Eger - hetilap, 1886
1886-11-02 / 43. szám
353 azonban egy rósz tulajdonsággal bir, s ez: hogy igen sok a part rajta. Budapesti collegáink azonban ezzel nem törődtek, mert akárminő meredek part jött eléjök, azon minden nehézség nélkül lábaltak keresztül; hanem mi egriek rendesen csak addig másztunk, a mig bírtunk s többnyire gyalog toltuk föl gépeinket a meredekeken. — Hanem annál érdekesebb volt a partokon való leereszkedés, a hol Philippovics Emil jókedvében majdnem tótágast állva ereszkedett le, Kaszás pedig rendesen a kormányrudról lógatta le lábait, mely positioban úgy nézett ki messziről, mint egy ..karóra szúrt béka“. Szvobodának meg az volt a passiója, hogy az utón mászó tücskökön és bogarakon hajtotta keresztül vasparipáját. A kedélyes társalgásban tartott útnak 3/4 12-kor szakadt vége, Kápolnánál, — hozzátéve, hogy Kerecsenden is megállapodtunk úgy 10 perezre, hol a jegyző ur által visszajövetre meghivattunk egy — quaterkára,— melyben azonban budapesti collegáink nem vehettek részt. Kápolnánál a honvédemlék előtt elhaladva, elénekeltük a „Hazádnak rendületlenül“-t és úgy vonultunk be az emlék közelében levő vendéglőbe. Azt hiszem, szükségtelen leírnom azt a „farkas étvágyat“, melylyel a pompás fogásokból álló társas ebédhez hozzáláttunk. Ez alkalommal is jót nevettünk Philippovics Emilen, a ki egész ebéd alatt azt hajtotta, hogy „nincs étvágya“ s mégis alig győzte magába gyűrni a pompás „töltött káposztát“, melyet a világért el nem engedett volna. Hát még aztán mikor kisült, hogy Egerben háromszor früstökölt, egymásután, de akkor már csakugyan megbámultuk étvágyát. És ki tudja, meddig maradtunk volna együtt még, ha a nap 5 óránál tovább tartana, de lámpásaink nem lévén velünk, 2 órakor kénytelenek voltunk útnak indulni. Kölcsönös bucsuzás után b.-pesti társaink Gyöngyösnek, mi pedig hazafelé vettük utunkat, és mindnyájan örültünk e jól eltöltött Vasárnapnak. — Fegyelmi vizsgálata városi tisztviselők ellen. —Hevesraegye alispáni hivatala közelebbről Eger város tisztikarának némely tagjai ellen a fegyelmi vizsgálatot a következő végzésben rendelte el: A f. évi május 18-án 5550. sz. a. kelt itteni határozattal, tekintettel arra, hogy tapasztaltatott, miként Eger városánál a közmunkapénzek helytelenül kezeltetnek, minthogy az akkor még érvényben állott 1871: XVIII. t. ez. 89. §. szerint a pénzt kezelő tisztviselők által netalán okozott kárért a felügyelettel megbízott tisztviselők tartoznak felelni, arra nézve, vájjon azok teljesittették-e ebbeli kötelességüket vagy nem: a felelősség kimondása mellett a fegyelmi vizsgálatot megelőző vizsgálat rendeltetett el Eger város polgármestere és tanácsa ellen, a mely határozat kapcsán a később beadott panaszok a folyó évi 10179. és 10180. szám alatt a vizsgálat tárgyává tétettek, a mely vizsgálat alapján katároztatott: hogy Tavassy Antal, Eger város polgármestere, Dusárdy József főjegyző, Lefevre Antal és Almásy Felix városi tanácsosok, Murányváry János aljegyző, Nagy Gyula vár. árvaszéki kiadó, és Lőrinczfy János városi közgyám ellen, az 1886. XXII. t. ez. 90. §. a) pontja értelmében, azért, mert a szabályban megszabott kötelességüket hanyagúl teljesiték, a fegyelmi vizsgálat ezennel elrendeltetik. A többi, előbb elhalálozott, és még életben levő városi tisztviselők ellen fegyelmi eljárásnak helye nincs, mert: az 1886. május 27-én felvett vizsgálati jegyzőkönyv igazolja, hogy a város polgármestere, daczára az 1878. évi városi szervezési szabályrendeletnek, a polgármesterre vonatkozó részének 10 bekezdésében, és az 1884. évi szervezési szabályrendelet ugyanazon részének 9, 11 és 12 bekezdésében foglalt rendelkezéseknek, a mezei rendőrkapitány által kezelt megyei közmunkapénztárt soha meg nem vizsgálta, a mit pedig ezenfelül a megyei közmunka-szabály is kötelességévé tett, minek az lett a következménye, hogy az éveken át folytatott sikkasztások nem de- rittettek fel, továbbá, mert a polgármester a házi pénztárban sem tartott vizsgálatot, hanem beérte azzal, hogy a pénztári tisztségtől netenkint kimutatásokat készíttetett, amelyeket aztán a pénztári könyvekkel is egybehasonlitott. A május 31-én felvett vizsgálati jkönyv szerint a városi kiadó is kezel pénzeket, mi már magában nem helyes; de ezenfelül annak pénzkezelése senki által