Eger - hetilap, 1887

1887-06-01 / 22. szám

170

Este nagyszerű fáklyásmenet vonult a p&rokhia elé Ő Ex- cellentiának üdvözletére, kihez, mint a város nemeskeblü segélyezőjéhez, gránitjellemű hazafihoz, jóságos Atyához s fáradhatatlan Főpásztorhoz Petró József ügyvéd, a hitközség segédgondnoka intézett beszédet, melyet óriási éljenharsogás szakított félbe csaknem minden mondat után. Ezután magasztos jelenet következett. A rengeteg néptömeg áradata csendre verődött s feszült figyelemmel várta azon ajkak megnyíltát, melyekről a tegnapi szent beszéd mézigéit hallá. Az est csöndjében végre megcsendült a főpásztor érczes szava, beszélt ismét oly szépen, az eszmék oly gazdagságával az igazi honszeretetről, melynek tüzét a miskol- cziak eddigelé is Vesztaláng gyanánt őrizték, hogy önkénytelenül is riadó tetszés-zajra és éljenkiáltásokra nyíltak a közönség ajkai. Az impozáns jellegű fáklyásmenetet, a szeretet és ragaszkodás e tüntető ünnepét, a katonai zenekar gyönyörködtető játéka fejezte be. Sokáig hullámzott még a közönség fel- s alá az utczá- kon, meg-megujúlt az üdvkiáltás, éltetve a hódolattal környezett Főpapot.

Máj 30. A nők bérmálása. — Délután indulás Aszalóra.

Miskolczon, a magas vendég itt idézése alkalmából, ily czi- mü alkalmi müvecske jelent meg:

Emléksorok Nagyméltóságu és Főtisztelendő dr. Samassa József egri érsek, Pápa O Szentségének házi praelatusa, pápai trónálló, valóságos belső titkos tanácsos tiszteletére felajánlva, midőn 1887-ik év május havában a miskolczi kerületben bérma- körútját tartotta. Miskolcz. Dullházy S. kiadása.

A városunkban tervezett szövő-gyár ügye.

Egy, Egerben létesítendő szövő-gyár érdekében, pár év előtt, élénk mozgalom indult meg városunk értelmiségének körében. Az volt a szándék, hogy a tervbe vett szövő-gyár a város délkeleti végén, a „Fekete sas“-sal szemben fekvő, volt keményítő-gyártelepen állíttassák föl, mely jelenleg Czettner Károly, kápolnai birtokos, gőzmalom-tulajdonos birtokát képezi. Ugyanő volt egyszersmind a mozgalom megindítója is.

Akkor a szövő-gyár létesítéséhez, s remélhető prosperálásához szükséges adatok összegyüjtettek; s a részvény-aláírások is megindultak, melyek, tudtunkkal, mintegy 50—60,000 frtnyi részvény-összeget eredményeztek. Az aláíró részvényesek a szövő-gyár fölszerelése- s kezelésének a helyszínén való tanulmányozására küldöttséget is menesztettek Eperjesre. A szépen megindult, s iparunk előhaladására nézve nagy fontosságúnak Ígérkező ügy tovább fejlesztése azonban e stádiumában — nem tudjuk : mi okból, — egyszerre megfeneklett, s azontúl hallgatott róla a krónika.

Most ez ügyben újabb, s talán elvégre sükerre vezető lendület állott be. A terv kivitelét ugyanis Jágocsi Péterffy József, magy. kir. kultusz-miniszt. kormánybiztos, országos ipar- iigyünk e lelkes előmozditója vette kezeibe, ki e végből f. hó 24- kén városunkba érkezett.

Ez alkalomból Gfrónay Sándor, tevékeny h. polgármesterünk a mondott nap délut. 4 órájára értekezletre hívta meg városunk értelmiségének az ügy iránt kiválóbban érdeklődő tagjait.

•Az értekezletet, melyen a meghívottak közül mintegy 40—50- nen vettek részt, — a körünkben megjelent Jágocsi Péterffy József minist, biztos nyitotta meg. Mindenekelőtt megjegyzi, hogy minden hivatalos jelleg nélkül, mint magánember vesz részt ez értekezleten, mint nemzet-gazdász, ki évtizedeken át hazánk ipari előhaladásának szenteli életét, s évek hosszú során át e téren szerzett tanulmányait s a müveit külföldön gyűjtött tapasztalatait. Azért határozottan kijelenti, hogy ez úttal itteni megjelenése minden politikai tendentiától távol áll, — ő maga soha sem politizált, — ő nem politikus, hanem szívvel lélekkel nem- zetgazdász s kéri az értekezletet, hogy őt tisztán e minőségében tekintse körében, ki a már több Ízben történt meghívásnak, bokros elfoglaltsága miatt, csak most tehetvén eleget, jelenleg azért jött Egerbe, mert itt, egy svájczi társulat közbejöttével, s a megye érdekeltségének úgy szellemi, mint anyagi hozzájárulásával létesítendő szövő-gyár felállítását a helyi körülmények tanulmányozása folytán, nemcsak czélszeriinek és hasznosnak, hanem a felállítandó szövő-gyárral kapcsolatos számosabb helybeli ipar-ág magas fokú előfejlesztésére, szóval megyénk s városunk iparügyének minden irányú emelésére rendkívül fontosnak tartja.

