Eger - hetilap, 1886

1886-12-28 / 52. szám

414

Különösén élénk lapirodalmi munkásság fejlett ki Egerben a kath. nép- és elemi oktatás emelése érdekében. E téren a kezdeményező nálunk, ha jól tudjuk, Zafféry Károly volt, egy szép tehetségű, sok ismerettel bíró szatmármegyei pap, gymu. tanár, igazgató, utóbb missionárius, majd trappista stb. — ki az 1871-rik évben, egri erők közremunkálása mellett, az itteni érs. lyceumi nyomdában adta ki az általa szerkesztett „Népiskolai tanügy“ czimű elemi oktatásügyi hetilapot, melynek szerkesztését azonban, — miután ez, Zafféry távolléte miatt, sok alkalmatlansággal járt, rövid idő múlva egy itteni, irodalmilag művelt pap és tanár, ki mint egyházi költő is szép névvel bir — Répássy János vette át.

Ennek nyomában keletkezett a rá következő 1872-ik évben az „Elemi tan ügy“, Zsendovics József, mint kiadó, áldozat- készsége, s, Katinszky Gyula, képzőintézeti tanár, s e téren széles körben ismert szakférfiú gondos és alapos szerkesztése mellett.

A két elemi oktatási szaklap pár évig parallele, versenyezve haladt egymás mellett, mig utóbb czélszerünek látszott a tulajdonkép egy czélű s irányú két lapot egyesíteni, sőt távolabb vidékek népoktatási testületéit s erőit is érdekkörükbe vonni. így olvadt egybe a két lap: „Népiskolai tan ügy, kát hol. népnév e 1 é s-t a n i t á s i hetilap; az Ege r-K aloes a-V ácz- Rozsnyó-Székesfahérvár-egyházmegyei r. k. néptani tó-egy. es illetek közlönye“ czim alatt. Felelős szerkesztője Katinszky Gyula; főmunkatársak: Schultz Imre, ésFo- nyó Pál, a népoktatási irodalomban ismert nevű szakférfiak. Az eként egyesült két lap közöl tehát az egyik czimet, a másik szerkesztőt adott a fuzionált „Népiskolai tan ügynek“, mely immár tizenhatodik évfolyamát éli, s egyike a legalaposabban s gondosabban, — de tisztán kath. irányban — szerkesztett, s legtartalmasabb enemü szaklapjainknak.

„Irodalmi szemle“ czim alatt Luga László, egri egyházmegyei áldozár, érs.-lyceumi nyomda-igazgató, s az „Egri Népújság“ szerkesztője, több szakférfiú közreműködésével, az 1876-ik évtől fogva egy kritikai folyóiratot ád ki, mely kizárólag egyházirodalmi termékek birálatos ismertetésével foglalkozik. Eme czéljánál, alapos közleményeinél, s tisztán obiektiv bírálatainál fogva hézagpótló folyóirat igen hasznos szolgálatokat teszen a kath. irodalomnak, s a magyar kath. klérusnak.

S ha még névszeriut fölemlítjük az Iklódy Győző szerkesztése alatt az 1874. évben kele kezeit, s körülbelül egy évfolyamot ért „Végrehajtók lapját“, s röviden jelezzük, hogy az 1861-62. években a „Szent-István társulati értesítő“ szintén Egerben nyomatott, valamint „Heves vármegye hivatalos köröz vénylapj ai“ szintén a megye székhelyén, az érs.-lyceumi nyomdából kerülnek ki: e vázlatos czikksorozatunk- bau körülbelül kimerítettük az egri időszaki sajtó történetét tárgyazó rövid ismertetésünket.

Az „EGER“ tárczája.

Karácsony éjén.

Meglátogat az angyal most is,

Szelíd alakja itt lebeg:

Képétől lelkem fényben fürdik,

Hát én is ünnepelhetek.

Kigyul a csillag a bús éjben,

Imára verhet föl szivem,

Tündérvilága emlékünknek Életre kelhet mélyiben.

így . . . Hajtsd szivemre lágyan fődet, Suttogjon édes ajakad,

Visszhangul, minden dobbanással, Hallgasd: a régi szó fakad.

Beszéljük el az első álmot,

A folytatást: a szebb valót,

Éljünk át mindent újra, szebben, Mindent, mi szivünk álma volt.

A szegény tanulókat ruházattal segélyzö

egyesület.

