Eger - hetilap, 1887
1887-07-05 / 27. szám
210 téren, csak a legutóbbi megyei közgyűlésen is épen előtte szóló V. B. adott példát. Megengedi előtte szólónak, hogy megyénk gyűléseinek történetében ily esetre nem találunk praecedenst, mert e történetben még hasonló főispáni eljárásra sem találunk példát. Pártolja Almássy indítványát. — Vavrik B. személyes kérdésben történt felszólalása után. melyben félremagyarázott szavait rectilikálja, a főispán kijelentvén, hogy a fen- forgó ügyben szólni többé senkisem kiván, több megyebizottsági tag kívánságára, a névszerinti szavazást elrendeli, a fölött: ki- ván-e a megye közönsége a belügyminiszterhez fölirni — igen-é vagy nem? Szavazott 209 megyebizottsági tag, és pedig „nem-“ meí 94, „i ge n“-nel 115, s igy Almássy fö lira ti indítványa, a győztes megy ebizott s. tagok per ezekig tartó, óriási lelkesedése közt, 21 szótöbbséggel elfogadtatott. Ez volt, az országgyűlési képviselőválasztások után, Hevesvármegye termében a megyei ellenzék első mérkőzése a kormánypárttal, s illetve a főispánnal szemben, azzal a főispánnal, kit Hevesmegye közönsége pártkülönbség nélkül, igaz, őszinte szívvel üdvözölt, midőn Egerben, a pályaháznál történt diszes fogadtatása alkalmával, Zalár József, megyénk főjegyzője üdvözlő beszédére ünnepélyesen kijelentette, hogy nagynevű elődje (gr. Keglevich Gábor, a hevesmegyei ellenzék egykori hirneves vezére) nyomdokain s tradiczióihoz méltón kivánja e megyét kormányozni. A gyűlés tovább folyt. Irodalmi újdonságok. — Mulattató Zsebkönytár. Az előnyösen ismert szépirodalmi vállalat legújabban megjelent füzetei ismét három igen kedves kis könyvvel gyarapítják szépirodalmunkat. A 35—36 füzetek ugyanis Zsc hocke legkitűnőbb nagyobb elbeszélését, aHolt vendéget közük erőteljes fordításban; a 37 — 38 kettős füzetek pedig Erdélyi Gy ula négy eredeti vidám elbeszélését tartalmazzák. A 39-ik füzetben igen ügyesen összeválogatott 150 adoma van a gyermek és diákélet tarka világából összeböngészve Győrffy Lajos által Vig Diák ez. alatt. A kis könyvek (kettős füzetek) ára egyen kint csak huszonnégy k raj ez ár, az utóbbi egyes füzeté pedig 12 kr, s igy a Mulattató Zsebkönyvtárt a legjutányosabb hazai füzetes szépirodalmi vállalatnak kell tartanunk. A jeles vállalatot első rangú szépiróink közreműködésével D r K ő r ö s s y László szerkeszti, s a Buzárovics Gusztáv könyvkiadó ezégadjaki Esztergomban. Az eddigi füzetek immár egy egész kis könyvtárt képeznek szebbnél szebb világirodalmi s hazai szépirodalmi müvekből, melyeket mind becsüknél, mind páratlan jutányosságuknál fogva őszintén ajánlhatunk olvasóinknak. „A magyar ipar úttörői“ czim alatt Dobrowsky és Franke kiadásában érdekes új könyv hagyta el a sajtót. Gelléri Mór álÉppen egy dombtetőn álltam ekkor, és a domb alján egy hölgyet pillantottam meg. Nosza, rohanni kezdtem feléje, (hadd lássa, mit tudok.) A nő integetett felém; azt hittem, hogy ismerőst gyanít. Érdekes kaland lesz, gondolám, s még őrültebben vágtattam lefelé. Már csaknem egészen odaértem, midőn megpillantottam a tavacskát, a melynek ő a túlsó partján állott. Nem volt erőm visszatartani magamat: a kormány elcsavarásával csak annyit értem el, hogy oldalt fordultam a futókerekemmel együtt a tóba. A hölgy nagyot sikojtott, én pedig fölegyenesedve a vízben, mindenekelőtt a szemeimet törültem meg, hogy lássam, hol vagyok. Hát csak egy térdig érő tavacska volt, akár át is hajthattam volna rajta. Aztán a hölgyet néztem meg. Jaj be gyönyörű kis leányt láttam magam előtt! Tüzes fekete szemeitől csaknem megszáradt rajtam a ruha. r Kivonszoltam a masinámat, aztán bemutattam magamat: Én Toportyán Balambér vagyok Budapestről, addig is, a mig tisztán megmutathatom az arezomat. — Jézus Mária, de megijedtem! — Nagyon sajnálom, hogy én vagyok az oka. — Hiszen integettem, hogy ne fusson, a vizbe. — És