Eger - hetilap, 1887
1887-09-20 / 38. szám
298 tést nyertek; mi által megyéjében tekintélye s befolyása mindinkább növekedett. Hazafiui nemes érzelmei messzekör- ben ismeretesek voltak, s a magyar szabadságharcz lezajlása után nem egy szerencsétlen bujdosó szabadság-hősünk talált vendégszerető hajlékában, a boldogult védő szárnyai alatt, az üldözések elől oltalmat s menedéket. Midőn fia, dr. Samassa József, egri érsek őexja, mint a Pyrkerek s Bartakovicsok legméltóbb utóda, jeles elődeinek örökébe lépett, a boldogult, mint édes atya, szintén követte fiát s Egerbe tette át lakását. Itt uj tér nyilott fáradhatlan munkásságának, s átvevén az egri érseki, valamint a papnövelő intézeti összes javak igazgatását, melyeket rövid idő alatt mintagazdaságokká emelt, — ez uradalmak gyors fölvirágzásában, s jövedelmeik jelentékeny emelkedésében, csakhamar szerabetiinőleg mutatkoztak az intéző kéz ritka szakértelemmel, s mindenre kiterjedő figyelem- s gondossággal párosult kormányzásának meglepő eredményei. Szóval: lankadatlanul fáradozott, munkálkodott, s egyre gyarapitotta a kezére bízott uradalmak jövedelmeit. És miért? Egyrészt azért, hogy rajongásig szeretett fiának, az egri érseknek, annál bővebb alkalmat nyújtson erényei egyik legmagasztosabb- jának : az emberbaráti szeretet által sugallt áldozatkészségnek s jótékonyságnak gyakorlására; másrészt, hogy a katli. egyház leendő oszlopainak, a fiatal klérusnak anyagi jobblétet biztosítson. De a boldogult, bár a korban messze előhaladt, e fel- bokrosodott foglalkozásai közepette sem nélkülözhette, mi úgyszólván második életelemévé vált: a politikai s társas életi mozgalmakban való folytonos részvételt. Mint Hevesmegye bizottságának, Eger város képviselő testületének, továbbá a megyei központi bizottságnak, s valamennyi kulturális, közgazdasági s társadalmi egyleteinknek választott tagja, gyakran elnöke, — hacsak elhárithatlan akadályok nem gátolták, — ezeknek egyetlen üléséből s tanácskozásából sem hiányzott soha, s ez alkalmakkor gazdag tapasztalataiból eredő tanácsait, javaslatait mindenkor érvényre tudta emelni. E mellett fesztelen, keresetlen modorában, nyílt, egyenes lelkiiletében, magyaros őszinteségében mindig megnyilatkoztak egyes vonások, mik jó szivére, s nemesen érző lelkíiletére vallottak, melyek ha tartózkodó tiszteletet parancsoltak az aggastyán imponáló alakja iránt: másrészt őszinte ragaszkodást s vonzalmat támasztottak irányában azok szivében, kiket a határozott s nem köznapi jellemek érdekelnek. A boldogult e jellemvonásaiból magyarázható ama magyar szokása, hogy korra való tekintet nélkül, gyorsan megbarátkozott azokkal, akikben éles látása nemesebb jellemeket ismert fel, s kiket, rövid érintkezés után, nyomban becsülni s szeretni tanult. Innét van, hogy számos barátai között, kiket vendégszerető asztalánál, élénk, müveit társalgás közben, minél gyakrabban szeretett maga köré gyűjteni, — nem egy fiatal találkozott, aki gyermeke lehetett volna. De csuda-e ez, mikor lelke, egész a legutolsó időkig, szakadatlanul megtartotta páratlan fiatalságát, bámulatos iideségét, elevenségét s rugalmasságát, s azt a rendkívül vidám, mondhatnók: játsziasan humoros kedélyhangulatot, mely csupán tiszta, nemes kebleknek lehet tulajdona, s mely a boldogultat valóban irigylésre méltóvá tette környezetében. Tiszta lélek, nemesen érző szív, derült kedély, mély becsületérzés, rendületlen hazafiság, makacsságig fokozott akaraterő, törhetlen kitartás, fáradalmakat nem ismerő szorgalom s munkásság — ezek ama vonások, melyek által a boldogult tiszteletet vívott ki magának az igazak, — s szeretetet a jók szivében. Érsekünk ő exja, a nyári évad egy részét a trencséntepliczi