunk! Az egri szépészeti bizottság, mint annak idején megirtuk, még a múlt évben tartott egyik ülésén, utczáink legnagyobb részének uj neveket adott. Ez uj elnevezéseket a múlt héten kezdték meg, csinos plélitáblákon, fehér mezőben piros betűkkel, utczáink végépületeire fölilleszteni, s most már mindenki megtudhatja, aki az olvasás nemes mesterségéhez ért, hogy melyik utcza micsoda névre van újabban megkeresztelve. Hát ez az intézkedése a t. egri szépészeti bizottságnak, némi részben helyes és bölcs is volt, mert ekképen már most egynémely, ed- digelé névtelen, vagy furcsa, vagy épen gúnyos nevű utczáink, minők péld. az „Árnyik köz1', a „Rozmaring utcza“ (mely alkalmasint onnét kapta a nevét, mert ott van a piaczi kofák „lerakodó helye“), a „G . . szár utcza“ stb. tisztességes neveket kapnak. De hogy némely utczáink eddigelé helyes és okszerű nevét, melyet úgyszólván százados gyakorlat és használat szentesített s hozott forgalomba, miért kellett uj névvel ellátni: e bölcseségét a t. szépészeti bizottságnak egyátalán nem tudjuk belátni. így maradhatott volna egyebek közt meg péld. régi neve az eddigi „Ersek-u tezának“, mely nemcsak helyes, de okszerű is volt egyszersmind, amennyiben az idegen ez utczát, neve után, bizonyára az érseki palota közelében kellett, hogy keresse. A „Kossuth“ névvel aztán, valamely főbb utczát vagy tért lehetett volna megjelölni. Vagy talán a t. szépészeti bizottság azért nevezte el újból az „Ersek-utczát“ „Kössuth-utezának“, nehogy e derék utczánk esetleg ama veszélynek legyen kitéve, hogy egy időközben támadt uj neve („Papucs-u teza“) találjon valahogy közforgalomba jönni? — A postagalambok. Pár hét előtt közöltük lapunkban, hogy a közös hadügyminisztérium, az itteni közös hadseregbeli térparancsnokság közvetítésével kísérletet tőn póstagalambokkal Prze- mysl (Galiczia) és Eger közt, melynek eredményéről rövideden tudósítást Ígértünk. Ez Ígéretünket csak most válthatjuk be, azon értesítéssel, hogy e kísérlet minden eddigiek közt, legkevésbbé sikerült. Oka az, mert a felbocsátás napján, melynek Egerben a legszebb idő kedvezett, éjszak, s különösen Galiczia felé, a legzivatarosabb s viharosabb idők jártak. Azonkívül a kísérletre küldött galambok legtöbbje épen vedlés időszakában volt, mikor ez állatok a legerőtlenebbek. így történt, hogy a galambok közöl alig, egy pár tért vissza Przemyslbe két-három nap múlva. A többiek — köztök a legerőteljesebb is, — útközben odavesztek. — Rendőri hírek. Éjjeli lövöldöző. Molnár Lajos kistájai illetőségű favágó, Pajtás József egri kőmives nejével régibb idő óta gyöngéd viszonyban állott, miről a férjnek sejtelme sem volt, és igy mindaketten a legbékésebb családi életnek örvendtek; de mint bárkinek e világon, úgy Pajtás Józsefnének is akadtak iri- gyei, a kik az urának alattomban besúgták, hogy nincs rendben a szénája. — Pajtás a sok mende-mondára kezdetben rá sem hederitett, de utoljára mégis megsokallta, és komolyan elhatározta magában, hogy meggyőződik róla, vájjon való-e mindaz, a mit a rossz nyelvek az ő ártatlan hitvestársáról beszélnek; ennek ke- reszi ül vitelére tervet főzött agyában, melyet folyó hó 18-án éjjel akként valósított meg, hogy napközben nejétől érzékeny búcsút véve oly kijelentéssel távozott hazulról, hogy vidékre megy dolgozni. De nem utazott el, hanem egy. a vár alatt lévő korcsmába húzódott, hol borozás mellett bevárta az