Eger - hetilap, 1886
1886-09-21 / 38. szám
303 Arra is gondoltam, hogy a hevesmegyei takarékpénztár inkább más pénzintézeteknél és értékpapirosokban helyezi el a pénzt, hogysem 6—6V2 % kamat mellett a közönségnek adná azt oda. Sőt az sem kerülte el a figyelmemet, hogy daczára, miként e pénzintézet a kamatlábat 7°/0-ra leszállította — ami a többi bankok ellenében dicséretére válik — azok részére mégsem adja meg e kedvezményt, akik előbb vették fel a kölcsönt. Pedig ezek nagy számmal vannak. Azután a közérdek szempontjából helyesnek tartanám, ha főleg jelzálogkölcsönöknél, a tőke visszafizetésének módja is sza- bályoztatnék. A kisbirtokos sokkal könnyebben és bizonyosabban vissza tudná fizetni a kölcsönt, ha kis részletekben s meghatározott időközökben (pl. aratáskor) kellene neki azt teljesítenie, mint ha rövidebb-, hosszabb idő múlva, egyszerre kérik tőle a pénzt. Az ájtatos alapítványok pénztárának különösen módjában lenne amo'rtisationalis kölcsönöket adni. A kölcsön visszafizetési idejének szabályozása s könnyítése mellett, — azt hiszem — kevesebb embert tenne tönkre a kölcsön, mint most. Nem mondhatom, hogy pénzintézeteink szeretnek perelni, s azért pl. 1885 évben, a hevesmegyei takarékpénztár 102, az ájtatos alapítványok pénztára 7 5, az egri takarékpénztár 64 s az egri keresk. és ipar hit elintézet 56 pert volt kénytelen csak az egri kir. törvényszék s járásbíróság előtt folytatni, Ha meggondoljuk, hogy a legtöbb per 3 — 4 adós ellen foly- tattatik: bizony, nem mondhatjuk, hogy a pénzkölcsönzés mostani módja olyan előnyös, hogy annak könnyítését a közérdek meg ne kívánná. A betevők érdekeinek túlságos mértékben való dédelgetését szintén nem tartom közérdekünkre nézve hasznosnak. A betétek megkönnyítése csak addig közczél, a mig a takarékosság előmozdítására irányul. Mihelyt azonban a pénzintézetek annyi betéti kamatot fizetnek, amennyi átlagos jövedelmet más reális üzlet hajt: akkor azok — az én véleményem szerint — elvon ják az embert a munkától s a pénzt a reális vállalatoktól. Az egri takarékpénztárnál 1885. deczember 31-én 673,574 frt 75 kr. betéti tőke és tőkésített kamat, a hevesmegyei takarékpénztárnál 1.937,208 frt 05 kr, az egri kereskedelmi s iparhitelintézetnél 137,055 frt 33 kr; vagyis a 3 pénzintézetnél 188 5. deczember 3 1-én összesen 2.647,838 frt 13 krnyi betéti tőke és tőkésített kamat volt elhelyezve. Ha pénzintézeteink nem 5 —5V2% betéti kamatot fizetnének az adóval együtt: lehet, hogy többen akadnának, akik házat vennének, vagy építenének, s szőlőt vásárolnának, avagy vaA czigány peczér. — Elbeszélés a mátrai vadász-életből. — Irta: Biró Mátyás. (Folytatás.) Én mosolyogva kívántam neki szerencsés utat, s kezét megszorítva váltam el tőle. Másnap kora reggel Flóris, a czigány, át-éjjelezett lakodalmas éjszaka, meg talán az átvirrasztott halotti tor és keresztelő után, dúlt képpel, vaczogó fogakkal haladt előttem a szűk bérezi ösvényen fel-felé, ez or kán vezetve kis ebemet maga előtt egész azon útig, melyen a patak ágyából kilépve, — a gyilkosoknak elhaladni kellett. Csak ketten voltunk a rengetegben. — A csendbiztos mesz- sze lent a völgyben egy másik úton, általam meghatározott pont felé haladt pandúrjaival feliek*, kik a sikföldhöz szokva, áldották ezt a görbe országot, melynek síkos talaja minduntalan kicsúszott lovaik lába alól. Jó meszsze voltam tehát minden zajtól és sűrmöléstől. egyedül a czigánynyal és kis ebemmel, mindkettő hűségére és éles ösztönére teljesen rábízhattam magamat, ügy hiszem: az Istennek ezen két fekete teremtménye volna leginkább hivatva az odaadó hűség jelképezésére. Mindakettő rám tekintett méla, okos szemével, mindkettő a jelt várta