Eger - hetilap, 1887
1887-01-04 / 1. szám
2 szivükben, hol nemzetek létkérdése, s esetleg egyik vagy másik nagyhatalom végleges megsemmisülése forog a fegyerek eldöntésének koczkáján, irtózatos lesz, minőhöz hasonlót még nem jegyzett föl Klió a nemzetek és háborúk történetében, s mely sarkaiból fogja kiforgatni a vén Európát, hogy annak uj ábrázatot adjon. A döntő pillanat még nem érkezett meg; de a politikai Pessimismus a háború kitörését a jövő tavaszra immár elkerülhetetlennek tartja, hacsak valamely váratlan, véletlen esemény, mint deus ex machina, az európai politika mai constellaczióit fenekestül fel nem forgatja. Addig — azt mondják, — a mostanában sokat emlegetett o r o s z-f r a n c z i a szövetség kérdése is eldől, vagy jobbra, vagy balra. A kérdés az: egyedül, a maga szakállára kezdje-e meg Franczia-ország a döntő harczot Németország ellen, miután a müveit, fölvilágosodott, szabadságszerető, és szabadságért küzdő franczia nemzetnek a bárdolatlan, rabszolgaságban nyögő, s szabadságtipró oroszszal való szövetség sem ínyére nincs, sem dicsőségére nem szolgál: vagy szabadságszereteténél erősebb a gyülöletérzete, s kész a poklokkal, ha kell, az oroszszal is szövetkezni, hogy ez által Németországot, s ennek szövetségesét: Auszt- ria-Magyar-országot, észak-kelet felől megbénítva, ily méltatlan áron is ügyekezzék a győzelmet a maga számára — ha lehet — biztosítani. Csakhogy az orosz nem megbízható szövetséges. S ezt — úgy látszik, — tudja Franczia ország. Az orosz — minden jel arra mutat, — két kulacsos politikát folytat. Kaczérko- dik Franczia országgal, hogy Német országot minden áron oda kényszerítse: engedjen Oroszországnak teljesen szabad kezet Keleten, A usztria-Magy aro rszág ellen. Mert Németországnak nincsenek e nagyhatalmat közvetlen közelről érintő érdekei Keleten, de annál fontosabb és közvetlenebb életérdekei vannak itt Ausztria-Magyarországnak, s legkivált hazánknak. S ha Oroszország nem is szereti Németországot, annál jobban gyűlöli Ausztria-Magyarországot s különösen a magyar nemzetet; jobban mint Angliát, melyek a Balkántartományokban űzött agressiv garázdálkodásainak folyvást akadályául szolgálnak. Felhívás Eger város tisztelt közönségéhez! Városunk mostoha testvére: a „Czifra külváros“ évszázadon keresztül a város megmentésére, (me posuerunt, custodem civitatis) ki volt sententiázva vízbe füllasztásra; — 1878. augusztus 31-én ledőlt a posuerunt és a város itta a levét; — de azért a víztől megmenekült mostoha testvér, sárban és sötétségben fet- reng, mig a többiek sima járdát s tűrhető világosságot élveznek; sőt a Czifra külvárosi polgárok halottaikat is a túltömött s Az „EGER“ tárczája. Újév napja. — Karczolat Földváry Kálmántól. — — Mit írsz pajtás ? E kérdéssel köszönt be hozzám újév estéjén, egy jó barátom. — Új év napja a tliemám; irok az „Egernek.“ Tudod, hogy munkatárséi csaptam fel. — Szép tőled, de ne irj. Okosat úgy sem tudsz; legalább újat nem. A mit Írnál a jövőről, gondviselésről, reményről stb. azt már kimerítették mind a régi klassikusok. Nincs uj semmi; a felfedezések sem újak; volt már mind, — elmosta az özönvíz; elmossa a mostaniakat is : puskapor, vasút, dinamit, torpedo mind bliktri. — Az igaz, barátom, hogy a klassikus müvek a szellem- világban olyanok, mint az alkohol vagy spiritus a likőr-gyáros kezében ; készít belőle mindenféle zamatut, de hát ad hozzá más ingredientiát is; — én azonban újat irok. — Hahaha! — Ne kaczagj. Vadonat újat irok. 1. A klassikusok idejében, újév nap nem a tél közepére, hanem tavaszkor esett. 2. Az emberek nem bírtak még a képmutatás azon művészetével, mely ma már közkincs. 