Eger - hetilap, 1887
1887-10-18 / 42. szám
335 lyékony, szabatos előadást, bizonyos önhitt higgadtságot s felötlő prókátort ügyességet nem lehet megtagadni, — erősen hangsúlyozza, hogy vádló az ő katonai útlevelét meg sem vizsgálta, s nem áll ama vallomása, hogy őrmesterének utasítást adott, vádlott katonai úti költségének kiszámítására, mert ez csak 2 írt. 30 kr. legfölebb 2 frt. 50 krt. tévén ki, nem adott volna neki 5 irtot, ha azt kölcsön adott ösz- szegnek nem tekintette volna, s igy tagadja, hogy ő e pénzt, mint hivatalos pénzt, melyet elszámolni tartozik vala, — fordította volna saját czéljaira. A t. törvényszék nem is Ítélheti őt el ez inciiminált vétség bűnében, miután a kérdéses 5 írtról szóló hivatalos nyugta, melyre vádló kapitány úr, mint a vizsgálati akták közt levőre hivatkozik, ez akták közt egyáltalán nem födözhető fel. Annak azokban nyoma sincs, s igy az hivatalosan el sincs számolva. Vádlottra nézve legterhelőbb s legsúlyosabb volt ama vád, mely öt egy gr. Dégenfeld névre kiállított katonai útlevél eltolvaj- lásával. meghamisításával, s ennek szélhámos czélokra való használatával, tehát mindenekfölött közokirat hamisításával terheli. E veszélyes vád, mint a többiek közt legsúlyosabban büntethető vétség elleni védelmében, vádlott a legtöbb dialektikai ügyességet s furfangot fejtette ki. Meglátszott, hogy a büntető törvény- könyv tanulmányozása után, ettől félt legjobban. Erre nézve vádlott azt erősítette, hogy e menetlevelet Neuwirt kadéttól, kivel közelebbi baráti viszonyban állott, barátságból kapta. Neuwirt tanú e tárgyban kihallgattatván, határozottan tagadja, hogy vádlottal valaha baráti visszonyban állott volna, mert róla nem is tehető fel, hogy barátságot kössön oly emberrel, mint vádlott, kit mint nyilvános bordélyházi zon gór ást isin e r t. Azt állítja, hogy vádlott a kérdéses utlevél-blanquettet a hivatalos helyiségből, hol egy tisztet keresve, két Ízben is megfordult, mig tanú más iratok közt kutatott, íróasztaláról tolvaj- lotta el s maga hamisitóttá meg. Vallomása igazolására hivatkozik a tisztek által kiállított bizonyítványra, mely szerint a vizsgálatból kitűnt, hogy a hamisított okmány kézírása az övével nem "volt egyező. Vádlott erre azt feleli, hogy a tettes törvényszék nem is képzelhet oly ügyes és furfangos tolvajt, aki egy hivatalos helyiségben, hol tanun kívül, mint ezt maga is beismeri, még egy őrmester is folyvást jelen volt, egy hivatalos okmányt észrevétlenül elkészíthessen, s elorozhasson. Különben is a kérdéses okmánynak a vizsgálati iratok közt nyoma sincs, s igy annak hamis volta felett a tettes törvényszék nem is Ítélhet, mig azt az ő kézírásával össze nem hasonlítja. Kéri ez incriminált okmány beszerzését, valamint hivatkozott tanúinak kihallgatását arra nézve, hogy vádlott Neuwirth tanúval csakugyan szoros barátságban állott. Addig pedig kéri e végtárgyalás beszüntetését, s újabb végtárgyalási határidő kitűzését. A bizonyítási eljárás befejezése után, vádló kir. alügyész adta elő vádbeszédét. Röviden összegezve vádlott viselt szélhámos dolgait, őt csalásban, s okirat-hamisitásban kéri bűnösnek kimondani, s megfelelő büntetéssel sújtani. A meg nem jelent vádlók által vádlott ellen emelt többi vádakat azonban részéről is elejti. Vádlott körmönfont replikája után, a törvényszék ítélet hozatalra visszavonul. Mintegy 10 perez múlva Szuhányi elnök kihirdeti a törvényszék határozatát, mely a vádlott által kért tanuk kihallgatását, a hamisnak állított okmány beszerzését, s ennek folytán a jelen tárgyalás elnapolását s újabb végtárgyalási határidő kitűzését rendeli el. A tárgyalás folyamán a kir. törvényszék a tanuk közöl Herbst és Neuwirth meghiteltetését rendelte el, kik vallomásaikra az esküt nyomban le is tették. Müller alezredes meghiteltetése nem volt szükséges, miután vallomását vádlott nem vette tagadásba. — Szüretünknek a lefolyt héten csaknem szakadatlanul tartó, sűrű esőzés egyáltalán nem kedvezett. A folyton szakadó eső nemcsak az eddig még meg nem szűrt bor minőségében tett jelentékeny kárt, hanem tetemesen megnehezítette a termés beszállítását azon szőlős gazdáknál, kiknél a szüretelést folyamatban találta. — A folyó hétre sincs kedvezőbb időjárásra kilátásunk, amennyiben az országos meteorologiai állomás jóslata e hét első felében esővel, itt-ott hóval is változó, szelesebb időt, s csak a hét utolsó felében helyez kilátásba, szárazabb, hűvösebb időjárást, részben éjjeli fagyokkal. — Rendőri hírek. Megkerült aranyóra. — Még junius havában tűnt