Eger - hetilap, 1887
1887-01-11 / 2. szám
13 — Dr. Samassa József egri érsek ö exja palotájában a múlt vasárnap, f. hó 9-én volt a szokásos farsangi udvari diner-k elseje, mely alkalommal a szeretve tisztelt főpásztor szives magyar vendégszeretettel hívta egybe, — mintegy 60—70 teritékű disz- lakomára, — magas személye köré az egri mélt. fókáptalan, a clérus, a csász. és kir. közös hadseregbeli, a magy. kir. honvédségi,# a megyei és városi tisztikar, a különféle hivatalok, intézetekés testületek elöljárói, valamint a város előkelő polgárságának számos tagját, kik közöl a szives házi gazda ö exja, étkezés előtt, többekkel, szokott, élénk előzékenységével s nyájasságával társalgóit. Lakoma közben, a harmadik fogás után. Zalár József, megyénk aranytollú főjegyzője, állott fel, s fenkölt beszédben üdvözölte a házi gazda, érsek ő exját, ki az üdvözletre nyomban válaszolt. E válasz, mely egyszersmind jelentőségteljes enunciatiója volt az országszerte tisztelt egyház nagy haza- fiúi érzelmei- s gondolkozásának, ismét egyike volt ama beszédeknek, melyek nemcsak szónoki reinekségök, tartalmi gazdagságuk, s méltóságteljes előadásuk, de mindenekfölött benső meggyőződéstől áthatott, lapidáris kifejezésekben nyilatkozó igazságuk által is mindenkor bámulatteljes, mély és maradandó benyomást hagynak hátra a hallgatók szivében. Alább közöljük mindakét beszédet, amennyire azokat, főbb vonásaikban gyors jegyzeteinknek reprodukálni sükerült. — Zalár beszéde, körülbelül, igy hangzott: „A végtelen idő azon szaka, melyet esztendőnek nevezünk, elég hosszú tartalommal bir arra, hogy vég- határánál, a lefolyása alatt történt események íölött necsak egyesek, hanem nemzetek is szemlét tartsanak; a múltat megnyugvással, ha lehet, vagy önmagukkal elégedetlenül recapi túl ál j ák, s újabb tapasztalatok tanulságaival, vagy a magukbaszállás megtisztult eltökéléseivel lépjenek a meg nem álló idő uj szaka küszöbére. — Mit gondolunk, mit érzünk mi, magyarok, e véghatárnál és e küszöbön ? . . De minek e kérdés, hisz ma nincs Európának nemzete, mely megnyugvással tekinthetne a múlt év eseményeire, s kecsegtető kilátással a jövőbe. Hisz, mintha a természet és lélektan törvényei elvesztették volna sanctiójukat, ma Európában visszás minden, felfordult minden, bizonytalan minden . . Ez is nihilizmus . . . Felragyog-e még azon meleg fény. mondjuk: ez idealismus fénye, mely a szép és nagy iránti lelkesedés ihletével sugározza be a hideg és rideg szellemeket: megaranyozza a jogos materializmus kormát és füstfellegét, s bevilágít az emberi nyomor sűrű, sötét erdejébe, hogy felvidítsa s megvigasztalja azt? . Eölragyog-e még ? . . . Föl! Ez reményünk a jelen kétségbeesései közt,. Igaz, hogy csak távoli remény, vagy talán csak sóhaj. De remény, vagy sóhaj: senki sem érzi ezt jobban át, mint érsek ő exja. Igv ismerjük őt. S ha csak sóhaj e remény, akkor is nála ez már Istennel beszélő ima. Az uj év kezdetén, e távoli remény megvalósulása hitében, mint hitének hive, emeli szónok poharát Eger mélyen tisztelt főpapjának hosszú életére. Mire érsek ő exja — körülbelül, — ekként válaszolt: Benső