Eger - hetilap, 1887
1887-01-04 / 1. szám
1-sö szám. 26-ik év-folyam 1887. Január 4. Előfizetési dij: Egész évre . Félévre . . Negyed évre. Egy hónapra Egyes szám 5 frt — kr. 2 „ 50 „ 1 „ 30 „- „ 45 „ ~ » 13 ?, Hirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyeeumi nyomda), a szerkesztöseg (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése» s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Felhívás előfizetésre. T. olvasóinkat, kiknek előfizetésük a múlt decz. hó végével lejárt, tisztelettel kérjük előfizetéseik megújítására, hogy a lap rendes küldése akadályozva ne legyen. Előfizetési föltételek: Előfizetési dij Egész évre Félévre Évnegyedre . Egy hóra 5 frt. 2 „ 50 kr. 1 „ 30 „- „ 45 „ Közs. jegyzők és néptanítók lapunkra fél-áron fizethetnek elő. T. gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet- példánynyal szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala. Mit hoz az újév? I. közlemény Ismét egy évvel lettünk öregebbek. Hogy öregbedtünk-é tapasztalásban, előrelátásban; hogy józan belátással hasznukra tudjuk-e fordítani a múltak tanulságait: talán a jövő meg fogja mutatni. Mit rejt a jövő méhében? — a gondviselés titka, amelynek, kezében van a népek és nemzetek sorsa. -*V De a tények logikáját figyelmen kívül hagyni nem lehet.*jA múltak eseményei messze előre vetik árnyukat a jövő derűjébe, s ezek nemcsak kevés biztató, de nagy mértékben aggodalomtel-’' jes jövendőt helyeznek számunkra kilátásba az imént beköszöntött 1887-iki uj esztendőben. A politikai láthatár Európa fölött teljesen be van borulva. A hatalmasságoknak évek óta lázas tevékenységgel folytatott fegyverkezése óriási áldozatokat kíván, melyek immár annyira elvisel- hetlenekké tették az adózó nép terheit, hogy ezek további tul- hajtása könnyen végzetessé válhatik. Világrészünk ma egy gyújtó, romboló anyaggal túltömött akna, melynek csak egy szikra kell, hogy légbe röpüljön, s államokat temessen romjai alá. S e szikra egyetlen ember kezében van. Ez ember III. Sándor, a minden oroszok czárja, milliók ura, ez a rettegett és rettegő kényúr, kit üldözési mániája immár az őrület végzetes tárához juttatott. Nem csuda. Atyja szerencsétlen sorsa örökké a nihilizmus ijesztő, fenyegető rémeitől zaklatva, bizt got sehol sem találva, helyét sehol sem lelve, — ez évek kínzó állapot lelkét végkép megzavarta, annyira, hogy ma márSiC nihilizmus veszélyeitől nem a népnél retteg, melynek körében egy idő óta tüntető bátorsággal jelen meg, — hanem saját közvetlen környezetétől, melynek minden tagjaiban egy-egy, élete ellen törő nihilistát lát. A Pétervárról kiszivárgó hírek rémes dolgokat suttognak e szánalmas állapotáról a mindenható czárnak, ki egy őrjöngő rohamában legközelebb is annyira vetemedett, hogy- saját nejére, a czárnéra emelte kezeit. — Nyilt titok, — bár a diplomáczia minden áron el akarja simítani, — hogy a czár Villaume német- katonai attachéra, egy ezzel folytatott hevesebb szóváltásból eredt lelki rohamban, revolvert fogott, s a diplomatát saját kezével lelőtte. Más hírek oda módosítják az esetet, hogy a czár csupán arczul ütötte Villaume-t, s ez — más elégtétel hián, — ön- gyilkosságban volt kénytelen elégtételt keresni helyrehozhat- lanul megsértett becsületéért. Akárhogyan történt a dolog, a nemzetközi jog ily brutális megsértése, más körülmények közt., okvetlenül „casus bellinek tekintetik, s háborút von maga után. Hire is járt, hogy a hallatlan eset után erős csapatösszevonások történtek, mindkét részről, a német-orosz határon, s kevés híja volt már, hogy mérkőzésre nem került a dolog. De a nagy Németország uralkodója, Vilmos császár — öreg ember. Élete végső napjait nem akarja egy irtózatos háború izgalmai közt leélni. Őrültek cselekedete nem eshetik annyira beszámítás alá, hogy ez által esetleg egész Európa lángba boruljon. Az agg német császár ez által fényes tanujelét adta bölcs önmérsékletének, s e háború — elmaradt . . . Meddig? Annyi bizonyosnak látszik, hogy mig az ősz Vilmos, német sászár él, Németország, — az 1870-iki franczia-porosz hadjárattal esen kivívott hatalmának érzetében, — nem kezd háborút, ha i4e g nem t á m ad j á k. De nem fogják-e megtámadni ? Francziaország tizenhat éve sajogja 1870-iki megaláztatását, s még inkább akkor elvesztett két szép tartományát: Elszászt, és Lotharingíát. Francziaország, mely e veszteséget soha sem fogja feledni, tizenhat év óta készül a revanche- há borúra. Ez idő alatt, a háborúk történetében hallatlan hadi sarczot kiheverve, óriási áldozatokat hozott hadserege ujja szervezésére, s a legutóbb megszavazott hadi budget gyors felhasználásával odáig jutott, hogy hadserege a jövő tavaszra teljesen harczkészen áll. Franczia országban a német visszatorlás pártja : az úgynevezett revarche-párt, igen hatalmas; s bár maga Boulanger, a hadügyminiszter, - ki maga is mint e párt egyik tüzes és lelkes hive ismeretes, — egyik közelebbi étiében oda nyilatkozott, hogy egy háborúnak Franczia or- a nézve irtózatos és beláthatatlan esélyeiért alig képes el- i a felelősséget: ma már a két nemzet közt a feszültség, áborura. való készültség oly magas fokra hágott, hogy a 5res hosszabb időre alig halasztható. S ez összeütközés, hol milliók állanak egymással szemben, engesztelhetetlen gyűlölettel
