Eger - hetilap, 1886
1886-03-16 / 11. szám
11-ik szám. 25-ik év-folyam 1886. márczius 16. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — ki Félévre . . 2 íl 50 „ Negyed évre. 1 V 30 „ Egy hónapra — » 45 „ Egyes szám — » 12 „ EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után fi, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza, zsebköz. 24. sz.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Felhívás az egri egyházmegye nagyontisztelendő lelkipásztoraihoz, tisztelt néptanítóihoz és jegyzőihez stb stb. * Egyházmegyénk múltjához egy gazdag s még kimeritet- len forrást óhajtunk megnyitni. A levéltárak elsárgult pergamenéi, avas regesztái bizonyára dús és értékes anyagot szolgáltatnak a történelemnek, de korántsem mindenoldalút. Az írott adatokon kívül egyébre is szorúl a tudomány, arra, a mi megírva s poros archívumokba eltemetve nincs, hanem összegyűjtetlenűl él a beszélő nép egyetemének ajkain, ki nem zsákmányolva, észre sem véve eddig. Nem arra czélzunk, a mit beszél a nép: a mondákra, szájhagyományokra, ezek történeti értéke több mint kétséges, — hanem czélzunk arra, a mivel beszél, a szóra magára, a puszta n3relvészeti értelemben vett szóra. Köztudomású, hogy az összehasonlító nyelvtudomány menynyi világot derített arra a korra, a meddig a krónikák s feliratok emlékezete vissza nem ér. a praehistorikus történetre, a népek származási, elágazási s fejlődési viszonyaira. Mi egy ezzel analog eszmével lépünk fel. S folyóiratunk az első, mely a magyar történettudományban ez eszmére gondolt s megvalósítását programmjába fölveszi. Mi fel akarjuk használni egyazon nyelv dialektusait az illető nép belső történetének megvilágítására. S erős meggyőződésünk, hogy épen fajunk történetére érdekes tanulságok vonhatók el nyelvjárásainkból. Szorosabban a régi telepítési rendszer s a vármegyék alakulásának épen napi renden levő kérdései látnák e tanulságok üdvös hasznát. Az egész országra igy gondolni még kissé korai volna, egyrészt előtanulmányok híján, de főként azért, mert az eddigi adatkészlet, mi a szakirodalomban s főként a Nyelvőrben öszsze van hordva, még most is fölöttébb hézagos csak arra is, hogy egy-egy dialektus területét pontosan körvonalozhatnók, — ámbár a mienkhez hasonló előmunkálatok után nem sokára el kell jőnie az időnek, hogy az egész magyar nyelvterület ősz- szehasonlitó nyelvjárástanát megcsináljuk. Az első teendő azonban a részletek kidolgozása. Folyóiratunk ezen egyházmegye történetét műveli s az itt jelzett módot tiszte de kedve szerint is itthon fogja a tudomány érdekében legelőször alkalmazni. Tudja egyrészt, hogy épen megyénk egyik legérdekesebb szakasza a magyar területnek nyelvi s etlmografiai szempontból egyaránt; reméli másrészt, hogy összeköttetései s olvasóinak ügybuzgalma által a kellő anyagot sikerül beszereznie. Igen, egymázmegyénk területe rendkívül gazdag ethnikai árnyalatokban. Csak a Mátra és Bükk lábaitól a Tiszáig nyúló vidéken egész skálája van a különböző népjellegeknek ; egyik nagyobb, másik kisebb földet takar, némelyik csak csikókban kígyózik át. mint egy telér, a kompaktabb törzs területén; itt finom átmenetek, ott éles különbségek mutatkoznak, a leggyöngébb s legerősebb arányalatokig. Testalkat, arcztipus, nyelv, viselet és szokások megannyi különbözéseket tüntetnek fel, egyik fontosabb ethnikai jelleg mint a másik, de a nyelvnél egy sem fontosabb. A historikusnak segítségére lehet az anthro- pologus, az etlmographus, de jobban egyik se a nyelvésznél. Igen, e nép beszéde a történelemnek egyik szavahihető tanúja. Maguk azok a hangok, melyeket mindennap hallunk, de meg nem hallunk, sokat, nagyon sokat beszélhetnének vidékünk múltjáról. És a ki e vidék tájszólási monográfiáját megírná. a ki a különböző dialektusi nuance-okat részletesen, helység szerint összehasonlitaná: oly oldaláról láthatná meg e táj múltját, a minőt akár az évkönyvekben, akár az akták közt hasztalan keresne. Hogy úgy mondjuk: ahistorikus históriáját Írhatná meg. Mint a geológus a kőzetekről olvassa a föld fejlődését, rétegei lerakodását, úgy olvashatnék e nyelvjárásokon a vidék népének egykori letelepüléseit, rétegeződését, a legrégibb törzsmozgalmakat, szinte fel a honalapitás koráig! Ily hálás térnek tudjuk egyházmegyénk területét. S a mi reményünket illeti: erősen hiszünk papjaink, néptanítóink s egyéb művelt földjeink hazafias és tudományos szellemében, hogy a parlagon heverő kincset, melyet csak össze kell szedni, értékesítés végett folyóiratunkhoz készséggel beszolgáltatják. A kiknek alkalmuk van a néppel mindennap érintkezni, könnyen leírhatnak egy-egy párbeszédet, adomát, mesét községük nyelvjárása szerint. S nem kell a mi czélunkra semmi több, mint egyetlen lapnyi mutatvány minden egyes község nyelvéből, híven az élő kiejtés szerint leírva. Mindenik ilyen lap egyházmegyénk régi történetének fogja lapját képezni. Mi a begyülő anyagot nyelvészeti elemzés alá vetjük s az eredményt kellő kritikával történeti czélokra felhasználjuk. Mind két czél elég fontos különben, hogy lelkes támogatásban részesüljön. Még ha a történelmi siker nem lenne is kecsegtető, maga a nyelvészeti haszon elég tetemes lenne. És mi ezennel gyűjtést rendezünk s bizalommal folyamodunk egyházmegyei közönségeink lelkes és fenkölt gondolkodású vezetőihez, járuljanak adományaikkal e szép czél megvalósításához. Ok, kik szeretnek áldozni s szívesen áldoznak anyagilag is, áldozzanak most, és most az egyszer pénz helyett szóval; karolják fel e vállalatot, mely tőkét nem fogyaszt, de szellemi tőkét alapít, álljanak be e mű munkatársai közé s hozzanak egyegy követ egyházmegyénk történetének épületéhez! * ífc * Részletes útmutatásúl arra nézve, mit kívánunk és hogyan ? következőket legyen szabad figyelembe ajánlanak: Legszükségesebb, s ha egyéb nincs, maga elég lesz: egy
