Eger - hetilap, 1887

1887-09-20 / 38. szám

301

a vidéki kézműipavosok sorában, ki műveltsége és férfias fellépése által a többi osztályok előtt nemcsak képviselte az ipar érdekeit, de az iparos törekvéseknek rokonszenvet is tudott biztosítani.

Ez érdemeinek tulajdonítandó, hogy Gyöngyös város hatósága őt főkapitánynyá választotta. Azonban sem ez állásának, sem népszerűségének, melylyel az ország iparosai között birt, nem örvendhetett sokáig, mert betegeskedni kezdett, és 1880-ban legszebb férfikorában, birtokán, Lajos-Mizsén meghalt.

Példás iparos volt a gyakorlati iparűzés s úttörő a szellemi munkálkodás terén. Emlékének hálás kegyelettel adóznak az ország iparosai s érdemeit az országos iparegyesület díszközgyűlésén. melyen József főherczeg is jelen volt, méltatta az egyesület igazgatója.

Különfélék.

— A szegényeknek! — Dr. Samassa József, egri érsek ő exja, hold. emlékű édes atyja, néh. id. Samassa János elhunyta alkalmából, a boldogult végóhajtása szerint, Eger város polgármesteri hivatalához ezer forintot küldött, hogy ez összeg városunk szegényei közt vallás különbség nélkül kiosztassék.

— Szabó István, sajó-kazári plébános, magy. tud. akad. tag, hírneves hellenistánk, a magyar klassikai tudományosság egyik fölkent veteránja, a múlt vasárnap f. hó 18-án városunkban tartózkodva, az itteni ft. cisterci rendházuak volt igen kedves vendége.

— Az egri egyházmegye köréből. Kineveztettek: Sztan- kóczy Hugó egri káplán ároktői, Pamlényi Lajos egri káplán galgóczi,' H a 1 á s z János nyirbaktai lelkész ajaki, Kor china Pál kisvárdai káplán nyirbaktai lelkészekké. Kápláni minőségben áthelyeztettek: Vass József Jász-Apáthiból, és Szemes Kálmán Gyöngyösről Egerbe, Szakali János Árokszállásról Gyöngyösre, Truszka István Várkonyból Árokszállásra, Szabó István Ajakról Kisvárdára egyúttal hitelemzőnek, Ki 1 ez in Gábor Gyöngyös-Patáról Jász-Apáthiba, Kalocsay Gusztáv Ároktőről

Gyöngyös-Patára, Katona József Geszterédröl Kaálba.

— Gazdatiszti változások. Az egri mélt. főkáptalan gazdatiszti karában közelebbről a következő változások s illetve kinevezések történtek: Káin oki István, ároktői ispán, hasonló minőségben, a bold. Toronyi János helyére, Eger-Szalókra helyeztetett át. — Vörös János, gazd. Írnok, ároktői ispánná neveztetett ki. Ugyancsak ispánná lön előléptetve Eperjessy Sándor központi gazd. Írnok is, s ez uj tisztjében a margitai fő- káptalani birtoknak eddig bérletben volt, de legújabban közvetlen kezelésbe vett puszta részletén alapított ispánságba helyeztetett ki. Egyidejűleg főkáptalani gazd. Írnoknak Dankó Adorján lőu kinevezve.

— Hymen. Fran k Gyula, szorgalmas ifjú kereskedőnk, e hó 14-én vezette oltárhoz a főszékesegyházban Öllé Clementina kisasszonyt, Öllé László egri kir. tvszéki bíró kedves húgát. Az esketési szertartást a vőlegény fivére Frank Károly, jelenleg sajó-vámosi plébános végezte, ki a mátkapárhoz intézett igen szép beszédben ; ecsetelte a családi élet boldogságát. A násznagyi tisztet Fógel Ágoston és Ringelhann Ráfael urak; a nyoszolyó- asszonyit a menyasszony nővére Ringelhann Ráfaelné szül. Öllé Emma úrnő teljesítő; nyoszolyóleányok: Ficzere Viktória, Frank Hona és Ringelhann Mariska k. a.-nyok; vőfélyek: Frank Lajos, dr. Pásztor Bertalan és ifj. Ringelhann Imre urak voltak.

— Az egri jogakadémiai hallgatókat segitő-egyesület ez idei elnök jelöltje: ifj. Simonyi Károly, ki ellenjelölt nélkül, úgy látszik, egyhangúlag fog megválasztatni, s csak a választmány, illetve a tisztikar megalakulásánál lesznek némi nézeteltérések. A választás napja e hó 25-ére van kitűzve.

— Az egri szölöszeti és borászati egylet alakuló közgyűlését újabb három évre, f. szept. hó 25-én, jövő vasárnap délután négy órakor fogja a városház nagy termében megtartani. A közgyűlés tárgya: az egylet megalakulása, és az igazgatóság megválasztása. — Mint az aláírásokból meggyőződtünk, az egyleti tagok száma örvendetesen gyarapodik ; kívánatos azonban, hogy szőlősgazdáink, bortermelőink s bor- kereskedőink, tehetség szerint valamennyien az egylet tagjai közé sorakozzanak, mert csak egyesült erővel felelhet meg az egri szölöszeti s borászati egyesület ama nagy fontosságú feladatának, mely az úgyszólván összes anyagi ekzisztencziánkat fenyegető vészszel szemben, előtte áll. Az áldozat, a 2 frtnyi évi tagsági dij, oly csekély, hogy az bizony egy szőlősgazdánkat sem érintheti érzékenyebben ; holott e csekély áldozattal, s egyesitett eró és akarattal megfizethetetlen eredményeket érhetünk el. Kívánatos egyszersmind, hogy a vasárnapi alakuló közgyűlésre a tagok minél számosabban jelenjenek meg, hogy e fiatal, de nagy jelentőségű egyletünk iránt közönségünk érdeklődése annál inkább fukoztassék.

