Eger - hetilap, 1886
1886-12-14 / 50. szám
402 irt érdekes és tanulságos tárczaközleményeiről nálunk is nevezetessé vált fiatal ember jó egészségben tér vissza hazájába, övéinek körébe.“ Reich ellmre hazánkfia e világutjából igen sok érdekes művészi s ethnogrophiai tárgyat hozott magával, melyekből a jövő szombaton, vasárnap és hétfőn, azaz f. dec/, hó 18. 19 és 20-án a törzskaszinó nagy termében kiállítást rendez, melyről lapunk mai számának hirdetési rovatában bővebb értesülést vehet a t. olvasó. A' kiállítás megtekinthető a föntnevezett napokon regg. 9 órától délut. 4 óráig. Belépti dij személyenkint, 30 kr. A kiállító a tiszta jövedelem egy részét az egri szegény alap javára ajánlotta föl. Azt hiszszük, a nagy érdekű s tanulságos kiállítást nem szükség müveit közönségünk pártoló figyelmébe bővebben ajánlanunk. — Gyászrovat. — Bognár János, nyugalm. ecsédi es- peres-plebános, f. hó 8-án, 84 éves korában, Gyöngyösön jobb létre szenderült. A boldogult hült tetemeit ugyanott, f. hó 10-én közrészvét kisérte az örök nyugalom helyére. — Fridely Ödönné, szül. Reimpreclit Ilona asszony, t. hó 8-án, élete 35-ik, boldog házassága 16-ik évében Mező-Kövesden elhalálozott. Temetése ugyanott f. hó 10-én közrészvét mellett ment végbe. — Érdekes statistikai kérdés merült föl a közelebbi napokban egy művelt társaskörben. A kérdés azon fordult meg: vájjon valamely városban a házat lehet-é hamarabb megtalálni, vagy az utczát? — A kérdés fölvetésére azon inczidens szolgáltatott alkalmat, hogy derék magisztrátusunk újból szigorun meghagyta büntetés terhe alatt a házak pontos megszámozását, maga azonban még mindig nem gondoskodik arról, — mint ez kötelessége volna, — hogy az utczák nevüket feltüntető alkalmas táblázattal legyenek ellátva. De hát nálunk azt tartják, hogy első dolog a „nemerus“, különben hogyan találna a házra az — adó- végrehajtó? — Az egri táviró hivatal forgalma, 1886. nov. hóban. — Feladatott magán 487, hivatalos 10, szolgálati s közérdekű 35, — összesen 532; — beérkezett magán 489, állami 26, szolgálati s közérdekű 60 — összesen 575 db. sürgöny. Az összes havi forgalom volt 1107 db, 53-mal több, mint a múlt év novemb. hávában. — Az erdélyrészi magyar közművelődési egyesület a nemzethez. — Az erdélyrészi magyar közművelődési egyesület újból a nemzet öszszegeihez fordul. — A múlt fegyvere a kard vala, a jelené a czivilizáczió. — E fegyvert adá a nemzet akarata kezünkbe, e fegyver elbirására és hordozására kell izmainkat meg- edzeni. — Erőt csak önfajunktól vehetünk. — Elleneink pusztító erejéről van tudomásunk, ádáz gyűlőetéről van tapasztalatunk; feladatunk nagyságát és nehézségét ebből tanultuk megmérni. — A magyar faj, a magyar műveltség és irodalom erős vára vala az egykori Erdély; e vár falai romladoznak, földjét a moha és a haraszt veri föl. — Nem egyszer hódította már e várból vissza a hazát és a szabadságot a nemzet magának, e várnak épen kell megállani. — A gazdag kincseit, a szegény mindennapi kenyerét, az erős hatalmát az államtól, a nemzettől veszi. — Akinek fölöslegéből kérünk egy parányit, a mindennapi kenyérből egy morzsát, a hatalom erejéből egy napra valót, hogy nehéz nagy feladatnak, melyet a nemzet akaratából vállainkra vettünk, megfelelhessünk. Hosszú évek során össze lehet gyűjteni az alapot, mely az egylet fenállását jövőre biztosítja; nincsen kétségünk benne, hogy a nemzet áldozatkészsége ez ügy iránt csökkeni soha nem fog. — De ha elbizakodott elleneinket figyelmessé tettük, nem szab id munkánk fölvételében már egy pillanatig is késnünk. Ez év munkáját nem lehet a jövőre halasztani, mindeu évnek fokozott mérvben meglesz a maga feladata; mi a munkát megkezdettük azon reményben, hogy a minden izében összeforrott magyar társadalom áll anyagi erejével hátunk mögött, és megfogja hozni azon áldozatot, melyet ez év fog igényelni tőlünk. — Ha még nincs ei-őnk arra, hogy egyletünk alapját örökre megvessük