el nyomtalanéi Domán József, polgártársunk ékszerüzletéből egy értékes női aranyóra lánczostól, amelynek elveszéséről az akkori mozgalmas idők miatt, különféle tréfás verziók jártak szájról-szájra, sőt a károsult egy helyi lapban, maga is fölhívta az illetőt — hogy ha már az órát elvitte, hát vigye el a tokját is, legnagyobb sajnálatára azonban e végett nála senki sem jelentkezett s már végkép föladta reményét, hogy valaha csak színét is láthassa, amennyiben eltűnése is oly megmagyarázhatlan módon történt, hogy a gyanúnak még árnyalatával sem mert senkit vádolni; örökre elveszettnek hívén azt, midőn szerdán egész váratlanul beállít hozzája L. M. kollegája, egy egri asszony társaságában, kezében csinos damen aranyórát felmutatva, melyben D. J. azonnal rég nem látott órájára ismert. A vele jött asszony a kit egyébként Csegezi Máriának hívnak, — az óra megbecslése végett jelentkezett üzletében, de ő azonnal felismerte, magánál tartotta, s az asszonnyal együtt D. J.-hez vitte. Miután pedig Csegezi Mária előttük a szerzés módját sem tudta kellőkép igazolni, az eset a rendőrség elé került, hol a hivatalos előnyomozat eredményéhez képest, a vizsgálatba bizonyos Helgert Klára cselédnő is bevonatott és annak adatai alapján a kapitányság mindakettőt letartóztatva, a fény. törvényszékhez kisértette. — Hogy tulajdonképen hogyan jutottak az óra birtokába és ki által, azt a vizsg. bíróság fogja földeríteni. -- Talált aranyóra. — N. P. feldebrői lakos földmives, a debrői „belsőmajorban“ egy értékes antik aranyórát talált, kevésbbé értékes ezüst lánczczal együtt; melyet L. M. egri ékszerésznél 20. írtért akart elárusítani; az ékszerészben azonban alapos gyanú támadt az aranyóra kopott szűrös tulajdonosa iránt, mivégből a tulajdonjog igazolása végett a szűrös atyafi kénytelen volt öt a rendőrségre követni, hol előbb azt erősitget- te, miszerint Boszniában tartózkodó öcscse-é; majd beismerte, hogy biz’ azt ő ezelőtt pár héttel a fentebb említett majoron gombázás közben találta. — Ezek után nagyon természetes, hogy kérdéses óra a kapitányság által visszatartatott, és pedig oly ezélből, hogy az ahhoz jogot formáló tulajdonos ott bármikor megtekintheti, esetleg szabályszerű igazolás mellett át is veheti. — Talált pénz. A vasút felé vezető útvonalon, egy csekély pénztartalmú bőrtár- cza találtatott; jogos tulajdonosa a rendőrségtől megkaphatja. — Szerencsésen visszakapta Németh Ferencz mezőtárkányi lakos 82. frtot tartalmazó tárczáját, melyet a heti vásáron bevásárlás közben elveszített. A földön heverő avúlt bőrtárczát Bazár Anna ado- nyi illetőségű öreg földmives aszszony pillantotta meg, de már mikor érte nyúlt, több asszony által észrevétetett, a kik nyomban közös osztozkodásra szólították föl, miről B. A. hallani sem akart; ezen aztán szépen összepörlődtek és oly lármát csaptak, hogy a zajra egy rendőr is elősietett, őket szétoszlatta, a pénzestárczát pedig magához vevén, a kapitányságnak benyújtotta. — Kevés idő múlva előállott a vesztes Német Ferencz is, ’s miután a tár- cza kinézését, alakját és tartalmát pontosan leírta, — az neki hiány nélkül kiadatott. — — Terményüzlet. A folyamatban levő szüret, s a folyton szakadó eső által megrongált utak, a terményárú-forgalomban a múlt héten meglehetős pangást, s rendkívül csekély behozatalt idéztek elé, minek folytán az árak 10—20 krral emelkedtek. Jegyzett árak, t. búza (élénk kereslet mellett) 6—6.30, első rangú minőség nagyobb tömegben 6.40; rozs és kétszeres 40.60— 4.80; árpa (szintén keresett) jobb minőség 5.20—5.60; hitványabb 4.50—4.60; kukoricza uj termés, csekély behozatal 3.20—3.50 (köble), zab, csekély mennyiség, 4.60—5 frt mmkint. Nyilttér. *) Nyilatkozat. Az „Eger és Vidéke“ két utóbbi számában egy, — magát, az akadémia köréből való kicsapatása daczára joghallgatónak nevezni merő — egyéntől, — Lichtner Henriktől, — ellenünk két nyilatkozat féle jelent me g. Az illetőt, ki elég vakmerő mindenféle hazug, és való tényekkel ellenkező dolgokat nyilatkozataiban ellenünk összehordani, s hozzá elég képzelődő arra, hogy azokat valaki majd el is hiszi, nem tartjuk hozzánk méltónak válaszolni. Mi itt csupán a nagy közönségnek kívánunk néhány szót elmondani. Lichtner Henrik bennünket, — a Koronában elkövetett s méltó felháborodást keltő tette után, miután őt, ki ocsmány tettét eltagadta, gyáva embernek nyilvánítottuk, — kihivatott; azonban mivel a kihívást megelőzőleg, őt az akadémiai becsületbiróság és *) E rovat alatt közlőitekért felelősséget nem vállal a S z e r k.
