Eger - hetilap, 1886
1886-12-07 / 49. szám
390 Társadalmunk megtette kötelességét, s férfiak kiszakítva élethivatásuk s munkakörükből, talán áldozattal is, e téren a teendők betöltésére a kellő időt, szervezték az önkéntes tűzoltói testületet, a védekezési rendszert katonai szigor s pontosságra emelve. Emlékezzünk meg rólok, s ha szerénységük tiltakozik is az ellen, mi is csak azt tesszük, a mit ők: kötelességet teljesítünk. Nem érdemeknek hangos szavakkal körülírása, vagy épen azoknak kérkedő emlegetéséről van itt szó, — polgártársaink sem tettek s tesznek egyebet, mint a mit a thermopilei hősök tettek, engedelmeskednek polgártársaik parancsának. De szüksége van a társadalomnak arra, hogy időnként emlékezzünk meg a kötelességteljesités szép példáiról, mert ez erény állandóságán nyugszik a társadalom Az emlékezés jól esik, mert ezzel mindannyiszor, mint Konstantin lángfénye, jelenik meg társadalmunk egén a biztatás: „E jelben győzesz.“ Az érintett tűzvész után 187-4 jul. 10-én a tűzoltó egylet alakuló gyűlése megtartatott. Maga a szervezkedés szept. 5-én hajtatott végre. Az egylet elnöke lett Tavasy Antal, titkára Du- sárdy József, főparancsnok König Endre, alparancsnokok Vavrik Endre, Danilovics Pál ; működő tagok 88-an voltak. 1875 jun. 12-én Danilovics Pál lett a főparancsnok, az alparancsnokok Kem- pelen Béla, Sindelár József. Az egylet fejlődése s izmosodásának szép kora volt ez. Danilovics vezetése alatt oly mély gyökeret vert ez intézmény, hogy ezzel jövendője biztosítva lett. Í878-ban Kempeleu Béla vette át a főparancsnokságot, Danilovics tiszt, fő- parancsnokká választatván, s a gondos kezek nyoma a szervezkedésben állandó emlékül maradt fen. Kempeleu Béla 1882-ben egyletünk éléről lépett Budapest főváros tűzoltói fóparancsnoki állására, a mi egyletünk értékessége s magas színvonalának meg- érdemlett elismeréséül is szolgált. Még Kempeleu főparancsnoksága alatt voltak alparancsnokok: Párizsa János, később Fischer Soma, és Sebestény István. Kempelen távozta után Altorjai Sándor lett a főparancsnok, s Fischer Soma tiszt, főparancsnokká választatott. 1885-ben Sebestény István lett a főparancsnok, alparancsnokok Bukovics Lajos és Csór Dezső, máig is viselik e tisztet. Csak az egylet élén állók: Tavasy Antal elnök, és Dusárdy József titkár maradtak állandóan máig az alakulástól kezdve, s a választmánynyal s a többi tisztikarral, működtek az egylet felvirágzásán, melyért az érdem, nem egyiké vagy másiké, hanem mindnyájoké, kik magok helyén egyenlően megtették kötelességüket. Ennek elismeréséül jöttünk össze a mai diszgyülés alkalmára. Mint érintve volt az elnöki megnyitó beszédben, az országos tűzoltói szövetség, Selineczen 1884-ben tartott országos ülése alkalmával elhatározta, hogy az ország bármely részében működő Az „EGER“ tárczája. A nevelönö. (Elbeszélés.) Irta: Szentgáli. Zúgva zakatolva rohant a vonat, azt hivé, hogy az ó szivén s agyán megy keresztül. Minő világ van odabenn! S mig belső világára figyelt, nem is vette észre a külső változásait. A hegyeket róna váltá fel, a szeszélyesen kanyargó kis patak folyóvá dagadt, állomások, utasok váltakoztak — minderről nem tudott semmit. Megérkeztek N.-be, a conducteur látva, hogy mozdulatlanul marad helyén, biztatta, hogy lépjen ki, idő van elég, ebédeljen. Eszter csak nézett rá. Estére vált az idő, midőn Budapestre értek. 0 is kiszállt a többivel s ment arra, merre a többi. A jegyszedő elkérte jegyét, majd visszaadta s utasította az ellenkező oldalra. Bátortalanűl, kendőjét összetogva s kis kézi táskáját szorongatva bolyongott a nagy épületben. Eszébe jutottak annak a jószivű asszonynak szavai, ki otthon jegyet szerzett neki, hogy Budapesten majd utasítani fogják, megkérdezett egy embert, merre menjen ő, ha Feketehalomra akar jutni; jegye már van odáig. — Feketehalomra? Oda már elment a vonat, — Mit csináljak most, Istenem! — Várjon abban a teremben, mig a másik vonat indul. Leült ott egy sarokban. Mennyi ember! Legtöbb másodharmadmagával van. Mosolyognak, beszélnek, sírnak. Mindenkinek van valakije — csak neki nincs. Mindenkinek van valami czélja — ah czélja! hát az övé mi is? Az