Eger - hetilap, 1887

1887-10-04 / 40. szám

318

eornevillei harangokból) dalát dúdolta fiilünkbe: „Van itten sző- liö-liö-ke, ba-ba-ha-harna! Tekints ide, tekints oda stb.“ — Az első felvonás végén egy kis riadalom is volt. Az első függöny leszakadt, s a lámpák közé zuhant. Egy feldőlt lámpa lángja már már belékapotr, de a tűzoltóknak sikerült a bajt teljesen elhárítani. Am a közönség elejénte erősen megijedt, s kezdett a színházból rémülten kitolongani. Csakhamar megnyugodott azonban, s a csönd, nyugalom és jókedv ismét visszatért.. A dalokat Lojzi czigány-zenekara kisérte. -- A sziui előadással kapcsolatosan hirdetett legényegyleti tánczmulatság a jövő vasárnapra ha- lasztatott.

— Ösztöndíj. A városi hatóság kezelése alatt, álló Kovács János-féle ösztöndíjban a f. 1886/7-ik isk. év második felére a következők részesítettek: Békefy Iván, Szabó Béla volt III-ad, Bertha János, Csoór Gáspár, Péter Ferencz, Ury Lajos volt Il-od, Barchetti Károly, Heringh Kálmán, Galambos János volt I éves joghallgatók, továbbá Poncsák György, volt VIII-ad, Dusárdy István, Posgay Lajos, Lukáts Dezső és Szapáry József volt VH-ed osztályú gymn. tanulók.

— Köszönetnyilvánítás. Nagyméltóságú és Főtisztelendő dr. Samassa József egri érsek úr, a hatvan II. negyedi rom. kath. olvasókör pénztárának 10 frtot kegyeskedett adományozni, mely kegyes adományért a kör tagjai hálás köszönetét nyilvánítanak ő Excellentiájának.

— Köszönetnyilvánítás. Nt. Rakovszky Ignácz nyug. tisza- bői plébános, városunk szülöttje, az egri hatvan II. negyedi rom. kath. olvasókörnek 350 különféle népies irányú müvet, továbbá több évfolyambeli szak és szépirodalmi lapot ajándékozott. Fogadja a nemeskeblü adakozó nagybecsű ajándékáért az olvasókör hálás köszönetét.

— Hymen. Nagy István, az egri érsek-uradalom füzesabonyi gazdatisztje, múlt szept. hó 25-én tartá eljegyzését tisza- ujhelyi Köncs Ilona kisasszonynyal, Köncs István tisza-örsi jegyző müveit és kedves leányával.

— Gyászhir. Szemán Mi h á 1 y n é sz. Rapesány Mária, Szeműn Mihály egri szorgalmas iparos polgártársunk, városi képviselő neje, múlt szept. hó 29-én, hosszas szenvedés után, életének 50-ik. boldog házasságának 21-ik évében elhunyt. — A boldogult hült tetemeit f. hó 1-én közrészvét kísérte a Fájdalmas Szűzről nevezett sirkertben az örök nyugalom helyére.

— Kaszál János, f. é. szept. hó 29-én, élete 35-ik, boldog házassága 6-ik évében, tüdővészben Kápolnán elhunyt. Temetése, a gyászoló rokonok és ismerősök részvéte mellett, f. é. szept. hó

30-án Kápolnán ment végbe.

— Köszönet-nyilvánítás. Mindazok — kik boldogúlt nagyné- ném Besenyői Szabó Terézia temetésén részvétükkel megjelenni szívesek voltak — fogadják hálás köszönetemet; tisztelettel.

Drisnyey Béla.

— Köszönet-nyilvánítás. Fogadják hálás köszönetemet mind azok, kik felejthetetlen nőm halála alkalmával részvétüket nyilvánították, s fájdalmamat enyhítek, illetve a megboldogúlt, végtiszteletére megjelenni szíveskedtek. Kelt Eger, 1887. október 2-kán.

Szemán Mihály, v. képviselő és iparos.

— Helyreigazítás. Lapunk múlt számában a „Péterfillérek“ czim alatt közlöttek helyreigazitására szolgáljanak a következők: A hevesmegyei nőegylet gyüjtőivén befolyt: 78 frt. 47 kr. Az „Egervidéki nőegyletén“ 29 ft 30 kr. A két gyűjtés eredménye összesen: 107 frt. 77 kr. nem pedig, mint tévesen közölve volt: 79 frt. 67 kr.

— Az idei egri szüret megkezdésének határideje, Eger város közigazgatási tanácsa határozata folytán, jövő csütörtökre, f. hó 6-ára tűzetett ki.

— Az erdélyrészi ipar felkarolása. Debreczenből szept.

29-kéről írják: hogy Biederman Ede és fia nagykereskedő kiállítást rendezett erdélyi posztógyártmányokból, mint a gyárak képviselője. A kiállítást örömmel nézték meg nemcsak a legtekintélyesebb hatósági közegek, a közeli és helyi nagybirtokosság, hanem a nép is, és egytől-egyig a legnagyobb elismerésének adott kifejezést mindenki nemcsak, hanem a helybeli iparkamra a törvényhatóságokhoz körlevelet intézett, kérve Biederman hazafias fáradozásainak támogatását. Vájjon Eger város és Hevesmegye kereskedői és egyesei mikor ébrednek hazafias öntudatra?

— Az egri gőzmalom közelebbről történt működésbe hozatala nem csekély lendületet adott üzleti életünknek, már csak azért is, mert ez által városunkban ismét mintegy 40—50 adófizető polgártársunk jutott foglalkozáshoz s kenyérhez. Reméljük, az üzlet jó kezekben van, s ismét régi virágzásához fog eljutni.

