Eger - hetilap, 1886
1886-08-24 / 34. szám
34-ik szám. 25 -ik év-folyam 1886, augusztus 24. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12. „ Hirdetésekért minden 3 liasábozoit petit sorhelv után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilitérben egy petit- sorhelvéit 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi n)Tomda), a szerkesztöseg (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Eger aug. 24. 1886. Őszinte örömmel konstatáljuk, hogy a pécsi országos dalversenyről diadallal, s megaranyozva visszatért „egri dalkört“ városunk lakossága, Eger és „Dalkör“-e jó hírnevéhez méltó lelkesedéssel és diszszel fogadta. Az „egri dalkör“ testületileg múlt kedden, f. hó 17-én délben érkezett vissza diadalutjából városunkba, holott a pályaháznál a vasúti kocsikból kiszálló vidám da árokat, a rokonok és barátok ölelő karjain kívül, lelkesen éljenző nagy közönség élén, Gr r ó n a y Sándor derék rendőrfőkapitányunk — velős szavakban emelve ki a dalmüvészet s az ezt művelő dalos köröknek hazánk nemzeti kulturális fejlődésére, de főként városunk közművelődésének emelésére gyakorolt hatását, s szive egész melegével tolmácsolva városunk közönségének elismerését s köszönetét dalkörünk újabb győzelme fölött, melynek fénye városunkra is veti sugarait — fenkölt „Isten hozott !“-al üdvözölte a diadallal viszszatért „egri dalkört“. Dr. Danilovics Pál, mint a dalkör elnökének rövid, lelkes válasza után, az „egri dalkör“ kibontott zászlajával s az egyre növekvő nagy közönségtől kisérve, Palócz bandájának lelkesítő zenéje mellett, érkezett az „Eszterházy térre“, hol újabb meglepő fogadtatás várt reá. Itt volt ugyanis Eger város elite-közönsége, s hölgyeink egy díszes bokrétája, az érk-ző D lkör ünnepies üdvözlésére egybegyülve, élén a nőegyletek vezérhölgyeivel, s a városi képviselő testület számos tagjaitól körülvett polgármesterrel, ki a testületileg felvonult dalkört ehelyütt fogadta s üdvözölte röviden egyszerű, de nemes érzésű szavakkal, Eger város közönsége nevébeu. „Nem minden aggodalom nélkül nézte városunk közönsége — úgymond — az „egri dalkör“ távozását az országos dalverseny merész útjára. Annál nagyobb tehát most az öröme, midőn dalárait megaranyozva, diadallal látja visszatérni, mi által újabb fényt és dicsőséget szereztek az „egri“ névnek. Ezért a város összes közönsége nevében szívből üdvözli az „egri dalkört,“ s további sükereihez sok szerencsét, s kitartást kíván. A polgármester üdvözlő beszédére itt is a dalkör elnöke, Dr. Danilovics P. válaszolt, lelkes és közlelkesedést keltő szavakban mondva köszönetét a meglepőn szives fogadtatásért. — Erre következett a fogadtatás ünnepének legszebb, legmeghatóbb mozzanata. A jelenvolt egri hölgyek bokrétájából kilépett annak egy kedves, üde virága: Kürthy Margit k. a. s az egri hölgyek nevében egy értékes szalaggal ékesített igen díszes koszorút illesztett a dalkör zászlajára, miközben két másik, szeretedre méltó ifjú hölgy: Kingelhann Mariska, és G a r i u p Irma kisasszonyok számos virágcsokrokat tűztek a diadalittas dalárok mellére. A szép fogadtatás ünnepét estve a „Korona-kerben“ az „egri dalkör“ tiszteletére rendezett diszlakoma fejezte be, melyen városunk értelmiségének szinejava vett részt. Az estünnepre hölAz „EGER“ tárczája. Bucsu-hangok. (A pécsi dalverseny után.) Leszállt az ünnep alkonya; .Száll fészkébe már a dalár. Az égen még mint esti fény Ott pirlik a lelkes dal-ár. . . . De mit mondok ? . . . nem esti pír, Mely itt fel égre szállt, a dal, Hisz a csillagtermő éjben E pir lassan-lassan kihal. Nem igy a dal! A dal örök! Mert az a szeretet szava; S a szeretet örökre él, Arra soh’sem jön éjszaka. Azért e dal él! s élni fog Száz echóban a bérez ajkán Szabad szárnyon általröpül S betölt mindent e szép hazán. Meg-meg fürdik kék Adrián S rónánk tenger-kalásziban . . . S hol honfi-szüt terem e hon, Hol őseink láng-lelke él, Megértik azt, midőn nekik A honszerelemről beszél. Ott lebeg majd ó szép tanyán«, Te hűs olimpusi berek, Hol száz felől dalversenyen Tanyát lelt a dalnok-sereg; Fölötted fog lebegni majd Mint illat a virág felett, Jelül, hogy bár eltávozánk, Szivünk soha el nem feled! Hadd vinnünk hát emlékbe el A szeretet egy sugarát, S cserébe érte itt hagyjuk Szivünk egy-egy dobbanatát . . . Élj! s légy hazánk e délfokán A fényt szóró szellemi mécs! Virágzásod ne érje vég Hazánk derék városa — Pécs. Petheő. Ott fog libegni majd szépen A délibáb hulláimban,