köszönetét mondok a szívélyes üdvkivánatokért, s azokat lelkem mélyéből viszonzom. Az újévi jókivánatok kicserélése átalában társadalmi szokás s udvariassági tény. Ma azonban e kivánatok mélyebb értelemmel birnak, és teljesülésüknek óhajtása lelkűnkből szakad ki, mint mindig, valahányszor a létező viszonyok bizonytalanok s aggodalmat keltők. Es csakugyan, miként az ékes ajkú felszólaló is rámutatott, ki tagadhatná, ha a köz- és társadalmi viszonyokat pártatlanul bírálja, hogy a jelen komor, s a kilátás a jövőre még komorabb ? ! < Azonban bármily sorsra szán minket a gondviselés igazságos végzete, bármily bizonytalan a jövő s nyomasztók az aggodalmak, melyek méltán nyugtalanítanak: csüggednünk s a reményt egy jobb jövő iránt elvesztenünk nem szabad. De hogy e remény, — s nem pusztán sóhaj, mint a felszólaló mondta, én reményt mondok, — alapos, és megvalósulása várható legyen: ez ország fiainak kettőt meg kell őrizniök csorbittatlanul. Először a kötelesség öntudatát. Mert ez oly erkölcsi nagyságot és méltóságot rejt magában, melyet semmi balsors nem zavarhat meg; és oly tekintélyt, melyet semmi meg nem alázhat. Hányszor állított szemeink elé a történelem példákat, hol a rosz- szul kezelt hatalom által szerzett diadalt a mély megvetés követé. S viszont, hány példát tüntet elénk, hol a tiszta, szigorú kötelesség-érzettől áthatott kormányok, a legkeményebb megpróbáltatások közt is, nagyságot, erőt és vigaszt találtak polgártársaik szeretetében és ragaszkodásában. Őrizzük meg tehát mindenek felett a kötelesség öntudatát! De őrizzük meg, másodszor, azon meggyőződést is, hogy áldozat nélkül nincs kötelesség. A kötelességek tudománya tulajdonkép s leginkább — áldozatok tudománya. Emberekért, a hazáért. s nem önmagáért élni: — a polgári kötelességek összfog- lalata. S azért, aki érdekét a közének alárendelni nem tudja, még azon esetben is, ha az, ami legfontosabb érdekét sérti, látszólag a közügyre csak csekély fontosságú: a hazát nem szolgálta hűen soha; s nem számíthat azok támogatására és tiszteletére, kik az utilitarismust sem az erkölcsi, sem a hazatiui erények közé nem sorolják. Ez érzelmekkel üdvözlöm önöket, Uraim, midőn ez évben először tisztelem házamnál; s kívánom, hogy Isten áldásának sokszoros adományait áraszsza ez évben is e város minden polgárára. De szeretnék lelkem legbensőbb mélyéből még egyet ebhez hozzá fűzni, és ez az: hogy őrködjék e város fölött ez évben is az egyetértés angyala, ki, mint önök nagyon jól tudják, hosz- szu száműzetéséből csak lassan és félve közeledett falaink közé ; de tiz éven túl nekünk kedves mentornnk már, s áldásainak értékét sokkal többre becsüljük, „ semhogy azokat bármily árért is odaadni hajlandók lennénk. Őrködjék tehát az egyetértés angyala e város fölött, hogy lakosai annak aegise alatt becsületesen teljesítsék kötelességeiket, mint családfők, mint polgárai e városnak, s mint a hazának hű fiai. — Esküvő. Pók a Margit kisasszony, Póka István, az egri mélt. főkáptalan urad. igazgatójának kedves és müveit leánya, tegnap f. hó 10-én tartotta esküvőjét Horváth József főkápt. gazdatiszttel. Az esketési szertartást