Eger - hetilap, 1886

1886-03-02 / 9. szám

72

igazgatónk az ország minden részéből, sőt a messze távolokból is kapott, A 95 sürgöny közöl fölemlítjük a következőket : Tisztelői s barátai köréből: dr. Samassa József egri érsek Bpest; Supka Jeromos apát, Zircz; Beniezky Ferencz államtitkár Bpest; (neje, a jeles írónő: Beniczky-Bajza Lenke úrnő, meleg hangú magánlevélben fejezte ki ünnepeltünknek szerencsekivánatait;) Kovács Zsigmond püspök. Veszprém; Kaczvinszky prelátus, Jászó; Szász Károly ref. püspök Bpest; Juhász Norbert, kir. főigazgató Kassa; Zirzen Janka, igazgatónő Bpest; Kovács Mihályné (festőművész hazánkfia neje spanyol nyelven ); Szarvas Gáborné, tanárnő ; Lé- vay József Borsodmegye főjegyzője. Miskolcz; Szmrecsányi Pál egri t. kanonok, Bpest; Maszák H. és neje, Bpest; Tóth Mór kir. ügyész, Szolnok; Gräfl Károly és neje. Bpest; dr. Erődy Béla igazgató, Fiume; dr. Bartal Antal igazgató Bpest; Hofer Károly igazgató Bpest; Komócsv József, a Petőfl-társaság elnöke, Bpest; Gressich, igazgató. Losoncz; Vitkovics tanár. Belgrád ; Kovács Károly és családja, Kairó; Szilágyi István lyc. igazgató, M.-Sziget; Nagy Miklós, a ,.Yas Újság“ szerk. Bpest; Veress Ignácz igazg. Nagy-Szeben (latinul); dr. Axmanu Béla és neje, Bpest; a cist. rendház Pécs; Schill Athanáz cist. r. perjel, Sz.- Gothárd; Vajda Ödön jószágkormányzó, Előszállás; Laszczik Bernárd, jószágkorm. Zircz; Csősz lovag, Nyitra; Kovács János, Veszprém; Ragány Károly. Szatmár; Fölhősy Ferencz Bpest; a benedekrend társháza Sopron; Szebeni Pál Bpest; Still, Lőcse; Vidovics Bónó főreált, igazgató N.-Várad ; Mendlik Ferencz tanár Bpest; Potássy János tanár N.-Kálié ; Hám, tanár, Szombathely; Józsa Menyh. tanár Sopron.; Chappon, Miskolcz stb.

A régibb tanítványok köréből: dr. Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő ; Szederkényi Nándor, orsz, képviselő; Krisztinkovics Alfréd ügyvéd. Enying (a legrégibb tanítványok egyike); Krisztinkovics Aladár, és Mihályfy György, Enying; Kékus és Zboray nváradi prém. r. tanárok; Franki István főgymn. igazg. Újvidék; Badics Fér.; Jánossy Boldizsár tanárok (az utóbbi latinul), Újvidék ; Verbőczy István cist. r. tanár, Pécs; Berghoffer Józs. Fest Álad., Szabó Samu, fiumei tanárok ; Tomsics Mátyás mérnök, Kalocsa ; Gallasy Gyula honv. hadbiztos Bpest ; Bolgár Kálmán ügyvéd, Pécs ; Bársony János ügyv. Miskolcz (a miskolczi volt tanítványok nevében is); Sir Nándor Miskolcz; Dobrányi Ádám szbiró Nagylak ; Orel Géza Szombathely; Bauer Soma tanár A.-Ku- bin; Aranyossy és Czigler ügyvédek Bpest; Scheidl János B.- pest. stb.