— A sz. Mihálynapi egri vásár, az ez időre esett izraelita nagy ünnepek miatt, oly silányul ütött ki, hogy hitványabb egri vásárra alig emlékszünk. Elősegítette a forgalom csökkenését a beállott kellemetlen esős idő is. Kereskedő s áruezikk volt elég, az árak is nyomottak, de vevő igen kevés. Csak a terményüzlet mutatott némi lendületet. At. búza, mióta az egri gőzmalom újra meginditotta működését, keresett czikké lett, s e részről a súlyosabb árú 6 frt. — 6 frt. 20 krral, — a hitványabb 5.60 — 5.80 írttal fizettetett. Kétszeres és rozs csekély behozatal s kereslet mellett 4.50—4.80 írton; árpa takarmány-árú 4.50—4 80; — serárpa 5.10—5.80; — kukoricza (ó termés kevés) 5.20—5.60; zab (lanyha) 4.50—4.80 írton fizettetett mmkint. — A baromvásárnak valóban szomorú képe volt. Fejős tehenek 30—45 írton keltek.

— A páros viaskodás. Nekeresden történt, — de másutt is megtörténhetett volna. Karczosi Muki, hírneves fodrászborbély, városi hirharang, meg Czérna Friczi, ollómüvész, máskép becsületes szabómester, — különben régi jó barátok, — sör mellett, összeszólalkoztak a magas politikán, mintha csak az egyik Szederkényista, a másik meg Jókaista lett volna. Ha mégis politikus

csizmadiák lettek volna, az ember nem csudálkoznék. Szó szót követett. „De hát mit. is érthet a politikához egy kecske. Me- e-e!“ fakadt ki a borbély méltó öntudatában. „Bizonyára ért annyit, mint egy szappanhabaró, koszka-paró“ — pattant fel az önérzetes szabó, — s már-már tettleges- ségre kerül a dolog, ha a vendégek közbe nem lépnek. — Másnap a borbély „lovagi as elégtétel“ után áhítozott, s két tanút küldött a szabóhoz. „Nevezze meg ön a segédeit“ — szóltak feladatuk komolyságához illendőképen a tanuk a szabóhoz. A szabó pedig bevezeté okét a műhelybe. „Íme itt vannak segédeim, — úgymond. — Ez itt Hánzi. A leghíresebb lajbi varró széles e hazában. Stefi, ez a másik, olyan nadrágot varr, hogy a királynak sincs különb. Ez pedig itt a Szepi, a legjelesebb rokk- szabász az egész birodalomban. Olyan frakkot készít, hogy Munkácsy sem pingál különbet. 0 varrta a tűzoltó-főparancsnok díszuniformisát is. Azért olyan karcsú benne. Tessék velük parancsolni !“ A tanuk pedig egymásra nézének, — elnevették magokat, s re infecta távoztak a műhelyből.

— Az álgróf Dégeufe ld, alias Goldberger László hírhedt szélhámos fenyitő ügyében a vég tárgy a lás az egri kir. törvényszéknél f. hó 17-én délelőtt fog megtartatni. A jeles gróf urat, kinek jobb ügyhöz méltó furfanggal s ügyességgel végbevitt szédelgéseit, elfogatása alkalmával, lapunkban apróra ismertettük, — mint mondják — a vizsgálati fogság nagyon megviselte, s bár elejénte még a bírósággal szemben sem tágított „rangjához illő méltóságos, lenéző magatartásából,“ s beszéde rrraccso- lásából, — darab idő óta tetemesen csökkent nagyzási hóbortja, kivált mióta betegség simulálásával sem birt fogsága sauyarusá- gain enyhíteni. A végtárgyalás igen érdekesnek Ígérkezik.

— Rendőri hírek. Botrányos verekedés. Az országos vásárban Szepesi Imre. fóldmives Erős Rozáliái meglehetős ittas állapotban szövetkezve, Molnár István helybeli lakos taligást, állítólag valamely régibb bajból eredő harag miatt, amint egy sátor alatt csendesen borozgatott, megrohanták, először a földre tepertők, aztán mindketten derekasan hozzá láttak ütlegelni, de kivált- kép Szepesi Imre, ki hevétől elkapatva, egy furkóssal kezében oly sűrűn mérte fejére a csapásokat, hogy az esetre idejekorán figyelmeztetett rendőrség már vértől borítva, félig eszméletlen állapotban menthette ki kezeik közül. — Úgy a sérült, mint a tettesek nagy néptömeg által követtetve a rendőrségre kísértettek. — Vásári tolvajlás. Tószegi György, Mizsér Erzsébet, Móré Mária és Füzér Zsuzsi cserépfalvi illetőségű földmivesek, egy társasággá alakulva, az országos vásárban áruló sátoros tótoktól a vásár tartama alatt észrevétlenül nagy mennyiségű vászon- és mosó ruha-nemüeket tolvajlottak el, melyeket még napközben a „Makiári“ negyedben bizonyos Balogh Józsefné napszámosné házánál rejtettek el oly czélból, hogyha besötétedik, a közös szerzeményen szépen megosztoznak s aztán ki-ki a maga részével haza indulhat. — A terv igen jól volt kigondolva, azonban még sem sükerűlt egészen, mert időközben a kompánia két tagja, név- szerint: Móré Mária és Füzér Zsuzsi egyet gondolván, meg sem várták mig besötétedik, hanem a felhalmozott portékákból reájuk eső részt magukhoz vették és egyenesen haza-felé ballagtak. Megjegyzendő: hogy a tolvajlást megelőzőleg Balogh Józsefnét