Eger - hetilap, 1886
1886-11-09 / 45. szám
362 helyére. A tűz a Csiky-utcza egy mellékutczájában levő pinczék közé vezetett, hol egy igénytelen kis fáskamara állott lángban a jelenlegi Hanákféle ház udvarán. Csak a véletlen szerencsének köszönhető, hogy csendes, szellő nélküli est volt, s hogy a délután permetező esőtől nedves volt a tető; különben talán komolyabb következményei is lehettek volna a dolognak. Hogy hogyan keletkezett a tűz, miről gyűlt ki (állítólag cselédgondatlanság) azt majd a vizsgálat lesz hivatva kideríteni; reported kötelességünk azonban kommentálni egynémely érdekes epizódokat, melyek mig egyrészről nevetségesek, másrészt komolyan sajnálatra méltók. Legelső, hogy mikor a közeli kaszárnyából a bereitschaft kivonúlt a tűzhöz, a szolgálatot tevő kapitány ur, ki rögtön ott termett, nyomban kiadta a parancsot, hogy el kell zárni a közlekedést s csak azokat a tűzhöz ereszteni, akik ott dolgoznak,“ — midőn e pillanatban, megérkezik rendőrségünk, élén az alkapitány úrral, a ki hallva e parancsot, dühösen nyitja szét a kordont s még harsányabbúl kiáltja el magát:— „Kinyitni a közlekedést“ — úgy, hogy a szegény baka azt se tudta, melyiknek tegyen eleget. A másik pedig az, hogy nem csak a környékbeli rózsautczai, de még a vásártér legtávolabb lakó szépei is ott voltak már régen a tűznél (holott nem volt ott helyük,) mikor tűzoltóink a vészhelyen termettek, s nem tudtam hová lenni csodálkozásomban a fölött, hogy ha már a tűznél nem, de legalább annyi szép szem tüz- világánál is alig tudtak ráakadni vizes tömlőikre. Na de aztán el is aludt rögtön, mihelyt elővették s megmutatták a parázszsá égett tetőnek a vizi puskát. — Nem akarjuk mi itt derék tűzoltóinkat ezért megróni; koránsem ők a hibásak, hanem a harangozó urak, a kik elaludván a tüzet, már csak annak eloltása után adták ki mérgüket, kongatván az est homályában egész a 8 órai harangszóig, jelesen tartván, hogy legalább addig se lopják az időt. — Jászberényből írják lapunknak: F. hó 2-án, Halottak estéjét, — hagyományos szokás szerint — igen szép kegyelettel ülte. meg a főgymnasium ifjúsága. Testületileg vouúlt ki a 48/49-iki honvédek síremlékéhez, hol a főgymnasiumi dalárda által szép szabatossággal elénekelt Kölcsey „Hymnusz“ után Scheidl Károly, mint az önképző kör alelnöke, tartott emelkedett hangulatú emlékbeszédet a szabadságharczban elesett honvédek fölött, buzdítva az ifjúságot e kegyelet megtartására és a hősök iránti tiszteletre. Beszéde végeztével a főgymn. dalárda a „Hazádnak rendületlenűl“-t énekelte el. Majd Halmay József főszolgabíró, 48/ 49-iki százados válaszolt az ifjúságnak, kifejtvén beszédében, hogy csak is ha állandó tisztelettel és kegyelettel viseltetnek az elhunyt hősök és azok emléke iránt, lesznek képesek hasonló áldozatokra. A város közönsége, mely szép számban volt képviselve ez ünnepélyen, lelkes éljenzéssel kisérte mindkét beszédet. Ezek után a temetőbe vonúlt az ifjúság Palotássy János sírjához, hol Barla Kálmán főgymn. tanár beszélt az elhúnyt zeneköltő- röl, melyet a gymn. dalárda éneke előzött meg és zárt be. — Aradi Gerő színtársulata Szegeden, nem legkecsegtetőbb pártolásban részesül. Ennek oka nemcsak abban rejlik, hogy a szegedi közönséget az ott uralkodó cholera-járvány a színház látogatásától elriasztja, hanem abban is, mert az Aradi társ ulata — az ottani lapok bírálata szerint, — nem üti meg a szegedi színházi viszonyoknak, s az ottani müveit közönség igényeinek megfelelő mértéket; bár Fratta Vilma meglehetősen megnyerte a szegediek tetszését. — Az Aradiféle társulat itteni másik primadonnája, Krecsányi Sarolta, ez idő szerint a Sopronban működő színtársulatnál primadonnáskodik, s a soproni