Eger - hetilap, 1886

1886-08-03 / 31. szám

247

(lésnek. Felgyújtott városok még fel sem épülőnek. Nem egy gyász ruha maradt meg sugár alakokon. Kandalló mellett, fázósan összehuzódva, még nagyatyák ültek, kiknek egész családja kipusztult. Még a fülekben zúgtak Bem ágyúi Vízakna mellett. Még alig aludtak ki a jelző-tüzek, a római-sánczokon. Csak most nőttek ifjakká gyermekek, kik átvonuló kozák-csapatok szép lovait bámulták. Az orosz tisztekkel ivott pezsgő még a fejekben volt. Az irodalom ezen idők képeit rajzolgatá. Kizárólagos novella-hősök : lengyel menekültek. Tárcza-anyag: Petőfy a szibériai ólom-bányákban. Festvények, szobrok, rézmetszetek, műlapok, ezen időkkel foglalkoztak leginkább. A honvéd nyugdíj- kérdés kopogtatott a törvényhozás ajtaján, s a támadás, melyet a balközép lánglelkű vezére vezetett, érezhető nyomokat hagyott a nemzet közvéleményében. Ki csodálkoznék, ha ily körülmény között sűrűén hangzottak a cassandra-jóslatok, Miletics, Babesiu, Hodonics, Borlea. Kosztics stb. ajkairól a magyar állam ellen? Ki csodálkoznék, hogy az 1874-iki országgyűlési év január 26-iki ülésében, a mentelmi bizottság Babesiut, a királyi-ügyészség megkeresésére, ily hangú czikk miatt inditványozta kiadni: „A

katonai végvidék románjaihoz . . . Azon nép, mely a trónnak és császárnak hive, nem teheti hogy az 1878-iki lázongókkal szövetkezzék, mely nép ellensége a lefdségesebb uralkodónak is.

. . . A magyarok pártja lázongok, pokoliak és renegátokból ösz- szetákolt. Ne hig-yjétek. hogy barátai az uralkodónak, mert bár aljas önzésből hízelkednek neki; a farkas változtathatja szőrét, de nem természetét“ . . .

(Folyt, köv )

Megyei élet.

Hovesmegye bizottságának, Beöthy Lajos főispán úr ő mlga elnöklete alatt juh hó 26 és köv. napjain tartott évnegyedei közgyűlésének nevezetesebb momentumai a következők: az alispán, árvsz. elnök stb. jelentése után következett a m. k. belügyminiszternek, a törv. hatóságokról szóló 1886 évi XXI t. ez. végrehajtása tárgyában kelt rendelete. E rendeletben a közgyűlések számáról és idejéről, a közgyűlésekben való elnöklésről, az állandó választmányról, a közgyűlés ügyrendjéről s a szervezkedésről szóló szab. reudeletek elfogadtatnak. A megyei tisztviselők és kezelő személyzet nyugdijaztatásáról alkotandó szabályrendeletre nézve, miután erre a megyei nyugdíjintézet létesítésénél a törvben foglalt viszonosság s alapelvek mellett az 1884. évi 6276 sz. rendelet az irányadó, mely már egyszer küldöttségileg átvizsgálva s elkészítve a közgyűlésnek bemutatva volt, most ennek lehetőleg módosítva és tökéletesítve való bemutatására ugyanezen küldöttség hivatik fel. Következett a m. kir. belügyminiszternek a közigazgatási tisztviselők s a segéd kezelő személyzet elleni fegyelmi eljárásról szóló. t. ez. végrehajtására szóló

volt. Kemény bánású. szókimondó ember, ha Miskolczon laknék, Doleschalnak neveznék el. Szinte jól esett mikor kiszált Nyéken, mert annyit beszélt, hogy szóhoz sem juthattunk, pedig Gyula is, én is bőbeszédűek vagyunk. Fiatal barátom nevét elhallgatom, mert még egri lakos lehet, annyit kimondhatok hogy monogrammja kettős S, s e szerint majdnem névrokonok vagyunk.

Nyéket említettem, az olvasó ki fogja találni, hogy Miskolcz- felé tartottunk. Igen ; a többit magunk se tudtuk még. Az állomáson ebédeltünk, mert nem voltunk tisztába, ne menjünk-e tovább. Én, fáradt lelkemet az unatkozás fürdőjébe nyakig szerettem volna belemártani és erre nagy alkalom nyílik, ha egy napra falura megyünk Pista barátomhoz, de utitársam, ki itt e kúrán már egyszer átesett, oly élénk sziliekkel festette előttem e szellemi massirozást, hogy elment a kedvem, s Tapolczát hoztam javaslatba. Egy óra . . . két óra, — és útban voltunk a fürdő felé, melyet még az én Gyula barátom sem látott; hol a név után Ítélve addig, amig Tápiónak, az erdők öreg szellemének, a csukafejű Yiz-istennek (kinek felesége, Hullám, már takaros kinézésű volt és hegyes kontyot viselt) nem áldoztak a deli Bors ra- bonbánjai, malaezok est-k áldozatúl a szláv nyelven imádott szomorú képű szarmát isteneknek. Ez a patak-e azon viz, melyet pályájának további haladása után Hejőnek hívnak, ketten sem tudtuk elhatározni.

Tapolcza, 1886. Procopius napja (lásd görögkeleti naptár junius 8.)