nagysád azt hiszi, hogy én visszariadok egy ilyen hitvány pocsétától, ha egy szép nőt látok magam előtt? litotta össze a magyar ipar jeleseinek élet és jellemrajzgyüjtemé- nyét hogy az iparos ifjúság ez érdemes úttörők példáján buzdulva a becsület, a tisz'aság, a tökéletesedés terén igyekezzék fejlődni és haladni, hogy lelkesüljön az ipar fejlődésének nagy eszméjéért, hogy tanuljon a nehézségekkel megküzdeni, ismerje meg a kitartás jutalmát és barátkozzék meg azzal az eszmével, hogy nem mint közönséges munkásnak kell robot-munkáját leróni, hanem gondolkoznia kell ipara természetéről, be kell hatolnia mestersége titkaiba s tökéletesednie, a kor színvonalára kell emelkednie. Szerző az iparos-ifjúság buzdítására szánta müvét, melynek olvasmányaiban ott találjuk az ipar régi jelesei közül Sigmond Elek, Beliczay Imre, Ganz Ábrahám, Schlick Ignácz, Rajka Péter, Madarász András, Vidats István, Rock István, id. Kimer, b., Popper Lipót, Valero Antal, a Felmayerek, Szilágyi István, Streit- man, Szentpérteri József, Fischer Mór, Zahn J. Gy. a Trattner- Károlyiak, Jelűnek Mór, Szabóky Adolf sikerült arczképei és életrajzai mellett a mai élő iparos nemzedék kiválóbbjait is, különös tekintettel a nagy és kisiparra, a fővárosra, a vidékre, sőt az erdélyi részekre is. A mű instruktiv irányban van tartva, s az élet és jellemrajzok is változatosak, tanulságosak, oktatók. Szerző egy-egy fejezetet szentelt az iparral oly szoros kapcsolatban levő kereskedelem és forgalom jeleseinek, valamint az ipar szellemi munkásainak is (ezek sorát Széchényi, Kossuth és Trefort nyitja meg). A mű czélja, hogy ipariskolai vizsgálatok alkalmával mint jutalomkönyv osztassák ki, de fontos szolgálatot tehet az ifjúság könyvtáraiban is; végre haszonnal forgathatja az önálló iparosság is, mert a mű egyúttal a kegyeletteljes elismerés kifejezése gyanánt is tekinthető. Szerző e sok fáradsággal összeállított, s — mint előszavában maga mondja — folyvást kiegészítésre és tökéletesítésre váró müvét Trefort Ágostonnak, a magyar ipar lelkes pártfogójának ajánlotta. A 21 ivre terjedő, 82 sikerült arczképpel ellátott, díszesen kiállított mű ára fűzve 2 frt., diszkötésben 2 frt 50 kr. Különfélék. — A sz.-lstván társulat kebelében alakult „katli. irodalmi társulat“ tagjaivá Egerből, s az egri egyházmegye köréből megválasztanak: dr. Hméri Kiss István, Luga László, dr. Pávvy Sándor, Répássy János, Szvorényi József, Zudar Sándor. — A cist. r. egri kath. fögymnásium évzáró ünnepe, a múlt jun. hó 29-éu, Péter és Pál ünnepén, a regg. órákban, nagy számú s diszes közönség részvéte mellett, a szokott ünnepségek közt folyt le. Az ünnep a cistercziek templomában „Te Deum“-mal, s misével vette kezdetét, melyen ft. Szerencse Menyhért alperjel, s főgymn. tanár celebrált. Mise alatt a fógymn. énekkar Kempter Cdur miséjét, s betétekül Tinódi és Brosig egyházi énekeit szo— De hát mért nem jött ezen a hidon ? Erre a kérdésre nem tudtam felelni, mert hát bizony szívesen mentem volna én a hidon, csak tudtam volna, hogy van. Felelet helyett tehát kérdést intéztem a szép kisasszonyhoz: — Megengedi nagysád, hogy megmossam az arezomat itt a vizben ? — Tessék bejönni hozzánk, aztán odabent kényelmesen megmosdhat és felöltözhet. — így ? — kérdém és iszapos, víztől tocsogó ruhámra mutattam. — Ne féljen, nem látja meg más, csak a kulcsúmé, mert szüleim a szomszéd faluba mentek. — Hát, kérem alássan, csak úgy menjünk be a házba, hogy más meg ne lásson. — Erre megyünk, kerülő utón, — felelt a szép leány és megindult előttem. Én azonban megálltam. — Bocsánat, nagysád, de én még sem mehetek be kegyetekhez. — Miért? — Először is becsunyitanám a szőnyegeket a sárral, másodszor meg nem tudom, hogyan öltözzem át, mikor nincs velem több ruha ennél az egynél. — Majd adatok én egyet a papa ruhái közül, ezt pedig kimossa a kulcsúmé.