újságok és levelezők tele vannak dicséretével. Az utóbbi napokban is élénken kiemelték azért, mert a soproni irodalmi kör egyik zene-szavalati estélyén magyar népdalainkat igen szépen énekelte, s — czimbalmozta. Kár, hogy ebbeli zenetehetségét nálunk nem mutatta be. — Bazilika sorsjegyek, az egri kereskedelmi s iparhitelintézetnél a folyó árban folyvást kaphatók. — A gyöngyösi rendőrség, egyszerre nagy hírnévre kapott. Téts, gyöngyösi rendőrbiztos az utóbbi napokban fogta el tudniillik a legújabb „poszkiszli“ elemelőjét, Harang Pál bpesti postahivatalnok uraságot, ki a főpostáról elchangeirozott 53,000 írttal megugrott, s egy „szebb hazát“ keresni épen Gyöngyös felé vette az útját. Itt azonban utólérte a táviró tudósítása, mely a sikkasztó személyleirását is közölte. Ennek nyomán csípték meg őkémét Gyöngyösön, s pár forint híján az elsikkasztott összeget is megtalálták nála. — A szerencsés fogásról rögtön értesítették a főposta-igazgatóságot s a bpesti rendőrséget, melynek a sikkasztót már átszolgáltatták. — Rendőri hírek. — Nagy János, állítólag nagy-károlyi születésű 22 éves, f. évi május hóban az 5-ik gyalogezred 68-ik századához sorozott katona-szökevény a helybeli rendőrség által elfogatván, — az itteni katonai parancsnokságnak átszolgáltatott. — A budapesti országos, Lipótmezei tébolydából ismét 15 elmebeteg érkezett f. hó 1-én városunkba, kik az egri alapítványi női kórház elmebeteg-osztályában helyeztettek el. — Egy l/s méter mázsa tiszta búza, mint gazdátlan a rendőri hivatalnál bejelentetvén, igazolt tulajdonosa ott átveheti. — A f. hó 5-én tartott heti vásárban egy eleven jércze-fáczán koboztatott el. valószínűleg az egri érsekség, vagy a grf. Károlyi Gyula uradalmából esempésztetett. — Terményüzlet. (8. V. r. t.) Múlt heti vásárunkat élénk forgalom, s állandó árak jellemezték. T. búza: 7.80—8.20; rozs és kétszeres: 5.40 —fi; árpa 5.60—6.20; kukoricza 5—6.30; zab: 5.30—5.60; bab (fejér) 6.40 — 7.20; tarka: 5.20—6 ; burgonya (keresett) 2.80—3.20 mrnkint. Káposzta nagy mennyiségben; ára, 100 fejenkint, minőség szerint 3—5 írttól 10—13 írtig. Tutti frutti. Kotyvasztja s föltálalja: Democritos Agriensis. 2. A „kis ember.“ Deák Ferencz nagy hazánkfia, mint tudva van, bizalmas körben, szeretetreméltó kedélyessége, eleven, elmés, találó, de soha sem sértő ötletei s kimerithetetlen adomái által valódi éltető szelleme volt a társaságnak. A többek közt egy európai hirű tudósunkkal, kit tudományos készültsége-, tapasztalatai-, s műveltségénél fogva, igen kedvelt, — gyakran szeretett kötődni. Tudósunk, — miként egykor Nagy Sándor „corpore parvus“ — feltünőleg kis termetű férfiú vala, s főleg e tulajdonsága szolgált az „öreg ur“ tréfálkozásainak czélpontjaul. Egyszer a „kis“ tudós nagy örömmel siet a társaságban Deák Ferencz felé. — No, bátyám! — kiálta, magasra huzva ki magát a sarkán, — nincs többé oka kicsiny voltom felett tréfálkoznia. Ép az imént láttam egy jóval kisebb embert, mint én vagyok. Az „öreg ur“ pedig, hamiskás mosolyával lecsiiggő bajusza alatt, oda tekint a „kis“ tudósra, s egész komoly flegmával azt kérdi tőle: „Ingyen?“ Felelős szerkesztő: Sza/toó Ig'n.áczi. Táncztanitás. Alulírott mély tisztelettel értesíti a n. é. közönséget, hogy a gymn. tanulók és növendék-leánykák részére egy két hóra terjedő tánczfolyamot nyitok, melyben a jelen divatozó bel- és külföldi tánczokban alapos tanítást, adok. Tanórák hetenként ötször, d. u. öt órától 7-ig. Beiratkozni lehet f. hó 9-től lakásomon tek. Kürthy Ferencz úr házában. A táncztanitás e hó 14-én a Dobrányi-féle házban, a főutczán veszi kezdetét. Mély tisztelettel maradtam Grosszmann Józsefné, szül. Bakó Matild, táncz- és illemtanárnő.
