Eger - hetilap, 1886
1886-09-14 / 37. szám
295 megszavazni, azok visszautasittattak, minden ok és fölvilágositás nélkül. E szeszélynek az intézet magát nem akarván tovább kitenni, különben is a nyert hitelösszeg a kereslethez képest csekély lévén, kénytelen volt más intézetekhez fordulni, melyek aztán már drágább pénzzel kedveskedtek. Szükség törvényt ront, s az intézet, hogy helybeli szükségleteinek eleget tehessen, 5, — és ha nagyobb volt a pénzkereslet a budapesti piaczon, — 51/2 % fizetett. Számítsa hozzá czikkiró a postadijakat, a házbért, a tisztviselők fizetését, az elviselhetetlen s egyre emelkedő állami és városi adókat: s meg fog győződni, hogy 7—8°/0 mellett a részvényesek, kik befizetett alaptőkéjük után némi kis haszonra szintén számítanak, igen csekély osztalékot húznak; és hogy az intézet, 7—8% mellett, nem a saját, hanem a közérdeknek szolgál. Mintegy panaszkép említi a czikkiró, hogy pénzintézteink rendszerint még nagyobb óvatossággal járnak el a kölcsönkötések- nél, minta főhitelintézetek. Hát ez is hiba ? Vájjon volna-e czikki- rónak bizalma, mint részvényesnek vagy betevőnek, valamely intézethez, mely kölcsönzéseknél nem a legnagyobb scrupulositás- sal járna el, midőn még az ilyen szemrehányáskép felhozott eljárás mellett is a pénzintézetek évenkint a veszteség rovatában behajthatlau tartozásokat hoznak be? Valóban erre csakugyan áll a példaszó: „difficile est satyram non scribere.“ Még egyet. Nem tartja helyesnek czikkiró, hogy nyilvános pénzintézetek akkor sem szállítják le a kamatlábat, midőn részvényeik után 77% osztalékot fizetnek. Ha nem csalódom, czikkiró e pontban a hevesm. takarékpénztárra alludál, és ismét igen naiv számítást tesz; mert ha a czikkiró azt mondta volna, hogy a hevesm. takarékpénztári részvény értéke 50 írtról 6—700 írtra emelkedett, amiből kitűnik, hogy nevezett intézet, forgalma és jövedelme tekintetében, az ország vidéki intézetei közt majdnem páratlanul áll, helyeseltem volna; de*hogy czikkiró a jelenleg kifizetett osztalékot a valaha befizetett 50 frtos részvényhez arányosítja, és azt kamatoztatja: ez a felfogás téves. Az értékpapír áremelkedése a feltüntetett évi haszonnal áll egyenes arányban, és igy a hevesmegyei takarékpénztár által kifizetett 60 frtos osztalék az 50 frtos részvény értékét 700 ftra emeli, mely 8—8'/2 %-nak felel meg. A pesti első hazai takarékpénztár 1000 ftos részvénye ma 7600 írton áll. Mikép jutott ezen áremelkedéshez ? Oly osztalékot fizetett, mely a jelen árfolyamban lévő részvény 5, sőt 6%-ának felel meg. A tőkepénzes pedig szívesen bocsátkozik oly értékpapír vételébe, mely neki e fent- jelzett kamatot meghozza, tekintet nélkül arra, hogy régente mily árban volt az megszerezhető. És mindezek késztették a czikkirót arra, — mint mondja, — hogy felszólaljon! — Ha más, fontosabb érvei nem voltak czikk- irónak, mint a felsoroltak, a fejtegetésre, akkor kár volt időt és II. Labancz vezér készül áldomás-ivásra, Aldomás-ivásnál boldog mátkaságra, Gerő Klára szegény a labancz vendége! Átok s könnyű villan bánatos szemébe! „Vitézek! e pohárt emelem ti rátok!“ „Vitézek.............mind egyig kóborló zsiványok!“ „A második pohárt emelem e lányra! „Ha mégis szereted — átok reád Klára!....“ Pohár összecsendül, vidám zsivaj támad. „Nem vagyok kurucz lány, hogyha ez rám szárad! Ügy éget a vérem, csak egy csókot Klára!“ „Szeretem . . hát vesszünk! . . . jere a halálba!“ Gerő Klára sápad, mint a halál olyan, „Tűz, szerelem lakik, azt mondják, a borban! Á harmadik pohárt én emelem érted! Szivébe nyilallott a labancz vezérnek. Boldog ez a nászom! hogy ne lenne! mért ne. Nem volt elég részem, könybe’, piros vérbe’ ? Boldog ez a nászom, annyi áldás rajta! . . . Ha atyám még élne, hah százszor meghalna! De csak azért tánczra! én vagyok a párod! Jere, tánczoljuk el a menyasszonytánczot, fáradságot áldoznia czikke megírására, mert még az általa dicsőített osztr.