Eger - hetilap, 1887
1887-06-07 / 23. szám
s. , 4 ~ r ' — 179 — lehetett. Egy az ipar-ügy mélyébe ható törvényre, s annak észszerű végrehajtására volt szükség, hogy ezen ipar-ügyünkre li- dércz-nyomással nehezedő viszonyok valahára megszűnjenek s az iparos-világra és közvetve édes hazánkra egy szebb jövő hajnala derüljön. Ily remények ébredtek lelkemben, midőn az egri iparos- tanoncz-iskola növendékeinek munkáiból, múlt hó 29—31-én rendezett munkakiállitást megtekintettem. A belépés alkalmával mindjárt meglepte a látogatót a csinos, izlésteljes berendezés, mely az egyes tárgyakat könnyen hozzáférhetővé tette, az egész kiállítás áttekintését megkönnyítette és az összbenyomást növelte. Volt ott szebbnél-szebb munka, melyek legnagyobb részén meglátszott, hogy készítője nem pusztán a műhelyben szerzett ügyességeket, hanem az iskolában szerzett szellemi tőkét is érvényesíteni' akarta és érvényesítette is. A nemzeti Ízlés és csinosodás jelei nem egy munkán voltak észlelhetők; erre pedig fajunk eredeti jellegének megóvása végett nagy a szükség. Látható volt a nemes verseny, mely mindenesetre üdvös hatású ipar-ügyünkre. De ki tudná mindazon előnyöket felsorolni, melyek ez intézményből származnak? A jövő fogja azt kellő világításba helyezhetni. S mégis mily ellenszenv mutatkozott és mutatkozik ma is az iparos-tanonczok oktatása ellen ép a legközelebbről érdekeltek, az iparosok részéről. Vajha mielőbb belátná hazánk minden iparos polgára ez intézmény kiváló szükséges és hasznos voltát; s a hatóságok és egyeseknek e téren kifejtett buzgalmát nem gátolni, de elősegíteni igyekeznék, hogy a kívánt eredmény mielőbb elérhető lenne. Valóban öröm volt szemlélni ez eredménynek úgyszólván, csak csiráit is jelen kiállításban. Nem egy tanuló, mesterüknek is diszökre váló munkával lepte meg a közönséget. Hogy a sok közöl néhányat megemlítsek, álljanak itt a következők : Kövér Pál szoba-festő tanuló Tancsa Lajosnál, meglepően sükerűlt rajzait mutatta be. Ez ifjú igazán méltó volna a tovább képzésre. Talán egy kis Munkácsy válhatnék belőle. Ajánljuk a tehetős körök figyelmébe. Nagyon említésre méltók még Szágl N. bádogos-tanuló atyjánál, — Reincz R. szerkovács atyjánál, Erlich N. rézöntő atyjánál, — Schvartz A. órás Sebestyén Istvánnál, Barna Manó bútor-asztalos tanulói, az érseki nyomda tanulói stb., kik valamennyien saját szakmájokból igen csinos tárgyakat állítottak ki. De ki győzné az érdemeseket is mind felsorolni. Volt ott még bőven szabó, szűcs, csizmadia, czipész, lakatos, szíjgyártó, kötélverő, kalapos, bodnár, kerékgyártó, czuk- rász, bábos, üveges stb. iparág képviselve. S mindannyi dicséretre méltó szorgalmat és ügyességet tanúsított. Lehetetlenség e helyütt meg nem emlékezni azon derék iparos polgárokról, kik tanulóikat a kiállítandó munkák készítésében nem csak nem gátolták, de dicséretre méltó módon igyekeztek buzdítani. Éljenek ők sokáig. Azokat pedig, kik tanulóik ezen jóratörekvése elé akadályokat gördítettek, vagy azoknak a kiállítandó tárgyak készítését