a mennyasszony nagybátyja, főt. Póka Zsigmond érd. plébános tartotta, ki a boldog párhoz kenetteljes menyegzői beszédet tartott. A násznagyi tisztet Diviaczky Károly és Sir Lajos urak teljesitették. Nyoszolyó- asszony a vőlegény nővére dr. Debreczeni Jánosné Karczagról, koszorú-leányok a menyasszony nővérei: Póka Mariska, Gizela és Diviaczky Irma urliölgyek, vőfélyek : Póka Sándor, Sir Nándor, Sir József és Eperjessy Sándor urak voltak. Az esküvőt fényes lakoma majd táncz követte. — Az egri törzs-kaszinó tisztikara és választmánya f. hó 6-án az alapszabályszerii titkos szavazással 1887-ik évre következőleg alakíttatott meg: beadatott összesen: 110 szabályszerűen kiállított szavazási iv, melyeken igazgatókká választattak: Petravich Bertalan 89, Szuhányi János 88 és Kaszap Bertalan 46 szavazattal; — pénztárossá: Eötvös József 103, számvevőül: Kovách József 52, ügyész szé: Dr. Pásztor Bertalan 41, könyvtárnokká: Bánhidy Gyula 93, j e gyzők k é: Fiilöp Zoltán 61, Kánitz Gyula 39 és Lipcsey Ádám 37 szavazattal; könyvtár bizottsági tagokká: Dr. Kóhn Jágó 89, Szabó Ignác/, 57 és Gáspárdy Géza 23 szavazattal, ki 45 szavazatta] egyszersmind választmányi taggá is megválasztatván, ha az egyesületben ez utóbbi állását foglalná el, azon esetre a könyvtárbizottsági tagok közé helyében mint utána legtöbb szavazatot nyert: Szol- csányi Gyula lép s a választmányi tagok sorából az utolsó neve törlendő leszen; választmányi-tagokká: Grónay Sándor 92, Babócsay Sándor 89, Dr. Vavrik Béla 85, Kovács Kálmán 85, Dr. Danilovics Pál 77, Babies Béla 71, id. Simonyi Károly 69, lnne Miklós 64, Dr. Brünauer Ambró 63, Petravich Ferencz 63, Kapácsy Dezső 61, Fischer Soma 55, Horváth József 55, Vavrik Endre 51, Dr. Schvarcz Dávid 50, Martonffy László 47, Gáspárdy Géza 45, Burik István 43, Luga László 43, Dr. Ury József 42, és Petravich Antal 37 szavazattal. — Az egri uj kaszinó f. é. jan. hó 2-án tartotta évi rendes közgyűlését. Elnök, dr. Fekete Ferencz jogtanár, a lefolyt évről szóló jelentését előterjeszti. A közgyűlés az elnöki jelentést tudomásul véve, az egyesületnek az 1887-ik évre megalakulását kimondotta, s a lelépett tiszti kar helyébe, Póka Zsigmond egyleti tag korelnöksége, alatt, az uj tisztikart következőkép választotta meg. Elnök: dr. Fekete Ferencz; alelnö- kök : Z sen do vies József prépost-kanonok, warlichi Búb na Ármin. cs. és kir. ezredes; igazgató: Hein József ny. őrnagy; pénztáros: R e i s i n g e r Ignácz; jegyzők: László János, Nagy László, Beniczky Sándor; ügyész: dr. Pásztor Bertalan; számvevő: dr. Szolcsányi Hugó; könyvtáros: Sivampel József. Választmányi tagok: Báthy Lajos, Burik István, dr. Danilovics Pál, dr. Dombay Tádé, Eleőd Titusz. Éliássy Ferencz, Hellebronth Mihály. Jekelfalusy Kálmán, Kmeth Antal, Marinkás János. Mayer Imre, Michalek Manó, Moóri Rikárd, Póka Zsigmond, Polonkay Béla, Répássy László, Sajóssy Alajos, ifj. Samassa János, Szabó Ignácz, Turcsányi Mátyás, Zay Ábrahám; és a cs. és kir. helyőrség, valamint a helyi m. kir. honvédtisztikar kebeléből azon kilencz tag, kik a múlt. évben is tagjai voltak az egyesület választmányának.