— Az erdélyrészi magyar közművelődési egyesület részéről, a

Kanizsay Káról y-féle tisza-örsi 200 frtos végrendeleti hagyományra nézve, a hagyatéktárgyalásánál az egylet képviseletével PétravichBertálán egri főkáptalani rendszerinti ügyész, a Balogh István-féle tisza-füredi 100 frtos végrendeleti hagyományra nézve pedig az egyesület képviseletével Kapácsy Dezső hevesmegye árvaszéki jegyzője és előadója bízatván meg, az utóbbi hagyaték tárgyalása alkalmával, a hagyomány után netalán kivetendő százalékot — hogy fennebb nevezett kultúr-egy- let a hagyományozott 100 frt összeget hiány nélkül vehesse birtokába — Tisza György tisza-igari jegyző, mint általános örökös és végrendeleti végrehajtó, sajátjából vállalta kifizetni. Nemes lelkű, hazafias tette dicséretre nem szorul.

— Károlyi jutalomjátéka. A kassai szintársulat titoknokának jutalomjátéka szép közönség részvéte mellett folyt le. Sajnáltuk hogy a „Minisz tér előszobájában“ ez. dramoletben Knabe szerepét Beődy adta Gál helyett. Nem azért, mintha e szerepet Beődy nem adta volna teljesen korrektül, hanem azért, mert e szerep fiatal, törekvő színészeknek szokott próba-force-szere- pök lenni. A „Szerelmi varázsital“, Müller gyönyörű zenéjii operettjében is jobb szerettük volna, ha a bérlőnő szerepét Szenirnak Fernando Paer (177i—1839) operaszerzőről is, ki műveit akkor jegyezgette, ha barátaival versengett, gyermekeit pi- rongatta s cselédeivel veszeKedett. Ez a hangulat adta meg teremtő lelkének az ösztönt, a legjelesebb, legmerészebb alkotásokra.

Charles Adam macskákal vette körül magát pamlagán, s félig fekve dolgozott; a mily előszeretete volt ez állatok iránt, ép oly ellenszenvvel viseltetett a fák, erdők, s ligetekhez. Ezen kü- lönczség azonban nem csupán neki volt sajátja, rabja volt annak a jeles hegedűs, s zeneszerző Antonio Maria S a chin i is; nem tudott dolgozni, sőt eszméi meneteit megrekedni érezte, ha kedvencz macskái nem hevertek Íróasztalán.

Gaetano Danizettiről (1797 — 1848) beszélik, hogy mikor utazott, mindig aludt, és semmi érzéke nem volt a természeti szépségek iránt.

Giuseppe Sár ti, olasz opera-szerző, csak oly szobában tudott költészetre lelkesülni, mely nem volt bútorozva, s csak gyöngén volt világítva, mint a hogy megszokta szegény tanuló korában. Spontoni Gáspár meg csak sötétben tudott gondolkozni.

Antonio Sálié re akkor lelkesült legjobban a költészetre, ha népes utczákon ögyelgett, s ezukorsüteményeket nyaldosott.

A nagy olasz festőről, urbinói Raphaelről is regélnek némi különezségeket. Azon állítás, hogy havonkint csak egyszer váltott tisztát, teljes hitelre nem talál; ellenkezőleg egyik életirója, Passavant azt írja róla: modora szerény, külseje megnyerő, öltözéke elegáns volt. Világban jártassága, s egész viselete udvarképessé tette őt. Ismeretes a kép, mely kedvesét ábrázolja. Ez annyira elfoglalta őt, hogy még munkáját is hanyagolta, mi nagyon sokat jelentett oly embernél, kit kortársai egyhangúlag példás szorgalmúnak tartottak. Barátai utoljára felkérték a hölgyet, hogy jöjjön a művész műtermébe; igy aztán a mester maga mellett látván kedvesét, egész nap nagy kedvvel dolgozott.

Kortársa: Michel Angelo, midőn a sixtini kápolna boltozatát festette ; csaknem emberfeletti megfeszítést tanúsított e munkájában, Egy erre vonatkozó szonetje komikus módon Írja le akkori állapotát, a mint nap nap után hátán feküdt, festékkel becsepegett arezczal. Szemei annyira meg is szokták a folytonos fölfelé nézést, hogy még a munka bevégzése után is sokáig mindig fölfelé nézett, úgy, hogy ha valamit olvasott, fejét egészen hátraszegte.

Guido Reni, a legkedveltebb olasz festők egyike, a bolognai iskola egyik fö éke, (1575— 1642) csak választékos öltözékben tudott nagy eszmékre lelkesülni, melyek remek teremtményei alapjául szolgáltak.

Haydin már kora reggel teljes díszben volt, úgy hogy csak botot, s kalapot kellett vennie, ha ki akart menni. Mikor valami uj eszméje jött, mindjárt díszbe tette magát s felhúzta Nagy Frigyestől kapott gyémántgyűrűjét, támlás székébe ült, fölemelte tekintetét, s egész elragadtatással componált.