arra: mit fogok neki parancsolni. Én pedig a patak partján megdőlt gyertyánfa-sudarra leülve, tűnődtem és gondolkoztam. lamely vállalatot létesítenének. így meg városunkban alig minden 5 évben építenek, s a birtokváltozás is legfeljebb bírói árverés utján, potom áron történik. Igaz, hogy pénzintézeteink hasznát veszik a betéteknek; de ezek nagy része 4°/0 kamat mellett is ott hagyatnék. S aztán jóhitelü pénzintézetek máshonnan is szerezhetnek olcsó pénzt. Meg az sem lenne káros, ha intézeteinknek, különben is aránytalanul csekély részvénytőkéik szaporítására kellene gondolniok. Láthatja ezekből dr. S. D. ur, hogy nem „phrasisként“ dobtam oda azt, hogy pénzintézeteink inkább saját hasznuk gyarapítására, mint a közérdekre való tekintettel teljesitik kötelességüket. Lehet, hogy tévedek, — hisz én is ember vagyok s nem tartom magam csalhatatlannak; — de mivel a nyilvános pénzintézetek működését a nyilvánosság embere szemmel tarthatja: ezért feljogosítottnak érzem magam arra, hogy meggyő- désemen alapuló véleményemnek kifejezést adjak, habár ellenkeznék is az másoknak véleményével. Ezzel be is fejezhetném közleményemet, ha nem akarnék némely más megjegyzést is tenni dr. S. D. ur válaszára. Egyik megjegyzésem az, hogy én nem szemrehányásként említettem, miként pénzintézeteink rendszerint kellő óvatossággal járnak el a pénzkölcsönzéseknél. Ennek a megemlítése dicséret; mert ezzel azt akartam mondani, hogy aránylag kevés elveszett pénzök van, s igy ez okból olcsóbban ad hatnának pénzt, mint ha sok tőkéjük veszne el. Másik megjegyzésem az, hogy azért említettem, miként a pénzkölcsönzések meg vannak nehezítve, mert — hallomásom szerint — egyik-másik pénzintézet még a váltókölcsönöket is napok múlva szavazza meg, ami pedig a váltóhitel természetével ellenkezik. Czikkemnek csak egy pontja van, mely félreértésre szolgálhatott okul, s ez az: hogy pénzintézeteink néha nem a valódi hitelképességet veszik figyelembe. Van ugyan tudomásom egy-két ilyen esetről; de a legnagyobb készséggel kijelentem, hogy itt is jó hi szemű le g jártak el pénzintézeteink. Miután pedig czikkemnek legtávolabbi czélja sem volt a gyanúsítás, vagy valamely személynek megtámadása, — ezennel önként kijelentem, hogy pénzintézeteink vezetőinek jó hiszemüségök s működés ök ellen semmi kifogásom sincsen s nem is volt. Még valamit. Dr. S. D. ur azt állítja, hogy az osztrák-magyar bank működése valódi átka hazánknak. Én, mint a magyar nemzeti bank hive s a függetlenségi párt tagja, nem rajongok az osztrák-magyar bankért. Meg vaHa ez a patak emberi hangokon tudna csevegni, — akkor nem kellene oly sokat törnöm a fejemet! Annyi bizonyos, hogy a gyilkosok a véres tett után ezen a patak-folyáson jöttek ki idáig, s léptek erre az útra; de hát mely irányba jöttek — távoztak? Kutassunk, nyomozzunk; mindenekelőtt kérdezzük ki az or ákulu m 01. — Te Flóris, kik a lesipuskások ezen a vidéken? Sorold elő nekem egyenként; neked csak ösmerni kell valamennyit. — Már hogy ösmerném? Nem vadásztam én velők soha sem, nem kaptam én tőlök még egy nyulmájat sem az életben. — Azt én elhiszem, de mikor úgy hétszámra kint lakói az erdőkben, és égeted a szenet, csak megfordul a tanyádon néhanapján egyik-másik? — Megfordulni megfordul, — de én bizony nem igen ösme- rem egyikét sem. A rövid feleletekből észrevettem, hogy Flóris, bármint gyűlöli is Csányi Pesta gyilkosait, nem fog senkit puszta gyanúra megnevezni. Dehogy okozna ő valakinek bajt és szerencsétlenséget! Tudja ő azt nagyon jól, hogy mily nehéz a szegény embernek kieviczkelődnie, lia egyszer bele talált esni. — De hát merre mehettek ?“ — Kicsodák, kérem alássan ? — Hát azok négyen! — A pandúrok ? *