-magyar bank gyors és pontosan eszközölt hitelművelete is czikkiró egyetlen egy t.-füredi esetére vonatkozhatik, mely még legtávolabbról sem mérvadó. Én több esetet hozhatnék fel az ellenkező bebizonyítására. Czikkiró pénzügyi fejtegetéseire, befejezésül, a következő resümébe foglalom gyakorlati utón szerzett tapasztalataimat: Az osztr.-magyar bank működése, melynek centruma Bécs, honnét a bpesti utasításait nyeri, valódi átka Magyarország kereskedelmének és iparának. Lehet, hogy ennek elnyomásában fekszik egyik titkos czélja is. Ama honfiaink, kik hazánkban a független magyar nemzeti bank létesítésén fáradoztak, és élet-halál harczot vívtak ezen eszme valósítása mellett, a nemzeti érdek megóvására: jól fölfogták és ismerték eme közösügyes intézmény hátrányait a nemzeti élet fejlődésére; és ezért részemről az idézett czikkben óhajtott bankmellékhelyért, akár a város, akár a helybeli intézetek érdekeinek szempontjából, a fünebb bővebben kifejtett okoknál fogva, nemcsak nem rajongok, sőt mint czélszerütlen, s a városi közönség, iparunk és kereskedelmünk jól felfogott érdekeit semmiképen elő nem segítő intézményt annyira perhorreskálom, hogy annak megnyeréséért lépést tenni helytelennek s károsnak tartanám, sőt ha bennünket megkínálnának vele, határozottan el nem fogadása mellett harcz ölnék. Dr. S. D. A király, galicziai útjában. Hatvan, szept. 5. 1886. T. szerk. ur! Ő felsége a király, a galicziai hadgyakorlatokra utaztában f. évi szept. 5-én délután 2 óra 52 perczkor külön udvari vonaton Hatvanba a vasútállomásra érkezett, mely alkalommal a hatvani önkéntes tűzoltókat a legmagasabb kitüntetésben részesíteni kegyeskedett. Amint az udvari vonat, a nemzeti zászlókkal feldiszitett állomásra berobogott, és 0 í’elsé- ge a pályaház perronján csapatban felállított tűzoltókat megpillantotta, azonnal kiszállt a kocsiból, és magyar tábornoki átil- lában, — kard nélkül — daliás léptekkel egyenesen a tűzoltók csapatához ment. Vezénylő főparancsnok, Kolossváry László, O Felsége elébe lépve, előadta, hogy a hatvani önkéntes tűzoltók 0 Felsége tiszteletére jelentek meg, jelentést „tett a tűzoltók létszáma s viszonyairól, s a csapatot bemutatta. 0 Felsége élénken kérdezte, vájjon mind önkéntesek-e ? — a főparancsnok igenlő válasza után, 0 Felsége a csapat előtt elmenve, szemlét tartott, s visszatérve a főparancsnokhoz, megdi csérte a tűzoltók külső ki- nézését, és felszerelését, örömét nyilvánította, hogy a tűzoltókat láthatta s különösen örül, hogy azok mind önkéntesek. — Ezek után az intézményre vonatkozó néhány kérdést intézett a főpaJere már . . . jere már . . . valami mar! éget! . . . Labanczvezér meghalsz ! Kiittuk a mérget. Te apám ölted meg . . . lehetett vón’ lelked, Hogyha a leányát igazán szeretted! . . . Apáért szerető szivem ráadásba! . . . Csókba forrott ajkkal mentek a halálba. Mátray Lajos. A czigány peczér. — Elbeszélés a mátrai vadász-életből. — Irta: Biró Mátyás. (Folytatás.) Tehát a vadorzók csapásán jött az erdővéd egész idáig, kik a vadász-zaj hallatára húzódtak tanyájuk felé, és minden megszakítás nélkül jöttek s Csányi Pesta is minden megállapodás nélkül követte ezen nyomokat egész azon helyig, ahol most halva, elterülve fekszik. — Ez kétségtelen, hogy igy van, mert hat kilométer liosz- szu vonalon a nyomok legkevesebb megállapodást sem mutatnak, s miután mind a három emberi nyom egy irányban vonul át a bérczen és völgyeken, igen természetes, hogy Csányi Pesta csakis ezen nyomokat követketé, s ezen nyomokat csapázva ért ide. — Midőn azonban ezen völgybe leereszkedett, az alkony homálya miatt, — mert hiszen 4 óra után indult nyomozásra, s ily *