Tavai megkezdett üdvös munkáját a télen is szép ered- ménynyel folytatta. Özv. Máj zik Viktorné, szül. Petheő Antónia urnö ö nsga elnöklete alatt három választmányi ülés tartatott, mindhárom ülésen feltűnőn kevés volt a megjelent tagok száma Betegsége által mindnyájunk sajnálatára a közügyek szolgálatától elszólitott Fülöp József helyére Kövér Gyula kir. tanfelügyelő választatott meg helyettes elnökül. A segélyadományok gyűjtési módozatában is változás történt, amennyiben az egyesület az idén már nem az egyes megbízott tagok által eszközölte a pénz- s ruhanémü adományok gyűjtését, hanem egy, ezen czélra felfogadott és fizetéssel ellátott szolga által. — Amint az alább következő számadatok is bizonyítják, az egyesület működésében az aktivitás gyérült a tavalihoz képest. Ezen sajnos körülmény oka azonban nem a felügyelő bizottság mulasztásában keresendő, hanem részint a rendes tagok gyengült részvétében, részint pedig a nagy közönség érdemi egesebb pártolása hiányában.

/Az egyesület tisztviselői, névszeriut özv. Máj zik Viktorné őnsga, Györgyényi Ignácz kanonok, Kövér Gyula kir. tan- felügyelő és Zalár József megyei főjegyző mindent elkövettek arra nézve, hogy minél szebb síikért mutathasson fel az egyesület, de fájlalva kell constatálnunk, hogy a három ülésen alig láttunk egy-két tagot a tisztviselőkön kivül. Hogy az alább kimutatott eredmény mégis elég szép, az nagyrészben Zalár József vas akaratának és nemes buzgalmának köszönhető, ki gyűjtésének szép siikerével az idén is leginkább föltűnt. — 1885-ben 197 írt 3 kr. folyt be, kiadatott ugyanakkor 127 frt. 48 ki'., maradvány 1886-ra 71 fi t. 23 kr.; az idei gyűjtés eredménye 71 frt. 75 kr. készpénz és 50 frt. igérményekben. 1886-ban tehát a tavali 71 frt. 23 kr. pénzmaradványnyal együtt 142 frt. 98 kr. készpénz állott rendelkezésére az egyesületnek, ezen öszszegből új lábbelik, téli kabátok és egyéb öltönyök készíttetésére, illetve átalakit- tatásara 111 frt. 44 kr. fordittatotf. A ruha-kiosztás decz. 23-án délután a városház nagy termében történt. Három óra felé már zsúfolásig telve volt a gyülésterem előszobája özvegy szülőkkel és árva iskolás gyermekkel. Szánalmas képet nyújtott e tarkabarka sereg. Midőn megnyílt előttük a nagy terem ajtaja s beeresztették ókét a terembe, az életnagyságu olajfestmények szin- pompája és élethü alakjai által a bámulat annyira lebilincselte a gyermekeket, hogy midőn a segély átvételéhez, egyenként szólit- tattak, rendesen nevük sem jutott eszükbe, valamint dideregni is elfelejtettek, s talán nem jut eszükbe többé fázni ezen a télen.

. . A szülők és gyámok sápadt arczain a csüggedés sötét vonásaival a remény és vigasztalódás sugarai látszottak küzdeni. Az egyesület tagjait, a szánalom és könvörület érzelmei mélyen áthatották. Szokatlan találkozása volt e néhány pillanat a jótékony szeretetnek és a nyomornak; a szegény árvák kopott rongyai és öltöny-foszlányai daczára is ünnep volt ez, — az érzelmek magasztos ünnepe.

Volt! . . E szörnyű szó megremegtet,

E szót mért is nem feleded,

E méregcsöppet, mely egy tengert Megkeserít: egy életet!

Félénk galamb, ki karvalyt sejtesz,

Mért üldöz e szó, sejtelem?

Jó! Hát keress előle menhelyet:

Nyugodjál meg hű keblemen!

0, látom én, bánattal jöttél Én bús, aggódó angyalom,

Jó! Hát szivecskéd hallgass szómra —

Én újra megvigasztalom,

Ki elhozád a múltak üdvét,

Hogy édesüljön a jelen:

Lásd, én örvendek — mert te itt vagy!

Hisz csak veled van ünnepem.

K. I.

Tarkanyi Béla emlékezete.

Mint lapunk utóbbi számában jeleztük, a magyar tud. akadémia múlt hétfőn, f. hó 20-án, Trefort Ágost vall. és közokt. minister ő exja elnöklete alatt tartott összes ülésében olvasta föl lovag Szvórányi József, a magy. tud. akad. tiszt, tagja, az