Eger - hetilap, 1886
1886-08-31 / 35. szám
282 — Terményüzlet. (Sonnenschein V. terménykereskedő r. tudósítónktól.) Múlt heti vásárunk nagyon látogatott volt, s a nagy behozatal miatt búza- és árpában árcsökkenés állott be, mire egyébkint a politikában beállott nyugodalmasabb hirek is befolyással voltak. — Árak, t. búza 7. 50—8; kétszeres és rozs: 5. 20—5. 60; árpa: (maláta-árú) 7.—7. 70; (takarmány-áru) 6.-6. 40; kukoricza: 6—6 50; zab: 5. 50—5. 80; bab (fehér, uj termés) 6. 20—6. 60. mmkint. Színház. Aug. 23. (hétfő) „Hoffmaim meséi“ másodszor. Aug. 24. (kedd) Follinuszné, a társulat kitűnő drámai hősnője jutalmául „Odette“ Sardou négy felv. drámája adatott. Follinuszné (Clairmon grófné) valamennyi újabb szerepe mintegy újra visszahívja előbbi gyönyörű alkotásait s mindennek daczára alig adhat szerepet, melyben újabb és újabb dicsérni valót ne találnánk. Mai szerepében művészi öntudattal állította elénk a még sülyedésében is büszke női jellemet, noha jobb szerettük volna jutalomjátékán egy olyan szerepében látni, melyben művészetének teljes fényében ragyoghatott volna, hogy egész szerepéről, s ne csak nagyszerű jeleneteiről szólhatnánk, melyek közöl kétségkívül leányával való összetalálkozása jelenetében érte el a drámai hatás legmegragadóbb fokát. Pantomimikájának olyan próbaköve van itt, mely a lelki állapotok összes fázisán keresztül viszi. Számos csokrot, és koszorút kapott a közép számú közönségtől (fájdalom! elég nem szép, hogy nem telt ház), mely valamennyi jelenete után élénk tapssal és kihívásokkal adott kifejezést tetszésnyilatkozatának. Follinuszné után Kükemezey Vilmát (Beranger) emeljük ki különösen, ki ma igen szépen játszotta el kedves és rokonszenves szerepét. Anyja viszontlátásakor, kit ugyan csak anyja legkedvesebb barátnéjánek tart, szívből fakadó hangokat hallottunk tőle, s a naiv lányka ébredő szerelméről is hű képet adott; azonkívül Csiky Katinkát, ki aranyos kedvvel és szeretetreméltósággal adta a féltékeny asszonyka szerepét. A férfi szereplők közül Lubinszky (Clairmont gróf) Demidor, Németh és Veszprémi érdemelnek említést. Aug. 25. (szerda) „A vasgyáros“ Ohnet György nagyhatású drámája. Áz igazat megvallva, a kíváncsiság bizonyos nemével néztünk ez est elé, hogyan fogja betölteni Csiky Kát hifi a Clair helyét, mert nagy tapintat és minden értékesíthető mozzanatra kiterjedő figyelem kell hozzá, hogy e drámai hősnő szerepének eljátszásában olyannak lássuk a jellemet, milyennek azt a szerző óhajtotta. És Csiky Katinka igazi ambiczióval oldotta meg szép feladatát akkor, midőn saját életével menti meg forrón szerető s miatta párbajt vivő férjét, kit soha nem szeretett s kinek csak szerelmi megcsalattatása fölötti boszúja első pillanatában adta oda kezét. Szerepében oly figyelemre méltó alakítást mutatott be, melylyel egyrészt szép tanulmánynak, máscsalád-apa, finom, mosolygó arczczal, vidám kék szemekkel, most hajlongva, görnyedten végezé a teendőket, ránczokba szedett homlokkal, elborult arczczal vizsgálódott, kutatott, nézelődött mindenfelé; mialatt én fegyveremet vállamra vetve, megindultam azon a nyomon, melyet Csányi Pesta életében utoljára taposott, egész azon helyig, hol tőlem elválva, a vadorzók üldözésére indult. Az árnyék-oldalak még hóval voltak fedve, s tisztán voltak láthatók az emberi csapások, kettő egymás mellett párhuzamban, egy a két csapás között közepén. De a gyilkosság színhelyén, a tűzhely körül néhány száz négyszög ölnyi térségen már verőfényes oldala volt a völgynek, ott a gyorsan felmelegedő palakőzet a tiszta téli napközökben elolvasztotta a hólepelt, s e miatt nem volt kivehető az, vájjon egész a tűzhelyig vezetett-e a nyom, vagy még innen szakadt meg. A tűzhelytől pedig le a völgyfenékig, melyen a meleg források egyike csörgedezett egész ki a járt hegyi ösvényig, nem volt már semmi hó, csak a túlsó bérez árnyék-oldalán, s lábnyom ép úgy nem volt felfedezhető, mint az utón, mely sima, járt hegyi ut volt, s a havat régen legázolták a rajta járó szekerek. Nyomtalan, sima volt mindenfelé, fehérre behintve azon mész-porral, melyet a rajtok járó meszes szekerek végig hintettek rajta. Nem volt mást tenni, mint tovább kutatni azon talajon, melyet még észak felé a hó fedett; — ez volt azon lap, melyre a szomorú dráma némi feljegyzést hagyhatott hátra. De hát mit találtam ott leirva ?! Zsigereit egy