Tapolczán keleti naptárt kell használnunk, mert Mária Terézia nem Eszterházy egri püspöknek adta a tapolczai apátságot az egri egyetem alapjául, hanem püspökséget alapított vele, miként hány éve, nem tudom, az „Eger“-ben olvastam.

rendelete, mely is tudomásul vétetvén, a közig, bizottságnak Eger és Gyöngyös városok képv. testületéinek kiadatik. A m. k.földm.- ipar.- és keresk. minisztérium rendelete folytán, a közig, szakosztály által készített rendeletek, a fogadók, vendéglők kávéházak, kávémérések, korcsmák, sörházak és pálinka mérésekről Következő nap jul 27-én Szederkényi Nándor orszgy. képv. bizottsági tag. a budapesti hadtestület főparancsnokának nyugdíjaztatása és Janszki tábornok előléptetése tárgyában indítványozza. hogy a közgyűlés feliratot intézzen az orsz. gyűléshez. A felirat, mely egyhangúlag elfogadtatott, a következő:

„Mélyen tisztelt képviselő-ház!

A hadseregek dicső feladatuknak csak akkor képesek megfelelni, ha azoknak szelleme az egyetemes nemzettest közérzületével azonos s ha ugyanazon erkölcsi tényezők, amelyek az állam hatalmának egyedüli tartós és szilárd alapját képezik, az állandó hadsereg intézményében és szervezetében is mély gyökeret veitek. A történelem lapjai megszámlálhatatlan példákkal tanúskodnak arról, hogy mindaz, ami ezen áldásos egyensúlyt és összhangot megzavarja, a hadsereg erejét s igy az állam hatalmát is gyöngíti. Minden állam törvényhozásának egyik legfőbb kötelessége tehát intézményeit akképen alkotni meg, hogy a most kifejezett sarkalatos igazság teljes mértékben érvényesüljön s ha netalán azt látná, hogy az intézmények szervezetében lappangó bajok és hiányok által az, az állam érdekeinek megfelelő valósulást nem nyerhet, kötelessége minden erejével azok eltávolításán s egészséges állapotok létesítésén munkálkodni. Sajnosán kellett tapasztalnunk, hogy a legközelebb elmúlt időben az osztrák-magyar monarchia közös hadseregének szellemére kiható s a nemzet közérzületét mélyen érintő oly tények merültek fel. amelyek arra mutatnak, hogy az általunk kifejezett nagy történeti igazság nem hatotta még át mindazon felelős tényezőknek gondolkozását és meggyőződését, akik a trónnak és hazának törhetetlen oszlopául szolgáló hadsereg szellemére s azzal erejének nevelésére hatni hivatvák. Sokkal ismeretesebbek a tények, mintsem hogy azok felsorolásának szükségét éreznők, s nehogy az okozott keserűséget táplálni, vagy csak újabban felidézni is látszassunk, ezúttal azoknak bírálatába sem bocsátkozunk. De nem hallgathatjuk el, hogy azon állapot, mely nem képes megakadályozni azt, hogy ama ferde, sőt veszélyes irány-tényekben is nyilvánuljon, mely a nemzet és hadsereg benső összetartását, egységes érzelem s a haza és trón iránti egyenlő kötelességérzettől áthatott szellemét kocz- káztatja, bennünk komoly aggodalmakat költött fel. Ezen aggodalmak a nemzet aggodalmai, amelyeknek eloszlatását az joggal várja, hogy azoknak helyét a teljes megnyugvás és osztatlan bizalom töltse be. Miért is tiszteletteljesen kérjük a mélyen tisztelt képviselőházat, hogy oly törvényes intézkedésekről gondoskodni méltóztassék, a melyek a fent jelzett

Előérzetem azt sugalta, hogy mostaniul mig itt leszünk, a Mercur csillagzat ótalma alá vagyunk helyeztetve. A csillagászati meghatározást már említettem: a Nap lenyugta után a nyugaton látható.

„Isten hozott!“ olvastuk a fürdő előtt egy oldal diadal-kapun. Jó jel, mondám utitársamnak, ki akkor is fütyörész, ha unatkozik. akkor is ha gondolkozik, és fütyörészett akkor is. Több diadal iv azonban nem volt. 0 Exjának a fia érkeze ct meg Bécs- ből, tudtuk meg később, mig ellenben azt mi sem tudtuk, hogy kora délután Tapolczán leszünk.

No de csakhogy itt vagyunk! Attól azonban fölmentetni kérem magamat, hogy a fürdőt vagy a vidéket leírjam. Egy az, hogy mikor e sorokat irom, még egyiket sem ismerem, de nem is vagyok gyakorlott a fürdők méltatásában, miután egyszer voltam fürdőben egy barátommal, ki akkor városi főorvos volt, ma pedig már titulálni se tudnám és bizony elvette a kedvemet, mert hogy többet ne mondjak, bebizonyította, hogy hiúságok hiúsága, még a fürdő is hiúság.

Különben a parádiról, ha elmondotta is, a tapolczairól el nem mondhatta, mert itt minden oly régi, mint a tapolczai apátság, pedig egy tudósunk azt mondja róla (a szerző szerénységét nem akarom sérteni) hogy itt, már az első királyok alatt olvasni tanítottak a jó szerzetesek.

A délutánt sétával, fürdéssel és szemfüleskedéssel töltöttük. Utóbbiban volt módunk. A veranda előtt van a tó, azt modern najádok és szirének lepék el, tehát nem úszva, hanem színes napernyők védelme alatt csónakázva. Dal a tavon, ének a viszhangos fürdőszobákban, honnét majd szóló, majd vegyes da*