fürdőkben töltvén, kíséretében agg édes atyja is ide sietett üdülést keresni. Itt azonban üdülés helyett, betegség érte őt el, mely az utóbbi időkben az előhaladt kor által is meggyöngült organismust aggasztan támadta meg. De a bámulatosan edzett szervezet erős küzdelmet vívott a fenyegető bajjal, s hozzájárulván környezetének, különösen szerető fiának, érsekünk ő exjának, a hálás gyermeki kegyelet minden eszközét kiaknázó, önfeláldozásig gondos és szeretetteljes ápolása, — aug. 11-én már a javulás biztató reményével térhetett vissza városunkba. De fájdalom, a remény hitt volt, mert mintegy három hét óta, a baj egyre sulyosbult, annyira, hogy sem a leggondosabb ápolásnak, sem a fővárosból több ízben a beteg ágyához szólított orvosi tekintély (dr. Kétly) tudományának sem siikerült őt az életnek megmenteni. A múlt pénteken, f. hó 16-án végre elérkezett a rettegve várt válság órája. A haldokló mély áhítattal részesült az utolsó szentségekben, s a család tagjai, valamint az udvari papok által környezve, rövid agónia után, miközben érsek őexja fájdalmas meghatottsággal s könnyes szemekkel mondá el az örökre távozó fölött a haldoklók imáját, — 4 óra 15 perczkor az Urban csöndesen elszenderiilt! A boldogult koporsó-tétele a múlt szombaton, f. hó 17- én délut. 472 órakor díszes egyházi szertartással történt meg, melyet Szele Gábor kisprépost ő nsga fényes papi segédlet, a klérus, és számos előkelő világiak részvéte mellett, teljesített. A boldogulnak díszes egyházi pompával, s virágokkal környezett ravatala, az érseki palota II. emeleti nagyobb termében volt felállítva. Itt történt a beszen- telés, érsek ő exja jelenlétében, ki mély meghatottságtól remegő hangon elmondott bucsu-ima közben szintén megszentelte a drága hamvakat. A boldogult temetése, az egri érsek édes atyját megillető egyházi fénnyel és pompával, a múlt vasárnap, f. hó 18- án, a délesti órákban ment végbe. Az egyházi gyász- szertartást, teljes diszű papi segédlet mellett, Szele Gábor kisprépost ő nsga végezte. Az üdvözült koporsója s ravatala teljesen el volt borítva a kegyelet és hála szebbnél szebb koszorúival. A temetésen Eger városának úgy szólván ösz- szes lakossága részt vett, rang és valláskülönbség nélkül, s a Servita atyák búcsújára számos vidékekről ide sereglett ajtatoskodók ezreinek csatlakozása által, a temetésen részt vettek száma óriási néptengerré növekedett. Az üdvözült végtisztességénél testületileg megjelentek: az egri mélt. főkáptalan, s a helybeli klérus tagjai; az itt állomásozó csász. és kir. gyalogezred s a magy. kir. honvédség tisztikara; Heves megye, s Eger városa, a kir. ügyészség, az állami adó- s illetékszabási hivatal, a kir. járásbíróság tisztikara; az egri érs. jogakademia, a cist. r. katli. főgymná- sium, s az érs. tanítóképző intézet tanárkara az ifjúság- élén; a rom. kath. hitfelekezeti iskolaszék, az egri dalkör, az egri önk. tűzoltó egylet, s egyéb számos intézeteink s testületeink. Az országos és megyei tekintélyek közöl is számosakat láttunk a temetésen megjelenni, kiket a boldo- gulthoz ismeretség, vagy baráti viszony csatolt. Ott voltak: Horánszky Nándor orsz. képviselő, Gräfl Károly poroszlai, Brezovay László egerfarmosi, Mocsáry Lajos andornaki, Szerelem Alfréd puszta-tenki nagybirtokosok stb. — A gyászszertartás alatt a halottas háznál, valamint a sírboltba tételnél az egri koszorús dalkör megható gyászdalokat zengett, a gyászmenetnél pedig a helyben állomásozó csász. és kir. Appel-gyalogezred zenekara hallatá gyönyörű gyászindulóit. A boldogult koporsóját városunk tekintélyes polgárai emelték a gyászkocsira, melyet érsekünk ő exja födetlen fővel, a boldogult családjának gyászos környezetében, kisért.