Ami magát az Egerben létesítendő szövő-gyár tervezetét

illeti, erre nézve t. jeles nemzetgazdász hazánkfia a következő ekszpozét adja elő az értekezleten:

Tájékoztató,

egy — Egerben létesítendő pamut-szövö-gyár érdekében.

Evek óta általánossá vált a jó tanács társadalmunk legfelsőbb rétegeitől kezdve lefelé, a legalsóbb rétegekig, hogy „ipart kell teremteni.“ — És e jó tanácsot a szükség adja az emberek ajkaira; — mert megczáfolhatatlan azon nemzet-gazdasági törvény, melyet egy világhírű nemzet-gazda az élet tapasztalatai után állított fel, hogy: „alkotmányos állam, ha csak tisztán mezőgazdasági, vagy is, nyerstermelő, huzamosb ideig, mint önálló és független, fenn nem áll hat.“

Ennek oka igen egyszerű. Az alkotmányos és független, tehát önmagából fejlődő állam fenntartása, még rendes körülmények között is, lényegesen több anyagi áldozatba kerül polgárainak, mint az önkényuralom alá helyezett államé, melynek polgárai önakarattal soha sem bírnak.

Továbbá a tudomány hatalma az egész világot uralja, s a mezőgazdasági tudomány ma napság ép úgy nem titok, mint nem titok a gőz és villamosság kormányzó ereje.

Ma már California, Canada és Amerika megvannak magyar liszt nélkül, észreveszi és érzi ezt a magyar malom-ipar; — s beállott már az a sajnos állapot, hogy a gőzmalmok tulajdonosai 20%-al szállították le a termelést; Swájcz liszt-szükségletét, maga Haggenmacher is el tudja látni, — minden nyersterményünkre a német Uradalom nagy vámtételeket rakott, — melyek emeltetni fognak; Swájcz kimondotta a szeszmonopoliumot, a német birodalom ki fogja mondani. Boraink specialitásai, Oroszországba a nagy vámtételek miatt alig juthatnak be, — az orosz búza, a romániai kukoricza versenyez velünk; — Debreczenben és Budapesten amerikai zsírt árulnak; kender- és len-termékekben többet hozunk be, mint a mennyi értéket termelünk, pedig a kár- pátalji megyék termelhetnének olyan lent, mint Oroszország, — olyan kendert pedig, mint Olaszország, termelhetnénk a Duna és Tisza mentén, meg a Bodrogközben, — de nem akarunk.

Mezőgazdasági gyáraink, melyek el nem pusztultak, sorban visszaesnek, vajúdnak. És igy megy ez tovább.

Csalfa álomban ringatja magát minden ember, ki azt hiszi, hogy a mezőgazdasági válság, melyet csak a földbirtokos érez egész mértékében, és melynek létezését sehogy sem lehet elvitatni, — csak úgy mától hónapig tart. — Nem, — közel az idő, mely a mezőgazdasági válságot teljes mérvében fogja az egyesekkel és az állammal éreztetni. Boldog, ki magát más álomban ringatja, de ébredése keserű lesz! És igy naponta sürgősebbé válik az, hogy a külterjes gazdálkodási rendszer, belterjes gazdálkodási rendszerré alakuljon át, — mi annyit jelent, hogy a mező- gazdaságnak kezet kell fogni a nagy iparral, egymágt kell fejleszteniük, külön utón többé nem járhatnak, mint nem járhat többé külön utón a kereskedés és az egészséges ipar, melynek amaz képezi legfőbb támaszát.

r

Es ez azért van. mert manapság nem az európai, hanem a világ-versenynyel kell megküzdeni, s a mely állam e küzdelemben elnyomatik, ha egyebet nem, de önállóságát, befolyását, okvetlen elveszíti.

Ezt kell, hogy érezzék azok, kik az iparfejlesztés szükségét érzik, kik ez eszmeért rajongani tudnak, kik édes hazánkat igazán szeretik!

Nékem ma itt, sem feladatom, de szándékom sem hazánk köz- gazdasági politikája felett elmélkedni, vagy azt birálgatni; — egyet azonban nyílt homlokkal ki kell jelentenem, azt tudni illik : hogy nincs szerencsétlenebb állam, mint az, melynek társadalma mindenben az államot hívja segítségül. — Önálló, független állam polgárainak vagyoni emelkedését az állam gyámkodása, apró anyagi segélyezései, még soha sem mozditották elő. — Ezt nem én mondom, hanem ezt elénk tárja egész meztelenségében a müveit európai államok iparfejlődési története, melyet sem tagadni, sem megczáfolni nem lehet.

Midőn ezeket előrebocsájtani szükségesnek találtam, nem hagyhatom érintetlenül azon körülményt sem, hogy egy mező- gazdasági államban, különösen olyanban, mint hazánk, melynek sajátságos földrajzi és topographiai fekvése, népességének vidé- kenkintí elosztása, nemzetiségi fajainak különféle szokásai — melyeket számításon kívül hagyni nem szabad, — az ipart, különö-