A tanintézetek s tanártestületek részéről: a beszterczebá- nyai, bpesti kegyesr., budapesti reform., fehértemplomi áll., kassai premontr., kolozsvári kegyesr., kecskeméti rk.. kőszegi, márma- rosszigeti kegyesr., nagyváradi prémontr., nagyszebeni áll., rima- szombati prot., szathmári kath., szegedi, újvidéki áll., váczi kegyesr., veszprémi rom. kath. főgym., kassai főreált, tanártestületei stb. Ezeken kívül igen nagy számmal vannak, kik ünnepelt tudósunkat magánlevélben üdvözölték.

A szép ünnepélynek méltó befejezését képezte a főgymn. ifjúság által zeneszó mellett rendezett impozáns fáklyás-menet, mely a Szarvas-laktanyától indulva, fokozatosan növekvő tömegben érkezett a cist. rendház elé, hol egy tanuló ifjú harsány éljenektől kisért szónoklatban üdvözlé a szeretett, s ünnepelt igazgatót, ki erre az egybegyült ifjaknak, szokott szivjóságával válaszolt. Nagy kár, hogy a fáklyás ifjúság szép felvonulását közönségünk. a beállt zord idő miatt, csak rövid ideig élvezhette.

Irodalom és művészet.

Méhner Viltn. bpesti buzgó könyvkiadó vállalatában közelebbről megjelentek:

„Tompa Mihály összes müvei“■ nek 23—27-ik füzetei.

„Vörösmarty összes munkái“-naik. 55 — 57 füzetei.

„Vas Gereben összes miivei“-nek 7—10 füzetei, Gyulai rajzaival íllustrálva. — A kiváló becsű müvek ára füzetenkint 35 kr.

Az „Egyetemes regénytár“ (Wolfner és Singer kiad. Bpest, Andrássy-ut. 10. sz.), ez igen derék vállalat legutóbbi piros kötete Feuillet Oktáv, a hirneves franczia regényírónak a „Revue des deux Mondes“ folyóiratban jan. hóban megjelent „A halott“ ez. érdekfeszitő regényét hozza. A csinos kiállítású kötetek ára 50 kr.

A „Pallas“ irod. társ. kiadásában megjelent: a „Kis lexikon“ 8 füzete. Szerk. dr. Wekerle László. Encyclopaedikus ismerettár, dióhéjban. A füzet: „Maria Adeleid-Nyilfű“-ig terjed. Egy füzet ára 30 kr.

Az „Olvasókör“ regényfolyóiratban (Fülöp Gy. kiadása, St-áKiadó tuajdonos az egri érsek-lyceumi nyomda.

ezio-uteza 31. sz.). VII. évf. 6 füzete Richebourg a „Rejtélyes kéz“ ez. regényét folytatja. Egy fűz. ára 25 kr.

Táborszky és Parsch bpesti derék zeneműárusok kiadásában közelebbről megjelent : „Megcsalom ha neje leszek“ románcz a Tökfilkó ez. operettből (betét-dal); Ewa Lajos szövegére zenéjét irta Konti József népszínházi karnagy A csinos dallamu zenemű ára 1 frt.

Különfélék.

— Hálanyilatkozat. E becses lapon sietek tenni legbensőbb hálanyilatkozatomat mindazon mélyen tisztelt t. ez. előtt, kik imént múlt febr. 28-ki ünnepemen mint a helybeli küldöttségek részesei, vagy — saját kegyök, figyelmük, barátságuk által úgy indítva — magánosán megjelenni, vagy ezekhez a távolból nagybecsű irataik utján csatlakozni, s köznevelésünk s irodalmunk szerény munkásában, hazafias részvételökkel, az ügyet magát is megtisztelni méltóztattak. Hálás köszönetét mondok ugyanitt a t „Egri dalkörnek“ istentiszteleti, mint szintén az ünnepély alatti ritka tökélyű s hir-nevéhez méltó előadásaiért. Egerben, márcz. 1. 1886. Szvorényi József.

