Eger - hetilap, 1887
1887-10-25 / 43. szám
338 ros közvetlen érdekeinek, jólétének kifejlesztésére szentelje. Azért oly fájdalmas megválnia e várostól, melynek fölvirágzását annyira szivén viselte, s melynek sorsa évtizedeken annyira leikéhez forrt. Igaz, hogy magával viszi a kedves emlékeket, melyek őt Egerhez csatolták, s az legalább vigasz leend számára a távolban, midőn egy örömteljes múltból egy bizonytalan jövő küszöbére lép; — de annál mélyebb fájdalom fogja el szivét ama gondolatnál, hogy el kell szakadnia azon számosaktól, kikhez évek hosszú során át oly kedves, oly benső kötelékek fűzték! Hálás szívvel köszöni a jelenlevőknek az irányában ez alkalommal tanúsított valóban meglepő s megható kitüntetést. S ha azt kérdi: mivel érdemelte meg ezt ? csak egy feleletet tud adni rá, s ez az : hogy egy oly város polgárai, kik az egyszerű munkásságot s jóakarata törekvéseket, ily kitüntető módon tudják jutalmazni, — valóban egy szebb jövőnek néznek eléje! Szavait Eger város lelkes éltetésével végzi. Di'. Vavrik Béla tanács-elnök ö mlga beszédét, melynek minden szava megkapó közvetlenséggel folyt szive legbensejéből, — a mély megindultság néhányszor perczekre megakasztotta. De e meghatottság bennünket is magával ragadt, kik e remek beszéd hatása alatt állottunk. S elmondhatjuk, hogy a jelenvoltak közt alig akadt, akinek szemeibe könnyek ne tolultak volna. Ekkor lön legszembetűnőbbé, hogy dr. Vavrik Bélában nemcsak a kiváló tudós volt köztisztelet tárgya, — hanem a nemes jellemű férfiú is osztozott polgártársainak közszeretetében. Az estély folyamán még Werner (Egri) Gyula, és Lipcsey Ádám, aranyfiatalságunk e két, költői lelkületű, derék tagja is üdvözölte, társaik nevében, ékesen szóló dikeziókban búcsúzó ün- nepeltünket, ki lelkes és buzditó szavakban köszönte meg az ifjak üdvözlő szavait. A pohárköszöntők sorát a lakoma legvégén dr. Hubert János, egri jogakad. tanár zárta be, ki a távozó ün- nepelttől, mint az egri jogakademia egykori kimagasló, jeles tanárától vett, társai nevében is, búcsút. Tanácselnök ő mlga éjfél körül hagyta el a termet, hol aztán még huzamosabb ideig folyt, czigányzene mellett, fokozott lelkesedéssel a bucsú-mulatság. Az E. M. K. E. Az erdélyrészi megyar közművelődési-egyesület igazgató választmányának az egylet nagy érdemű Titkára: Sándor József remek tollából folyt s a társulat f. évi augustus-hó 28-án Sepsi-Szent-Györgyöu tartott második rendes közgyűlése elé terjesztett nagyszabású, nyomtatásban is imposans kötetet képező hivatalos jelentéséből — rövidség okáért a mű egyik legragyoAz „EGER“ tárczája. Megnyugvás. Szivem lázongott, lelkem égett, Az emberiség átka végett. Az újságot hogy forgatom, Nyomor s gyász van minden lapon. Királyok szája csókra állott, Ez annyi: hogy a fél világot A harczok iiszke gyújtja fel. . . Titokban, lopva, csendesen, Boszorkányüstben már kavarja Az állam-férfi, bűvszerét. S mint búza-szemre a falánk veréb ; Utasra rá les a haramja. Rósz a világ, nehéz az élet; Egy ember ismét semmivé lett: Sikkasztott s meglövé magát. Marad utána nagy család, Gyászuknál éhségük nagyobb, S éhezve, a gyalázatot Sulyosb nekik viselni. . Lám, Néhány előkelő zsivány Ki gazságon kincset szerez, Vidámon él s az élveket góbb oldalát képező kiváló szép és erőteljes indokolást mindenütt mellőzve — a legfőbb részleteket következőkben ismertetjük: „Erősbödésünk, terjedésünk s e végre olvastatásunk lévén a fő czél, minél rövidebben kell áttekintést adnunk a második rendes