bizton meghisszük, hogy lesz annyi, mennyiben ez év sikeres munkáját biztosítjuk. — A haza minden fia, a nemzet minden leánya nyújtsa ki kérő kezét; nem szégyen ott kérni, hol a megtagadás lehetetlen! Hová kell fordulni ez ügyben? vagyis hová kell küldeni az ezen szent czélra begyűlendő összegeket? Legczélszerűbb azokat egyenesen az egyesület titkárjának : Sándor Józsefnek (lakása Kolozsvár főtér 7. sz.) czime alatt postára tenni. — Felhivatnak a főszolgabirák és polgármesterek e fontos nemzeti ügyet a községeknek és egyeseknek újólag figyelmébe ajánlani, s azokat adakozásra és gyűjtésre s a gyűjtött összegeknek Kolozsvárra leendő elküldésére buz- ditani s ide csak az eredményről jelentést tenni. — Eger 1886. november 30-án, Kaszap, s. k. alispán. — Rendőri hírek. — Praszner János. Poroszlón Grófi Károlynál szolgálatban levő urasági inas életelleni merénylet miatt megugrott, de 10-én Egerben a rendőrség által elfogatott. — F. é. nov. hó 22-én Gyulai János pinczéjében Gyulai Ignácz, és Bukuts János, és Mátyás egri lakosok között verekedés fejlődött ki, melynek következménye az lett, hogy Bukuts János, és Bukuts Mátyás az éjszaka lest állottak, és Gyulai Jánost és Gyulai Ignáczot megtámadták s közöttök oly véres verekedés fejlődött ki, hogy Gyu- lay János súlyos sebei következtében egy pár nap múlva meghalt, Gyulay Ignácz pedig jelenleg is súlyos beteg. — A rendőri hivatalnál bizonyos összes pénz, valamint több rendbeli kulcsok mint találtak vannak letéve; azokat igazolt tulajdonosaik ugyanott átvehetik. Tutti frutti. Kotyvasztja s föltálalja: Democritos Agriensis. 7. Tóti Dorka. A „Peles kei notárius“-t játszotta egy elzüllött ván- dorszinész-trupp valamelyik kisebb mezőváros korcsma-állásában. Az a jelenet következett, midőn Tóti Dorka boszorkányt a nép katlanba szorítja, s a katlant fölemeli. Egyszerre kilyukad az üst feneke, s a boszorkány-lábak (természetesen trikót nélkül) hirtelen lemereszkednek a boszorkányruhástól együtt fölemelt kat- lanfenékböl. Az e jelenetre a publikum körében támadt tableaut, képzeletében, rajzolja le magának a nyájas olvasó. 9. Honnét vesszük a tejet? Vizsgálat volt az x ... i leánynevelő intézetben. A kis leánykák ügyes feleleteit gyönyörködve hallgatták a szülék, s az érdeklődő vendégek. Ott volt a buzgó tanfelügyelő is, ki maga is gyakran szokott volt a nagyreményű piczi honleányokhoz kérdéseket intézni. Többek közt a „háztartás-tan“-ból is feleltek. — Juliska! Miből készül a sajt? — kérdi a tanítónő egy virgoncz, kis növendéktől. — Túróból! — felelt Juliska nagy bátran. — Hát a túró miből készül? — Tejből! — Hát a tejet, honnét veszsziik? — kérdi a tanföliigyelő. — A dajkától! — feleli Juliska pityergő szemérme- tességgel. 10. Isten nevében. Nagyon tüskés volt mái- a barát fráter álla. Bement hát a legközelebbi borbély-műhelybe borotválkozni. Miután az officinában többen voltak, a frátert leültette a mester, gondolván, hadd várakozzék, úgy is ráér „Isten nevében“ megborotválkozni. Nagy sokára, végre a fráterra is rá került a sor. A borbély- inasnak jutott a szerencse, a barát fráter sörtéjén produkálni szőrtelenitő művészetét. Be is szappanozta az állát takarosán; azután elévett egy ormótlan rozsdás beretvát, s azzal kezdte el a szegény frátert kínozni irgalmatlanul. Egyszerre iszonyú macska-nyávogás hallatszik a szomszéd szobából. — Szaladj csak. — kiált a mester inasának, — nézd meg, mi baja a „Czirmos“-nak. . Tán nyúzzák ? — Bizonyosan azt is „Isten nevében“ borotválják, — jegyzi meg a barátfráter ájtatos pislantással. 11. A virasztók. Három jámbor férfiú virasztott a halott fölött. Egy jámbor barát, egy istenfélő asztalos, meg egy furfangos lakatos. Ajtatos funkcziójuk közben, nehogy unják magokat, régi jó szokás szerint, bőven el valának látva étel- és italfélékkel. Ejfél felé azonban erősen elnyomta őket a „nagy buzgóság“, s rettenetes módon kezűének hosszukat pislongatni.