nem ellenőriztetett, az illető számadásra nem köteleztetett, s igy történt, hogy a városi pénztár 23 frt. 40 kr ápolási költséget kétszer fizette meg, s az máig sem kárpótoltatatt. Ugyanezen vizsg. jegyzőkönyv szerint id. Murányváry János, volt vár. rendőrfőkapitány számadási ügyének, a mely még 1877 év szeptember hó 2-án tétetett át a közigazgatási szakosztályhoz — elintézése tárgyában nem intézkedett kellő időben, úgy, hogy az csak 1886 julius 18-án, tehát ezen vizsgálat megindítása után nyert befejezést; ugyanezen vizsgálati jkönyv szerint az 1870—81—83 és 85 években a fogy. adópénztárból a szőlő-utak helyreállítására előlegezett 2593 frt 75 kr- nak nemcsak megtérítéséről, de még elszámolásáról sem történt intézkedés, ami pedig a felügyeletet gyakorló polgármester kötelessége lett volna. Dusárdy József vár. főjegyző, Lefevre Antal és Almásy Felix v. tanácsosok, és Murányváry Janos vár. aljegyző, mert nem teljesiték a törvény és szabályban megállapított kötelességeiket; ugyanis az 1886. május 27-én felvett vizsgálati jkönyv szerint maguk beismerik, hogy a közmunka-ügynek kezelése és a pénztári viszonyokat tárgyazó részébe a tanács soha be nem avatkozott, és a közmunka-pénztár megvizsgálását sohasem rendelte el. Már pedig úgy az 1878. valamint az 1884. évi szervezési szabály-rendelet, valamint a megyei közmunka-szabály ezt kötelességévé teszi, s ekként elmulasztván a köteles felügyeletet, okot és alkalmat szolgáltatott a tényleg bekövetkezett sikkasztásra. Mert Nagy Gyula v. árvaszéki kiadó ellenében beigazoltatott, hogy egy kifizetett kötvény előszerzéseért Strausz Károly tói 12 frt dijt követelt, holott azt előszerezni hivatalos kötelessége — Mondtam ugye ? Mondtam, de ti nem akartátok elhinni. Most tessék, olvassátok! . . . Ezzel oda tartotta a levelet a legények szeme elé, kik a markukba köhintettek, s alig tartóztathatták magokat a nevetéstől. Abban a levélben tiszta magyarsággal értesítették Szemes György könyvkötő-segédet, hogy nagybátyját megütötte a guta, de mielőtt meghalt volna, őt tette borzasztó nagy vagyona örökösévé. Ne késlekedjék hát, de a legelső vonattal induljon Amerika felé, átvenni az egy millió aranyat. György e perez tői kezdve nem látott egyebet, mint ezt a millió aranyat, nem hallott mást, csak a gőzmasina füttyét. Összepakolta podgyászát; különösen a galambszin ünneplő nadrágot takargatta két rét ujságlapokba. Ócska táskájába meg mindenféle szinü papirosból csinált virágokat tett, s elhatározta, hogy azokkal fői fogja díszíteni jó nagybátyja sírját. Búcsúzódott, ka- czagott is, könyezett is. De a mi nagyon megzavarta, az volt, hogy a mester sehogysem akart neki annyi pénzt előlegezni, a menynyivel Amerikába utazhatott volna. Senki egy fillért sem adott kölcsön neki, a milliomosnak! . . . Sebaj! majd előmutatja a levelet a vasútnál, s mihelyt meglátják, hogy ő mily rémitő gazdag, örülni fognak, ha ráül a gőzösükre. Az a gőzös, az a gőzös! Ni, már fütyöl, már megy, és neki sehogy sem akarják elhinni, hogy ő gazdag ember, s milliója van Amerikában. Ha mutatja a levelet, szemébe kaczagnak az emberek s azt mondják, hogy az egész nem igaz, hogy csak tréfa; persze, mindenki magának szeretné kaparitani a milliót, azért nem engedik vasútra ülni, . . . hiszen ez természetes! . . . Oly rosz- szak az emberek; ... de majd kijátsza őket . . . -ha ezzel a gőzössel nem engedik, felül a másikra, ha oda sem bocsátják — megy a hajóhoz . . , csak gyorsan, gyorsan mert indul a gőzös! . . . És ő szalad egyik pályaházból a másikhoz, vasúttól a hajóhoz. Gorombáskodnak vele, fenyegetik, . . . elzárják — megint csak kikerül; haza tolonczolják — visszaszökik; hiszen ő nem bánt senkit, ő csak utazik: útban van már busz év óta. Ruhája elrongyolódott, a czipő lekopott lábáról, mindene egy czafat, mely aláfityeg kiaszott, vézna testéről, csak a nyakravalója uj, és szép csokorra kötött. Ha könyörületes emberek megállítják, hogy egy falat kenyeret adjanak neki, megköszöni illedelmesen, kezet nyújt, aztán szalad tovább, mert „indul a gőzös!“ Ott szalad most is. Kiáltsatok utána, álljatok szóba vele, — nincs ideje. Egy szivarvéget rágcsálva, galambszin nadrágját hóna alá gyömöszölve, hetykén visszafelel: — Szolgája! Szolgája! . . . Nem lehet! Nem lehet! . . . Indul a gőzös!....“