év nagy munkájáról, az életről és fogalomról melyről csak a hazafias napi sajtó visszalapozott kötetei nyújthatnak részletesebb képet, holott a sajtóban is az E. M. K. E. életének csak rövid töredéke kerül fölszinre világosság elé. A ki arra való, megkereséseire örömmel szolgálunk nép- és állam-fenntartó küzdelmeink benső adataival: de egészen közre — bármennyire érezzük is, hogy e tartózkodás a reclam és megítélés szempontjából, sokak előtt talán hátrányunkra lehet, —• csak némelyeket hozhatunk. Összegezzük az E. M. K. E. eddigi életét. Az E. M. K. E. az 1885-iki april. hó 12-én Kolozsvárit tartott nagy országos összejövetelben alkotta meg alapszabályait s indult meg id. választmány mellett 300 írttal. Az alapszabályok megerősittetvén, ugyancsak 1885-iki august, hó 31-én kolozsvári közgyűlésében mondotta ki a létesülést, mely alkalomra már 50,000 frtot haladó tőke gyűlt kezeihez. 1886-iki august, hó 29-én Kolozsvárt! tartott első rendes közgyűlésében már 150,000 írttal pénzben s területenként teljességig vitt fiók-hálózat fölmutatásával számolt be; 1887-ik évi august, hó 28-án Sepsi-Szent- Györgyön tartott második rendes közgyűlésekor pedig, az anyagi gyarapodás az esedékes tagdíjakkal együtt, kész-vagyonát: 258,007 írt és 46 krra emelte, tehát: a tőkét egy év alatt majdnem megkétszerezte. 10253 külön czimet tartalmazó pénzküldemény érkezett az egyesülethez. Aláírásban biztosított s ha akadálytalanul befoly, még várandó összeg összesen: 185, 790 frt és 55 kr, vagyis: az E. M. K. E. készpénz és várandó vagyona egyiitt-véve: 443,798 frt. I kr. Készpénz vagyona f. é. august, hó 12-eig: negyed millió 5%-ra kamatozó tökét mutat. Mint az eredetiben mellékelt zárszámadásokból kitűnik, az E. M. K. E. összes kiadása 1885-iki dec. hó 28-ától máig (1887-ik évi juniushó 30-áig) t. i. az akció általános és egyetemleges megindítása pillanatáig, segélyezésekben és költségekben együttvéve 11,907 frt. 19 kr, mely összegnél megkívánjuk jegyezni, hogy ez nincs benne abban a hátrább részletezendő 16,355 írtban, mely a tulajdonképe ni akczió első tömeges segélye, s melynek folyósítása már megindittatott, vagyis: mely még ez évben mint megszavazott segély, a tanévnek szeptemberben való megújításával kiadandó. — Ebből a lefolyt 3 év összes egyenes személyi-kiadása: 3995 frt. mely összegbe értendő a titkár, pénztárnok, könyvelő, titkári-segéd s a szolga díjazása. Oly egyenes személyi kiadás, melyről merjük állítani, hogy a végzett óriási-munka mellett, példátlanul áll, s mindennél inkább illusztrálja a takarékosságra törekvést, melylyel az igazgató választmány a nemzet dfága filléreivel eljár Fenékig hajtja szomjas ajkuk; „Minő szerencsefik“ ! — sóhajtjuk. Tovább olvastam — mindenütt Erkölcsi romlás és halottak, A nemes lelkek összefogynak. E gondolat úgy szivén üt, Mint hogyha villám érte volna. . . . . . Tovább folyik a vad tivornya. Elbuknak a jók, a nagyok, Minthogyha kúlló-csillagok Egyenként, meglobbanva, égve, Alábuknak a semmiségbe. Eldobtam a lapot, sötéten, Komor redőkbe vonva képem, Elgondolkozva lépegettem, A hold felhőbe bujt felettem. Szépnek szeretném a világot! Fenkölt, magasztos ideálok, Szent, tiszta vágyak fogtak el Ifjú koromban — Mindez álom, A szép világot nem találom. Teher, láncz, haldoklás a lét; Még az aranyon is penész Zöldül ... a jó csak hírben él; Élvezni — a legfőbb erény. A szeretet holnapja: gyűlölet; Elismerésé : ránk dobott kövek; Remény holnapja ez: kétségbeesni És a hírnévé: elfeledni.
