Eger - hetilap, 1887
1887-09-06 / 36. szám
285 — Karácsondról kaptuk a következő sorokat: „T. szerk. ur! Az „Eger“ 35-ik számában — különfélék alatt, Puky Miklós temetése leírásának a végén van egy kitétel, amit helyreigazítás nélkül nem hagyhatok! Ez az, hogy a boldogult, bár szép vagyon birtokosa volt, a karácsondi tűzoltó egyletnek hagyott határozatlan összegen kívül hazai jótékonysági czélra egyebet nem áldozott. Ez nem áll; mert én, ki vele szoros baráti és bizalmas viszonyban állottam, nagyon jól tudom, hogy mennyit és hová adott, — hol segített ő, — ahol legjobban fájt. — De mert soha a föltűnni vágyás viszketege nem bántotta, sőt elve volt jótékonyságot gyakorolni úgy, hogy amit ad a jobb kéz, azt ne tudja a bal kéz. Ez az oka, hogy még az egy felemlített adományt sem végrendeletében, hanem fiához irt magán-levélben hagyta meg. — Nem akarok véteni az elhunyt önzetlensége ellen, hogy csak az általam ismert számos jótéteményeit is elősoroljam. — De annyit kijelenthetek, hogy ha minden hasonló birtokú magyar úri ember annyi áldozatot hoz közjótékonysági czélokra, és a szenvedő emberiség javára, amennyit ő hozott, tökéletesen eleget tett azon kötelezettségének, melyet ilyenektől a társadalom legmagasabb igénye megkívánhat. Ezen helyreigazítással tartozom az elhunyt emlékének, és kérem azt becses lapjába felvenni. Tisztelettel stb. Gosztonyi János. — Az egri cist r. kath. fögymnásiumnál a beiratások f. hó 3-án fejeztettek be. Beíratott összesen 408 tanuló. A két első osztályon kívül legnépesebb a III. 64 tanulóval. Miután az I. és II. osztályokba 70-nél több tanuló nem volt fölvehető, s igy az ez osztályra jelentkezett izr. hitfelekezetü tanulók közöl számosán kimaradtak, — mint hitelesen értesültünk, — az egri izr. hitközség részéről ma egy küldöttség fog menni audientiára Tre- fort Ágost kultusz-minister ő exjához azon kérelemmel: engedje meg miniszter ő nmlga, hogy az egri főgymn. I. és II osztásába u kimaradt izr. tanulók fölvétethessenek. Az egri alsófokú kereskedelmi iskolánál a beiratás az 1887/s- tanévre folyó évi szept. hó 11-én délelőtt 9—ll1^-, délután 2—4 óráig történik. (A róm. kától, elemi V—VI. fi- osztály tantermében, Lyceum, földszint 27. szám alatt.) A beiratás alkalmával iskolai bizonyítvány és tanoncz-szerződés fel- mutatandók. — Az 1887—8. tanévvel a III. évfolyam is meg- nyittatik. — Töi-vény értelmében 20—200 írtig birságoltatik azon kereskedő főnök, ki tanulóját beíratni, illetőleg iskolába járatni elmulasztaná. Eger, 1887. szept. 3-án. Az igazgatóság. — Kitűnő zongoramesternö, ki ezenkívül a német és franczia nyelvből is alapos oktatást adhat, jutányos feltételek mellett magán-órák adására ajánlkozik. Az illető hölgy előkelő családból származik s kiváló társadalmi műveltséggel bir, s ép azért melegen ajánljuk t. érdeklődő olvasóink figyelmébe. — Egy másik ur hölgy pedig, ki hosszabb ideig volt egyik előkelőbb hazai leánynevelőintézetben mint tanárnő alkalmazva, közelebbről városunkba tévén lakását, kisebb leánykáknak az általános műveltséghez tartozó tantárgyakból, valamint kézimunkákból való oktatására ajánlkozik, a lehető legjutányosabb feltételek mellett. Szintén meleg pártolásra méltó. Az illetők czi- mei szerkesztőségünk utján megtudhatók. — Bucsuzás. 22 évig voltam e nemes város polgára, s ezen idő alatt sikerült a velem érintkezők szeretetét kinyernem. Most, hogy posta- és távirdai főtisztté s egyúttal állomási gondnokká lett kinevezésem folytán e kedves várost s annak közönségét el kell hagynom s Debreczenbe távoznom — mulaszthatlan és kedves kötelességemnek ismerem úgy a magam, mint családom nevében is e város nemeslelkü közönségének e helyen — miután mindenkitől egyenként sürgős elmenetelem miatt el nem búcsúzhatom — irántam s családom iránt tanúsított meleg vonzalmáért, jó akaratú támogatásuk- és figyelmükért leghálásabb köszönete- met nyilvánítani, kérve az összest, miszerint becses jóindulatukban és jó emlékükben továbbra is megtartani kegyeskedjenek, ígérve részemről s családom nevében is, hogy az e városban töltött szép napokat legszebb emlékeink közzé soroljuk, s mindenkor hálás szívvel fogunk gondolni annak nemeslelkü közönségére, itt hagyott barátainkra, ismerőseinkre. Isten áldása e város, s annak közönségével! Eger, 1887. évi augusztus hó 15-én. Reisinger Ignácz és családja. — Jutalomjáték, T i s z ay Dezső, az itt működő Jakabféle kassai színtársulat egyik legkiválóbb s legkedveltebb tagjának ma esti jutalomjátékát a legmelegebben ajánljuk színházlátogató t. közönségünk pártoló figyelmébe, még pedig annál inkább, mert a mai előadás sok müélvet Ígér egyszersmind. Szinre kerül az érdekes meséjü, s kedves zenéjű „Koldusdiák“ czimű operette, melyben ezúttal, mint vendégmüvésznő, Tiszay D e- zsőué, sz. Turner Ilka assz. — Hans Richter, előbb a magyar kir. opera, jelenleg a bécsi cs. dalszínház hirneves karmesterének tanítványa — is fel fog lépni. A fő szerepek következőleg vannak kiosztva: koldusdiák: T.