egyenesen megtiltották: méltó megrovás illeti. Mert voltak ám ilyenek is! Néhánynak nevét is tudjuk; de ez alkalommal még nem akarjuk őket a megérdemlett szégyeukőre állítani, nem teszszük ki nevüket. Jövőre azonban minden kíméletet félreteszünk. Végül pedig elismerésünket nyilvánítjuk az iparos-tanoncz-iskola buzgó igazgatójának és derék tanítói testületének, kik a fáradhatlan igazgatóval élükön elismerésre méltó buzgalommal munkáltak a kiállítás létrehozásán s csinos berendezésén; a látogató közönséget pedig a legszívesebb készséggel kalauzolták. Éljenek sokáig! Adja Isten, hogy általuk az iparos ifjúság szivébe plántált jó mag nemes gyümölcsöket teremjen a haza javára, s az ő dicsőségökre! (F. K.) Az emberi társadalomnak két productiv osztálya van. Ézek egyike a földmives, bányász, erdész és államtenyésztőkből álló osztály; a másik az iparos osztály, mely a gyárakat is ide értve, a nyers anyagokat feldolgozza és a fogyasztók részére haszonvehetővé teszi. A kereskedők eszközük a kész és nem kész árúk értékesítésének közvetítését, de ezek nem képezik a jelen czikk tárgyát; mert e tekintetben más tényezők szerepelnek. A civilisatió sok olyasmit tesz nélkülözhetlenné, mi az élet- fentartásához nem elkerülhetlen, de szükséges azért, mert szokás, divat, megszokott nagyobb kényelem s végre az emberi természetben fekvő versenyzési vágy azokat, mondhatni nélkülözhet- lenekké teszik. Tény az, miszerint egy civilizált nemzet sem állhat fen, ha ipara és kereskedelme fejletlen, mert a legkedvezőbb esetben saját zsírjába fúl, de megfúl. A productiv osztály tehát egy maga fen nem tarthat egy államot — ipar és kereskedelemre van szüksége. A munka a jelenkor aristocratiájának alapja. Ebben nyilvánúl az egyéni ész, ügyesség, szorgalom, ízlés és kitartás, szóval a hasznosság összessége. Ennek fejlesztése állami és nemzeti érdek. A ki ezt fejleszti, előmozdítja, az, hazája és nemzetének teszi ez idő szerint a leghasznosabb szolgálatot. Midőn Derszib Rudolf tanár és igazgató ur az iparos ta- nonczok önkészitette munkáiból kiállítást rendez, és bemutatja azok haladását, képességét, oly szolgálatot tesz a nemzetnek, melynek következményei elvitázhatlanok. A kiállítás ügyesen, szépen volt berendezve s Eger városának becsületére válik. Sajnálandó, hogy többen nem látogatták meg. Mi a szorgalmas, kedves fiúk müveit kedvteléssel szemléltük, s mondhatjuk, hogy több mint egy szép tehetséget fedeztünk fel, kikre, ha buzgalmuk nem lankad, szép jövő vár. A kiállításban kitüntetettek névsorát közöljük, mint azt az ügyes, szakavatott és részrehajlatlan „Jury“ kezéből vesszük — következőképen : Folyó év május hó 29. 