— Hangverseny. Rossi Marcello fiatal hegedűművész és

bécsi társa Weber Emil zongoraművész e hó 28-án tartotta hangversenyét az ó-kaszinó nagy-termében. Programmja igen választékos, — s jóllehet a Paganini Concertje még túlhaladja Rossi úr erejét, a többi darabokban bámultuk technikáját. Saját szerzeményű „Bagatelle“-jét, melyet páratlan ügyességgel adott elő, közönségünk megujrázta. Rossi ur szép ember, legalább igy nyilatkozott a hátam mögött egy szőke tündér is udvarlójának, és véleményem szerint, ennek megbirálásában legeompetensebbek hölgyeink. Különben úgy látszik, hogy azt Rossi úr maga is tudja, milyen szép. Osztozott vele az estély süketében Weber úr, ki azonban még nem emelkedett, művészi nivóra. Liszt „Rosignol“-ját és „Rhapso- diáját“ nagy bravourral játszotta ugyan, de igen lehangoltál! és értelem nélkül. Egyedül a Rubinstein „Valse Caprice“-jában tapasztaltunk egy kis animot, úgy látszik, ez legjobban egyezik érzelmeivel. Az előadást, kevés, de válogatott közönség hallgatta. Valóban érthetetlen, miért van az, hogy ha egy élhetetlen csepű- rágó jön városunkba, közönségünk zsúfolásig megtölti, s ha egy élvezetes hangverseny kínálkozik, üresen hagyja a termet. Különben, igy volt ez mindig, s igy lesz ezentúl is. (Mindig? Szerk.) — ó.

— Polgárbál. Carneval herczeg is érzi mái-, hogy közeleg halála órája. Még egy hét és vége szakad 64 napos uralmának, eltemetjük, mint már számtalanszor, hogy jövőre újból feltámadjon. A múlt szombati polgár-bálon olyan számban gyűjtötte maga körül alattvalóit, úgy az intelligentia, mint a polgárság köréből, amilyenre régóta emlékezem. A bál 8 órakor vette kezdetét s fél óra múlva már kicsiny volt a casinó nagyterme. Tánczról. főleg tour-tánczról szó sem lehetett, minden volt, az. csak nem tour, mikor még a csárdásban is alig jutott egy kis hely egy-egy párra. Hanem a négyes az valamennyi impozáns volt. különösen a második, melyet 98 vagy 100 (már biz magam sem tudom, pedig megolvastam) pár tánczolt. Jókedv? — no az volt határtalan; még Kálmánnak is máskép fogott a vonója! — Névsort! . . ohó! igaz, ezt is leírtam egy darabka papirosra, — de már aztán, hogy a plajbászom nem fogott-e ? — vagy arait irtani, párolgott-e el, a nagy hőségben ? — nem tudom. — Elég az hozzá, másnap csak papirost találtam a zsebemben, névsor nélkül. — Mert volt ám meleg, — hogyne annyi ragyogó szem füzétől? — az a csuda, hogy a tánezosok el nem olvadtak. De még magam is alig talajtani rá az én kedves tánezosnémra. Ez estén ibolyacsokor volt keblére tűzve, egy kedves nótát dúdolt, s tánczolt úgy. hogy még Terpsichore is megirigyelhette. —- Hajnali hat óra volt, az irgal- masok harangja utolsót kondult a hajnali misére, mikor kiléptem a kaszinó kapuján. Még el akartam menni a „Tűzoltóbba egy „piccolóra“ s nini! — egyszerre csak mint egy varázsütésre kialszanak a főuteza pislákoló lámpái, s igy a sötétben nem a. „Tűzoltóra“ de még haza is alig találtam. Gyorsan lefeküdtem, de nem tudtam elaludni, még mindig körültem zúgott a bál moraja, s e mellett folyton fülembe csengett, a sokszor dúdolt dal:

„Majd meggyógyit a koporsó deszkája.“ . . .

Eger, 1886. Nyomatott az érsek-lyeeumi nyomdában.