3. Az emberek nem voltak oly szemtelenek, hogy más házához menjenek a gazdát insultálni; pedig ha valaki, — pl. az adós, uzsorás — hitelezőjének gratulál, ez már még távollevő temetőkbe kénytelenek vinni, ámbár mellettök van az elfelejtett — bár sok névre is elkeresztelt temető, — mely 1826-ban katona-, 1831-ben kolerás-, 1849-ben honvédtemető néven volt ismeretes; de az utóbbi magasztos név mellett is, a közellakók előtt, népszerűségre nem vergődhetett, mivel: hiányzik belőle a kápolna, melyben az elhunytak üdvéért Isten szent oltára előtt leborúlva mutathatnák be a kegyelet áldozatát. Ezen akadály elhárítására szövetkeztek az ottani lakosok, és egy gyiijtőrbizottságot szerveztek, mely bizottság mindenek előtt Érsek őnagyméltósága helybenhagyását kérte ki, mi 2563/1886 szám alatt — július 9-én keltezve meg is adatott; továbbá a városi tisztelt képviselőtestület által utasítva, a polgármesteri hivataltól a 12 negyedmesterek, egy-egy aláírás és hivatalos pecséttel megerősített gyűjtő ivet kaptak, azon meghagyással, hogy kerületükben a kápolnára gyűjtést- eszközöljenek. Az I. ivén, elsőnek jegyezte be nevét: Nagyságos és Főtisztelendő Ludányi Antal apátkanonok s városi plébános úr 100 írttal; ily szép kezdet alig pár ivén talált követőkre, a negyed- mesterek, vagy meg sem mutatták iveiket, vagy részvétlenségre akadva eredménytelenül adták vissza azokat, mindössze 330 írt. gyűlt- be, mi az egri takarékpénztárban helyeztetett el. Alólirottak a szent ügy iránti buzgalomban nem csüggedtünk; a Méltóságos és Főtisztelendő egri főkáptalanhoz beterjesztettük a „Szent I.) ó n á t“ t i s z t e 1 e t é r e é p i t e n d ő k á p o 1 n a tervrajzát és 3200 írtra menő költségvetést; reményünkben nem csalódtunk, a nagylelkűségéről országszerte ismert főkáptalan, deczember 2-án tartott tanácskozmányából, kegyes volt 400 frtót utalványozni fölsegélésünkre. Egy negyedrészben van meg eddig a kívánt összeg, de bízva Eger város polgárainak nemes érzületében, hogy az üdvös c z é 1 kiviteléhez tehetségük szerint j árú lni fognak, alúlirottak, a negyedmesterek által üresen vissza adott iveken, fogjuk azon részekben a gyűjtést folytatni, hol eddig az nem történt. Egerben. Január 1. 1887. Kocsis Ferencz bizottsági alelnök. Jósvay Gábor pénztáros, Bóta Nándor ellenőr, Czeglédy Antal. Józsa György, Nagy István bizottsági tagok. Egri kér. iparoskor. Az „egri kér. iparoskor“ eszméje az iparosok egynehányá- tól alig tiz nappal ezelőtt lön megpendítve, újév napján már is megalapittatott, és pedig egyelőre 124 alapitó és rendes tag által. — Az első közgyűlésen, Miticzky József ideiglenes elnöksége alatt, elnökké egyhangúlag lovag Tóth István polgártársunk is szemtelenség, holott az jól tudhatja, miszerint a fenálló természetesviszonynál fogva, kész lenne a gratuláló őt egy kalán vizbe bele fojtani. — Én újat, modern genre képet festek. . . — Halljuk; beszéld el, mit fogsz Írni. — A mit ma láttam, hallottam, tapasztaltam. — Halljuk ! — Az utczákat kisebb-nagyobb csoportok lepik el. Három tagból álló két csoport találkozik. Az egyik: Voltatok már X. Y. J. K. P.-nél? Másik csoportbeli: Nincsenek otlionn. Előbbi a többiekhez: Siessünk. Most nincsenek otthonn, ott hagyjuk névjegyeinket. Másik: Megálljatok; hát ti kiket nem találtatok otthon, mert mi meg oda megyünk, s névjegyeinket ott hagyjuk. Előbbi: F. G. H. K. L. M. N.-nel is most találkoztunk, tehát ezek sincsenek otthon, az utczán végeztünk velők — Adió ! Másik csoport: szegény professioból gratulálok, magyarűl: kéregetők, hasonlóval találkoznak. 1. cs. Kaptatok-e már valamit? 2. cs. Csekélység! Nem érdemes annyit járni. 1. cs. Voltatok-e már N.-nél? 2. cs. Eltagadtatta magát a gazember. 1. cs. Én megfogtam a gazembert; kisrófoltam belőle egy forintot. Nincs otthon; elillan illyenkor korán, máskor alszik 8—9-ig, de ma már 7-kor elment, hogy menekedjék a jó kívánat októl. 2. cs. Kíván neki jót a kő, a mely üsse meg. (El.) Két ifjú úri ember: A és B. találkozik. A. Voltál már a vén gebénél? B. Voltam, látogassa meg a kolera.