éjjelt, aztán kissé pityó- kos állapotban revolverrel felfegyverkezetten lakására indúlt,, útközben véres bosszút forralva családi nyugalmának elrablója ellen. — Számításában nem csalatkozott, amennyiben ablakából világosság ötlött szemébe; már közel járt, talán meg is lepi őket, ha egyet nem gondol és szomszédjához be nem tér szánandó helyzetét elpanaszolni; mert mig ott időzött, Molnár Lajos, — a ki csakugyan nejénél volt, — valahogy neszét vette közeledtének, s midőn szobájába berontott, Molnárnak is, nejének is, hült helyét találta ; ezek helyett azonban ott hevert az éji látogató kalapja, kabátja, és kése, mint ottlétének kétségtelen bizonyítékai, a melyek láttára a rútul kijátszott férj dühe oly nagyfokúvá vált, hogy az előtte fekvő kalapba egymásután háromszor belelőtt. — A lövések az éj csendében messze elhangzottak, úgy anyujára, hogy a felriadt szomszédok rémülten futottak a rendőrségre, nem tudva mi történik Pajtásék házában. Nemsokára megjelentek a rendőrök is, s a zárt ajtón való bebocsáttatásukat követelték, mit a dühöngő azon hiszemben, hogy Molnár akar társaival rátörni, — megtagadott, lövéssel fenyegetve őket mindaddig, mig kilétükről biztos tudomást nem szerzett; akkor az ajtót felnyitotta, a revolvert pedig szó nélkül átszolgáltatta. —• Másnap a rendőrségié Molnár Lajos szintén bekisértetett, hol mindent hallgatag beismert. — Baleset. A torkának esett áldozatúl Kovács Katalin, iszákosságáról ismert 70 éves földmives asszony, lakott a hatvani negyedben. Az eset úgy történt, hogy szombaton délután módnélkiil megszomjazott, és Tamasi Istvánné háziasszonyával együtt, a közelfekvő pinezébe mentek azon czélzat- tal, hogjr majd friss bort fognak felhozni; de alig értek az ujbor- ral megtöltött pincze-helyiségbe, az erősen kifejlődött széneny nyomban leütötte őket lábukról, s az egyik orra, a másik pedig hanyatt bukott. — Már jó ideig igy hevertek, midőn a hozzátartozóknak feltűnt hosszas távollétük, utánuk siettek tehát, azonban mily nagy volt meglepetésük, mikor mindakettőt önkívületien állapotban kellett kivonszolniok a pinczetorokból. — A szokásos életrehozási kísérletek megtétele után Tamasi Józsefnét még sikerült eszméletre téríteni de Kovács Katalin örökre lezárta szemeit. — Megyei csendélet. Felső-Nánán f. hó 10-ére virradóra Pet- rik János és Nagy Imre nánai lakosok, szintén odavaló lakos, Suba Mátyás házában tartott kézfogó alkalmával összeszólalkoztak, mely csakhamar heveskedéssé vált, mi közben Nagy Imre egy bottal úgy ütötte főbe Petrik Jánost, hogy az ezen ütés következtében, még 10-én délelőtt meghalt. A megugrott tettest 8 órai nyomozás után sükerült Fábián István padlásán a kémény mellett, hol elbújva volt, megtalálni, ki is elfogatása után azt vallotta, hogy ő az elhalttal már régóta feszült viszonyban élt, s csakis az alkalmat kereste, hogy rajta boszút álljon. Letartóztatván, a t.-füredi járásbíróságnak adatott át. — Ifj. Sir Nándor budapesti kereskedőnek mai számunkban foglalt hirdetésére felhívjuk t. olvasóink figyelmét. — Terményüzlet. (Sonnenschein V. terménykereskedő r. tudósitónktól.) A rósz utak miatt a terményárú forgalom erősen megcsökkent. Jegyzett árak, t. búza (tiszavidéki; 6.30—6.40; mátravidéki 6.—6.20; rozs és kétszeres 4.80—5.25; árpa 4.80— 5.20. jobb fajta 6.—6.20; kukoricza (élénk kereslet) 3.60—3.80 ; zab 4.80 — 5. frt. mmkint. Felelős szerkesztő: Sza/bó Ig'XláGZ.