őznek, mellette egy keskeny sarkas csizma részt magasabb feladatok megoldására alkalmas képességnek adta jelét. Tökéletesen beleélte magát szerepébe, játéka mély érzés és való érzelmek tükre volt, s a mi fő, kiválóan sikerűit eltalálnia hangjában a modulácziót a tragikumot annyira jellemző mélységtől, a szenvedélyek magasabb, néhol lágy változatáig. Mellette szép sikert aratott Follinuszné (Athenais) — jóllehet Clair az ő szerepe — Tőkés Emilia (Beaulieu marquisné) Láng Ilonka, a kedves kis naiv Susanne és Somogyi Nelli. Nem igy a férfi szereplők, a kiknél nagyon érezhető a próbák elégtelensége és a szerepek összevissza cserélgetése. Kovács Lajoson (Derblay). ki mint vendég szerepelt, nagyon meglátszott, hogy még nem sokat forgolódott a színpad deszkáin. Megnyerő alakjával és szerencsés hangorganumával. melylyel elég jól eltalálta az önérzetes férj jellemének alaphangját, nincs arányban játéka. Gesztusai, melyekben nagyon fukar, nehézkesek, merevek és kimértek; arezjátékában alig van kifejezés; szavalni tud ugyan, de előadása jobban hasonlít az ügyes felolvasókéhoz, mint oly színészéhez, ki öntudatosan alakit. Sok erő, kiváló routin s hosz- szú gyakorlás által biztossá lett játék kell oda, hogy valaki egy ilyen minden tekintetben háladatos, de nagy és nehéz szerepet következetesen végig vigyen. Lubinszkyn (Bligny) és Veszprémin (Oktáv) érezhető volt a szerepcsere. Előbbi sehogy sem találta bele magát szerepébe. Németh (Moulinet) és Lovászy (Bachelin) már inkább. Még ez mind hagyján! Hanem a súgó! . . ezt mintha pár nap óta kicserélték volna! Vagy hősies munkát visz véghez, hogy egyhangú szavai a szereplőjénél is erősebben harsognak ki a súgólyúkból, vagy — ami úgy látszik különös passiója, hogy — megrövidíti a darabot. Aug. 2 6. (Csütörtök.) „A czigány báró“ új Operette, szövegét Jókai regénye után irta Schnitzer. Zenéjét Strauss. Meséje regényes, zenéje gyönyörű. Egész előadás alatt (talán mert először adták) némi félénkség volt észlelhető a szereplőkön. Krecsányi Sarolta (Saffi) szokott kedvvel játszott és énekelt, valamint Fratta is, ki a valóságig élethűen személyesítette az öreg Czipra czigányasszonyt. Alakítása mindkettőnek páratlan. Margó Zelmánál (Arzéna) — kinek ma kissé erős szerepe volt — napról napra növekvő haladást vettünk észre. Hangjának szembetűnő erősbödését és énektudományának fejlődését örömmel kisérjük figyelemmel/; de játékában még mindig gyenge. Gon dáné (Mirabella), Csatár (Ottokár) pompásan megállták helyüket. No ... és Balogh! .. . milyen ügyes, milyen szép Barinkay volna ö, ha — s itt magas á hangjai jutnak eszembe, melyekkel adós maradt, s melyeknek vételénél kezét mindig az ajkához vitte (mint ezt a Hoffmann meséiben is megcseleked- te.) Úgy látszik, ez egy újabb divat lesz Toll ági (Carvérő) jó volna, de már igazán sok, amit tesz. Elkapatva a karzat tapsviharai és tetszésnyilatkozataitól, maholnap a végletekig megy túlzásával. Nem vonom kétségbe fogalmait a tisztán éles lenyomatát, és egy széles becskor alaktalan csapását, távo labb körbe futó keskeny róka-nyomokat. Az elhamvadt tűz körül néhány vér-csepp — és néhány őzszőr s a tűz melege által megolvadt talajban négy egymástól egyenlő távolságra, négy-szögbe eső kisded lyuk, olyan, mintha azt. valaki hüvelykujjaival nyomta volna oda le: ez volt minden, a mit felkutatni képes valék. Hátra volt még a meggyilkolt erdővéd fegyvere és lőszerei, s most ezeket vevém szorosan szemügyre, remélvén, hogy talán ezek is fognak mondani valamit felvilágosításomra. mrthetőn nyilatkoztak ugyan, de nem sokat mondottak. A lőfegyver a holtesttől mintegy 30 lépésre feküdt egyenletes vonalban, épen töltött állapotban, zárt kakassal. A lőszer-tartó tárgyak: — két kis bőrzacskó — megvoltak ugyan egészben, nyoma is volt mindenikben, hogy azelőtt lőpor volt a tartalmok, de teljesen kiürítve, üresen voltak a kei ülő nagy bőr tarisznyájába beledobva. Ennyi volt mindössze, a mit én találtam az előnyomozat alkalmával, s ezen talált jelekből kellett megállapítani az egész tényállást s azon szomorú katasztrófa egyes jeleneteit, mely itt a fagyos rengetegben hat nap előtt leviharzott. A vizsgáló bíró szinte bevégezte már munkálatát, s befejezte a künn levő tanúk kikérdezését. Halvány arcza dúlt volt a látottakra, s nyugtalan a miatt, hogy a vizsgálat vezérfonalát nem volt képes megtalálni. (Folyt. kÖY.)