-Szentesy Vilma a. Laura: Tiszayné Turner Ilka assz. Ollendorf: Tiszay Dezső, Janiki: Kenedics. — Tiszay Dezső, tudvalevőleg, egyike a vidéki színészet első rangú tehetségeinek, ki nemcsak mint társalgási komikus, de mint operette-buffo is ritkítja párját, s ki mindkét minőségében számtalan kellemes és derült órát szerzett már közönségünknek. Tiszay Dezső e sokoldalúságánál fogva a leghasznavehetőbb s igy a legkeresettebb vidéki színészek egyike, aki nemcsak — úgy szólván kivétel nélkül, — tudja tömérdek szerepét, — de oly korrektül énekel, hogy méltán felkölti a szakértők figyelmét. Ha valaki, úgy Tiszay legjobban megérdemli a kitüntető pártfogást. — Jutalomjáték. Károlyi Lajosnak, a jelenleg itt időző kassai társulat kiválón kedvelt titkárának közelebbről tartandó jutalomjátékára azért hívjuk föl különösen színház látogató közönhátán repüljön a boldog tulhonba.így tett Geoffrey Chancer, Angolország egyik legrégibb, igen finom érzésű költője; ez élte végóráiban kezdett egy ballada megírásába, s a végső perczekre be is végezte. A költeményt igy czimezte: Ballada, irta Geoffrey, halálos ágyán. Glower R i k h a r d, kiváló angol költő, szép verseit akkor gondolta ki, midőn a kertben sétált, s pálczájával a virágokat verdeste. Iffland valóságos nőgyülölő volt. Hidegsége s közönyössége még Éva legszebb, legszellemesebb leányai iránt is oly feltűnő volt, s gyakran oly természetellenesnek' tetszett, hogy még legjobb barátai is megvonták e miatt tőle jóindulatukat. Házassági összeköttetése (mert csudálatos, mégis csak megnősült,) inkább baráti s testvéri viszony volt; de oly viszony, mely a nőnek a férj részéről tiszteletet, becsülést, és kíméletet nyújtott. Házasságuk különben gyermek nélküli volt. Buff on izgatott lelkiismerettel végezte mindennap öltözködését. Soha sem irt máskép, csak hímzett udvari öltözetben s csipkés bodros újakkal. Semmi sem volt rá oly visszataszító hatással, mint a hanyag öltözetű ember. Mirabeau, a nagy franczia szónok, szenvedélyes osztrigaevő volt. Mondják, hogy halálát is egy ily lakmározás következménye okozta, mikor is nyolczvan osztrigát szörpölt fel, s több kanna tejet ivott meg. Rousseaunak sajátságos kedve volt örménynek öltözködni, nem annyira különczködési hajlamból, mint inkább azért, mert e viseletét a legkényelmesebbnek találta minden egyéb divatu felett. Mondják, hogy legszebb gondolatait akkor találta ki, ha napfényes időben füvészkedni ment. 1768-ban házasságra lépett le Vasseur Teréz kisasszonnyal, ki addig szakácsnéja volt. Jegyesét néhány barátja kíséretében sétálni vitte, s midőn egy erdőbe értek, kinyilatkoztatta nekik ezen kirándulás tulaj- donképeni czélját, s esküt tett menyasszonyának az ég szeme előtt, hogy hűséges férje lesz, barátait egyszersmind tanúkul kérte fel ez aktushoz. Bármily megindító és ünnepélyes lehetett is ezen frigykötés a természet templomában, mégis csak a különcz- ködés jellegét viselte az magán. — Életpályája elején sok ideig hangjegyirással tartotta fen magát, s bizonyos dijakért másolga- tott. A díjszabáshoz aztán oly lelkiismeretesen is ragaszkodott, hogy midőn egyszer Clermont gróf könyörből inkább, mint elismerésből, valami zenedarab lemásolásáért 25 Lajosaranyat küldött, Rousseau bosszúsan küldött vissza 24-et. Mikor halálos betegen feküdt, az ablakhoz vitette magát, hogy kertjét még egyszer megpilanthassa, s búcsút vegyen a szép természettől. Mozart Homer, Dante, és Petrarcha müveiből szokott lelkesedést meríteni zeneterményeihez, azért nem ritkán egész napokon olvasott és szavalt. Üdülést főkép a tekeasztalnál keresett, s oly nagy kedvelője volt a biliardjátéknak, hogy saját házában is állított fel tekeasztalt, nejét megtanította, s együtt játszottak naponként néhány partit. Különben maga oly kitűnő játszó volt, hogy csak kevesen dicsekedhettek, miként vele szemben megnyerhették volna a játszmát. Nagyon szerette az állatokat is, különösen a szobai madarakat. Beethoven mindig hálóköntösben dolgozott, s a nagy szerző ezen szokásából magyarázható meg, hogy a művész, ki szobrát készítette, őt ily öltözetben ábrázolta. (Vége köv.)