30 és 31-én rendezett rajz- és munkakiállitáson résztvett következő iparostanulók részesültek jutalomban és kitüntetésben: Kövér Pál, Il-ik oszt. tanuló, festő Tancsa Lajosnál, ftdő Györgyényi Ignácz kanonok ur által adományozott 1 db. aranyat és dicsérő oklevelet nyert. Szágl Béla Ill-ik oszt. tan. bádogos Szágl Nándornál, bádog-horgany-, vörösréz- és vaspléhből készült háztetőért nt. Kandia Kabos vallástanitó ur által fölajánlott 1 db. aranyat és dicsérő oklevelet nyert. Két darab 1 forintos tallért és dicsérő oklevelet nyertek: Ambrus Sándor Ill-ik oszt. tan., lakatos Demeter Imrénél, rajzokért; Frankó Ferencz, III. o. t., szabó Venszlovszky Lajosnál, rajzokért; Pauncz Ignácz, III. o. t. kárpitos Barna Manónál, ottománért; Reintz Dezső, III. o. t. szerkovács Reintz Rudolfnál, rudas mázsa és mérlegért; Sántlia János III. o. t. asztalos Barna Manónál, varróasztalért; Szalontay Lajos, II. o. t. lakatos Balkay Istvánnál rajzokért. Egy db. 1 frtos tallért és dicsérő oklevelet nyertek: Bablonkay Ignácz, III. o. t., kovács Bablonkay Józsefnél, rajzokért; Dávid Lajos, III. o. t., nyomdász az érseki nyomdánál, díszesen kiállított nyomtatványért; Busa Ferencz, III. o. t. lakatos Kalmár Istvánnál, rajzokért; Éábián Géza I. o. t. szabó Kiss Istvánnál, kötött gombos-mellényért; Farkas Atilla III. o. t., asztalos Endrész Károlynál, rajzokért; Infeld Miksa III. o. t. nyomdász Kőim Dávidnál, díszesen kiállított nyomtatványért; Kukusik Ferencz II. o. t., szabó Buday Lászlónál, huszárkáért; Májer Rudolf, III. o. t. könyvkötő Károly Károlynál, rajzokért; Misiczay Gyula. II. o. t., czipész Arvay Sándornál, rajzokért; Roduly József, II. o. t. czipész Steiger Sándornál, gyermek-czi- pőért; Turcsányi József, III. o. t. asztalos Hám Györgynél, rajzokért ; Új Sándor I. o. t.. csizmadia Zeleznik Istvánnál, gyermek-csizmáért ; Vahl László III. o. t.. kárpitos Barna Manónál, zsölyeszékért. Dicsérő oklevelet nyertek: Hornyák József, II. o. t. asztalos Barna Manónál, varróasztalért ; Klein József, II. o. t. rézöntő Ehrlich Dávidnál réz- vasalóért ; Kövér Károly, II. o. t. czukrász Zander Nándornál, tortáért; Minder Gyula, II. o. t. lakatos özv. Zsiskánénál, rajzokért. Elismerő oklevelet nyertek: Acserbóui Sándor, III. o. t., asztalos Vanyek Alajosnál, rajzokért; Amszter Károly, II. o. t., bádogos Friedmann Antalnál, vizeskannáért; Antal István, előkészítő o. t. Szabó Kormos Józsefnél, zsinóros-mellényért; Arvay Lajos, I. o. t. czipész Farkas Lajosnál, gyermek-czipőért; Barta Ferencz, II. o. t. lakatos Balkay Istvánnál, rajzokért; Barta Mihály II. o. t., asztalos Balkay Józsefnél, pipatartóért; Barsi József, I. o. t., üveges Palá- csik Nándornál, képkeretért; Belányi Lajos I. o. t., szíjgyártó Repesik Józsefnél, kulacsért; Berecz József, előkész. o. t. bodnár Veixner Bódognál, csobolyóért.; Blau Sándor, III. o. t., kárpitos Barna Manónál, ottománért; Bódi József előkész. o. t., csizmadia Vargha Istvánnál, csizmáért; Bolyki József, I. o. t., nyerges Lang Sándornál, fésűtartóért; Bók László, II. o. t., czipész Jaks Annánál, gyermektopányért; Brieger Jenő, II. o. t., szabó Schwartz Mórnál, nadrágért; Brunszvik József, előkész. o. t., kerékgyártó Kubik Nándornál, saraglyáért; Brunszvik Miklós, I. o. t., czipész Steiger Sándornál, gyermek-czipőért; Budai István, II. o. t., nyomdász az érseki nyomdánál, nyomtatványért; Csathó Antal, II. o.
