Eger - hetilap, 1886
1886-11-30 / 48. szám
48-ik szám. 25-ik év-folyam 1886. november 30. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — Félévre . . 2 „ 50 Negyed évre. 1 n 30 Egy hónapra — 45 Egyes szám — r> 12 Hirdetésekért minden 3 hasábozort petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. „Közjóért — becsületből!“ (Az egri önkéntes tűzoltó-egyletnek 1886. decz. hó 5-én tartandó díszközgyűlése alkalmából.) E jeligét: ,.Közjóért — becsületből.“ választó az egri önk. tűzoltó-egylet megalakulása pillanatában! S e jelige jól lett megválasztva, és hűségesen megtartva! Mert az egylet 12 évi fennállása óta lankadatlan szorgalom és buzgósággal, ügyszeretet és munkássággal igyekezett a nagy közönség által előlegezett ro- konszenvet, figyelmet és támogatást kiérdemelni. S a viszony, mely a nagy közönség és az egylet között ma is létezik, ép oly rokonszenves, ép oly szívélyes, mint megalakulása első perczében volt. Tudja és érzi ugyanis a közönség, hogy ez egylet tagjai nem hiúság, n<-m anyagi haszon által vezérelve lettek munkásaivá ezen tisztán humanisztikus irányú egyletnek, s tudja és érzi azt, hogy ha a vészharang kong, a felbőszült elemek elleni liarcz- ban bátran és minden mellékgondolat nélkül „közjóé rt-becsületből“ küzd a bátor csapat, hogy polgártársai vagyonát megvédje, teljesítvén ezen hivatását teljes odaadással, önmegta- gadással; — nem gondolva saját életének koczkáztatásával. A teljesített kötelességből folyó önérzet s a közönség elismerése volt azon jutalom, mely a tűzoltót hivatásában erósité, lelkesité, ügyszeretetét fokozta s az egyleti tagoknak egymáshozi viszonyát szorosabbra fűzte. Ma mindezek elérésére, a két említett tényeAz „EGER“ tárczája. Távolban. Ősz van ott kün, hull az eső, Elhallgatom, hogy zubog. Elhallgatom, s elmerülve Lelkem messze andalog. Elröpül e messzeségből Szebb vidékre, oda, hol Körülötted szép szerelmem Erdő, mező haldokol. Szeretne még egyszer látni Borús éltem fénye te ! Mielőtt a virág elhal, Lehúll a fa levele. Szeretne még egyszer látni Oly igéző kedvesen, És azután elhervadni A virággal csendesen. Ősz van ott kün. hull az eső, Elhallgatom, hogy zubog, Csak hallgatom, s az arczomon Egy-egy könny-csepp lecsurog. Mátray Lajos, zőn kívül, az országos tűzoltó szövetség egy harmadik, újabb tényező iétesitése által igyekszik hatni. Ugyanis elhatározta: hogy azon tűzoltó-egyleti tagok-, kik az egylet administrativ, vagy technikai működésében 10 évig tényleg részt vettek, ezüstérem; azok. kik 5 évig. — bronz-érem által tüntettessenek ki; hogy ez által is a tagok ügyszeretete és buzgalma fokoztas- sék és ambitiójuk felkeltessék. Az egri tűzoltó-egylet választmányához érkezett felhívás folytán, felküldetett az országos szövetséghez a szükséges kimutatási lajstrom, melynek folytán e napokban mintegy 20 db. ezüst és bronz-érem a választmányhoz kiosztás végett le is küldetett. Az ünnepélyes érem-kiosztás, 1886. évi deczember hó 5-én d. e. 11 órakor Egerben a megyeház nagytermében tartandó díszközgyűlésben fog véghezmenni s ez alkalommal borostyános dalkörünk közreműködése mellett, az érmek felfűzését, köztiszteletben álló országos képviselőnk. Szederkényi Nándor úr fogja alkalmi beszéd kapcsán eszközölni. Ezen díszközgyűlésre meghivattak az összes hatóságok, testületek, intézetek, egyletek, — városunk előkelői s az egyleti pártoló és alapitó tagok. Tudván azt, hogy a nagy közönség a tűzoltó intézmény és az egylet iránt mindenkor jó indulattal viseltetett, bizton merjük állítani, hogy az egylet ezen házi ünnepét tömeges megjelenés által fogják megtisztelni és főleg hogy Eger lelkes hölgyei az ünnepély díszét jelenlétükkel emelni el nem mulasztandják! A nevelönö. (Elbeszélés.) Irta: Szentgáli. Kétszeres, talán háromszoros árva is volt. Az ő élete anyjáéba került, atyjáról nem is tudott semmit. Irgalmas emberek irgalomból nevelték fel. Hej de sokszor megsiratta ezt az irgalmat ! Anyjának valami bátyja, vagy nénje, megszánta a szülőtlen árvát — vagy tán kénytelen volt vele? — s magáénak fogadta. Ha vissza-gondolt kora-gyermekségére, az első arcz. a mire emlékezett, egy fenyegető néni arcza volt, s az az arcz nagyon korán — mikor más kis leánykák még játszottak — figyelmezteté arra, mit kell tenni, s egy másik hideg arcz, a bácsié. arra, hogy mit illik. Kell és illik : e kettő közt folyt le az ő gyermek- s ifjú kora. Mikor nagyobbacska lett., a tanitó-képzőbe került a jóakaró szomszédok tanácsára, kik sajnálták a szegény árvát, de csak a néni háta mögött, mert ha ő véletlenül megtudta, meghallotta, no iszen volt mit hallania a hívatlan sajnálkozónak, hogy mit ártja magát a más dolgába, meg szegény Eszternek is — igy hívták az árvát — mintha bizony az megérdemlené a sajnálkozást!? Hát nincs neked elég jó dolgod én nálam? Ütlek én. koplaltalak én? Nem vagyok-e én második anyád? (bár az az első se lett volna. dörmögé úgy, hogy Eszter is meghallhatá). Hisz ha én nem volnék, hol volnál most ? Valami szemétdombon vesztél volna el. Aztán még sajnálkoznak a drága kisasszonyon! Mire az utolsó vizsgát is letette s az oklevelet megkapta, 17 éves volt. A néni mindjárt hirdette az újságok „apró hirdető-