én czélom — sóhajtűzoltóság azon tagjai részére, kik az intézmény szolgálatában 15, 10 vagy 5 évet töltenek, megfelelő érdem-jelet fog küldeni. Az országos tűzoltói szövetség e kitüntetése, tűzoltói egyletünk 20 tagját illeti ez alkalommal: 12-őt tiz évi, 8-at 5 évi szolgálati idő után. A 10 éves szolgálat elismeréséül ezüst érem, az 5 éves után bronz-érem osztatik ki. Ezüst-éremmel diszittetnek föl: Tavasy Antal elnök, Dusárdy József titkár, dr. Danilovics Pál tiszt, főparancsnok, Kronberger Mihály szertárnok. Szabó Sándor szakaszparancsnok, Salamon Antal mászó, dr. Kösztler József egyleti orvos, Sebestény István főparancsnok, Fischer Soma tiszt, főparancsnok, Szabó György, Fekete Ferencz, Salagovics Géza szivattyúsok. Ezek 10 éven át állandóan szolgálták az egyletet. Bronz-éremmel diszittetnek: Marosi Izidor, szakasz-parancsnok, Ar- vay Sándor, Szentgyörgyi József szivattyúsok, Neszvadba Gyula szakaszparancsnok, Bunday Lajos örparancsnok, Bukovics Lajos alparancsnok, Bernekkel' Ferencz pénztáros, Toronyi Sándor szivattyús, 5 éves szolgálat után. Az országos tűzoltó szövetség által kiállított elismerő igazolvány értelmében, a küldött diszér- mek ezennel kiosztatnak, illetőleg feltüzetnek.“ E lelkesítő szavak után Szederkényi Nándor képviselőnk sorban az elnöki emelvény elé szólította az elésorolt, kitüntetett egyleti tagokat, s mindeniknek sajátkeziileg tűzte mellére a szolgálati érmet, s nyújtotta át az e kitüntetésről szoló orsz. tűzoltó-szövetségi oklevelet. Az érem a 10 éven túl működő egyleti tagok számára ezüstből, az 5 éves szolgálati idejű tagok részére pedig bronzból készült, csinosan kiállítva, mindkét lapjain tűzoltó jelvényekkel s e körirattal, az egyik^lapon: „Az országos tűzoltó szövetség. Alapíthatott 1884-ben.“ A másikon : Szolgálati érem.“ A decoratió végeztével Szederkényi Nándor e szavakkal fejezte be ténykedését: „Az egri tűzoltó egylet jelmondatául választá e szavakat: „Közjóért—becsületből.“ Az egylet küldetését s feladatát híven jellemzik s körülírják e szavak. Mi csak azt kívánhatjuk, hogy e jelszó folyton ékeskedjék az egylet felett, s éleszsze egy részről a buzgalmat, más részről a jóakaratot, az egylet további virágzására.“ Nagy mértékben emelte e derék s emlékezetes polgári ünnepély díszét a koszorús „egri dalkör“ szives közreműködése, mely az ünnepet a f. évi aug. havában lefolyt pécsi országos da- lárünnep nagy szabású versenydarabjával nyitotta meg, s szünetek közben, valamint az ünnepély befejezéséül is énekelt még néhány lelkesítő dalt. mondanunk sem kell, hogy ama gyönyörű hangerő s tömörséggel, azon átérzett s a zeneművek szellemétől tá — egyedül szenvedni. Egyedül és szenvedni. Vájjon kik azok, a kikhez megyek ? Feketehalom. Mily szomorú név! Ugyan a kik ott laknak, szomorú emberek-e? — Ni, minő csinos leányka! Arra nézett, honnan a hangok jöttek. Két fiatal ember állt ott, s őt nézték, s mosolyogtak rá. Beszéltek még tovább ő róla, s bár nem fogta fel a szavak értelmét, de önkénytelenül elpirult. Leeresztette fátyolát s elfordult. Azok elmentek, de helyettük egy úri asszony kezdte nézni. Odaült melléje, megkérdezte: honnan jő, hova megy, egyedül van-e, s közbe oly kutató szemmel nézte tetőtől talpig, megfogta kezét, megtapogatta karját s azt tanácsolta, ne menjen oda, menjen el vele, ő elfogadja leányának, pompás élete lesz, nem kell semmit dolgoznia, egész nap csak magát cziczomázza és sétál, kocsikáz. Eszter maga sem tudta miért, úgy borzadt ettől az asszonytól, kutató szemeitől s édeskés hangjától. — Nem, nem megyek én sehova, kérem, hagyjon magamra. — De gondolja meg kicsike, milyen lesz élete. Örökké más porontyaival vesződni, kitéve lenni az asszony szeszélyeinek, gorombaságainak. Nem lehet egy jó napja sem, — mig én nálam azt teszi, a mit akar. Tejbe-vajba fürösztöm, csak jöjjön. — Nem, nem, kérem, hagyjon el. Élénkebben találta mondani e szavakat kelleténél, úgy, hogy egy arra menő ur figyelmesen nézett rájok. Az uriasszony azonnal felkelt s távozott. Az idegen odament hozzája s kérdezte: mit akar, mit csinál itt. — Várom Feketehalomra a vonatot. — Ismeri ezt az asszonyt, a kivel beszélt?
